Author: valerauko

Clementine

May 2, 2009
valeblog
0 Comment

In the first class of friday the subject was the “te-form”. Whoever learned japanese probably knows that in the beginnings (and so far i’ve got, ever), this is the most difficult thing, because the last sounds of many verbs change a lot. Lucky enough i’ve learnt this by myself before, so not that much trouble. But Suzuki-sensei sang an interesting rhyme to remember the changes, something like the english abc-songs and stuff, to the tune of “Oh my darling Clementine”. I don’t know if i wanted to write more about that, but i put a note in my phone saying “Clementine”, to write about it. And since this as of yet doesn’t really worth posting, here comes a deviation, titled Sweet Clementine, by ~MissTrashyPants. Hope you like it.

ちょっと～

May 1, 2009
valeblog
0 Comment

I’m dead tired and. I’ve been to school all day, and that still means less than what i had at home, but still it’s exhausting. In this one day we’ve learnt more new grammar than in all the past week and the multicultural communication class was very interesting as well (that’s not something usual). Yesterday was long as well and so was the day before that and so on, but i’m not getting to sleep before midnight tonight either (it’s already pretty close). Why am i tired? After school i fixed the front tyre of my bike. Works all fine, tested it: went with a few friends to a second hand shop in Mitaka. I’ve seen interesting stuff (the most tempting was an electric guitar which would’ve costed under 10000 yen with the amp and sunglasses Sors was asking about just a few days ago), but lucky i had almost no money with me so bought nothing. Then because Rado bought himself there a new table-tennis racket, we started playing, and i finished at ten. A bit exhausting. Especially since tomorrow i’ll have a full day again: in the morning have to wake up early to go get myself some food for the Golden Week, early because i’ll go with the newly (to be) formed debate club somewhere in a park to have fun, then from two i’m having a three-hour-long table-tennis practice with that club, then have dinner with the Hungarian senpai’s (“‘s” indicating plural). And i wouldn’t be surprised if around 11pm someone rang me to go out karaoke… Now i’m left with two emails to respond to and to figure out why my phone wouldn’t let me set the music i sent via infrared from the laptop as ringtone or morning alert. Any ideas?

Semmi

April 30, 2009
valeblog
0 Comment

A mai nap egyszerű volt. Reggel fölkeltem, és még mindig sípolt a fülem (azóta is kitart, egyre gyengül, de ha zenét hallgatok nem érzem), mentem órákra, a végén már majd’ elaludtam, szabadultam, és elmentem a Seiyu-bö egy-két cuccért – kenyér, uborka, tej, nameg bringa-belső, ez utóbbit vicces volt elmagyarázni a manusznak. (Csak hogy érzékeltessem japán-nemtudásomat: あの丸いものの中のもの, tessék nevetni – fene se gondolta volna, hogy チューブ (chuubu) az angol tube után…) Haza, és azóta “tanulok”: megcsináltam a már rég esedékes házik egy részét, még most is van kettő, amit fontos holnapra (hurrá), kanjikat ismételtem (volt vagy 230), majd most jöhet a vacsora. Ugye, mennyire semmi-üres nap volt?

Ja, délben magyar-ebéd volt, mi négyen a menzán.

On the streets

April 29, 2009
valeblog
0 Comment

Just now in the evening i had a walk to check the stores near the station for shower gel (couldn’t find it) (walk because my bike’s front tyre died in the morning), and on the way i decided to write this post, a post about and of the streets. First, there are vending machines everywhere. Most of the time it’s just drinks, tea or coffee, rarely cigarettes. At first i was surprised to see these even in the smallest alleys in the residential areas—then figured that they must be very popular among the natives, so they buy stuff from there even when they’re not in a hurry on the streets, but also when they just feel like at home. I don’t know coffee prices around here, but the ones i got from vending machines were cheap in my opinion (surely cheaper than Starbucks), and had some power as well. Sometimes these machines are the only light on the streets: the public lighting is nowhere as bright as at home. Sometimes there’s none at all, and here i’m talking about Tokyo. I wonder in smaller towns how is it. There i guess one could see the stars. Here only the brightest ones are visible, and the moon. Maybe when the sky is totally clear and looking from a darker spot in an alley, maybe then i could see a few constellations as well. It’s fun i could walk around just staring at the sky without bumping into anything: there are yellow lines on the ground, that one could follow by stepping on them, because they’re embossed (?). I guess it’s designed for blind people, but it’s also useful if you’re a sleepwalker.

Süket és lapos

April 29, 2009
valeblog
2 Comments

Szóval hétfő este koncertek után nézelődtem, és feltűnt, hogy az összes Maximum the Hormone már teltházas, úgyhogy arra csak május végén tudok eljutni legjobb esetben. Viszont ha már arra jártam, megnéztem, van-e Sex Machineguns koncert – ez a másik japán metálfavorit. És megdöbbenve láttam, hogy igen, van… Az egy probléma, hogy hétfő este egy kedd esti koncertet megtalálni elég merész, pláne egy ilyen bandánál. A közeli boltban nem is lehetett már rá jegyet venni, viszont telefonon sikerült foglalni – persze nem tudok én annyira japánul, úgyhogy az amerikaiak segítettek. Egy kicsit drága volt a jegy, de a koncert napján ez nem is csoda. Odamentem jóval korábban, aztán bejutottam és túléltem első japán koncertem. Vélemény: teljesen más.

Read More

Rövid

April 28, 2009
valeblog
0 Comment

A mai napom az iskolában elég rövid lett. Szeretem a keddet: csak két órám volt. Szereztem magamnak házi feladatokat, és ennek örülök. Lehet bolondnak tartani, de egyszerűen az, amit amúgy kiadnak (írd be a megfelelő partikulát, rajzold be a kanjit típusú feladatok) egyszerűen nem tud lekötni, nem kihívás. És ha már holnap úgyis szünet van, hasznosan akarnám tölteni, úgyhogy kérdtem a tanártól néhány témát, hogy mégis mit írhatnék. Mondott kettőt is, egy-egy oldal. (Az egyik, hogy mit szeretnék csinálni a szünet(ek)ben, a másik pedig az egyházi élettel kapcsolatos – úgy tűnik, érdekli ez a téma, órán is időnként megemlíti.) Holnap ezzel fog telni, nameg a kanjik átismétlésével. Ma csak az elkövetkező fél órát szánom erre, utána jön valami más, valami izgalmas, amiről majd utólag. A telefon jól szuperál, pakoltam/pakolok rá némi zenét csak úgy. Nem lehet sokat, mert “csak” száz mega hely van rajta, plusz macerás m4a-ba konvertálgatni mindent, ráadásul iszonyat lassú az infra.

Meg aztán.

Food and traffic

April 27, 2009
valeblog
0 Comment

Today in Sengawa we had to wait for the chicks at the phone store to get everything ready, so in that time we went around town and checked a few stores. There was a Seiyu nearby and i wouldn’t have been me if i hadn’t gone in for a few stuff—naturally only forgetting the most urgent ones. I got food for lunch for the coming week, five packs of instant stuff for rice, a fish to make it like the sunday one on the wednesday holiday (birthday of the past Showa emperor, or something like that), with which the Golden Week will start (more about that during). That leaves one day to eat some soup (i think this time soba) for lunch.

On the way home by bike from the nearby station where we left them, at a crossing a bus stopped to let us cross. Now that’s something that made me think. I Hungary it’s a rarity if a bus wants to stop, since that’s a lot of fuel for them, and i can understand that BKV is very poor (though the buses here are small and cute compared to our ancient Ikarus beasts), not to mention even if they wanted to it’s not sure they could stop. But here cars also, and just everyone are more tolerant and less aggressive in traffic. Well, except for us, but since we’re the stupid gaijin anyway, doesn’t change that much. Second huge difference is the left sided traffic. Everything’s inverted, and it’s hard to get used to when going around by bike in all the small streets. Third, trains are the rule here, it’s cheap (the Keio-line at least is), quick and convenient (except if you’re on one of the last trains, full of drunk and strange people, either gay or throwing up in the middle of the crowd (luckily into a sack), crowded as in peak hour). One more difference: people are very polite here when you communicate. And very rude and crude when it comes to getting on or off the train, or just walking in a crowded place.

And they love Maximum the Hormone, at least that’s what i guess, since all their coming three shows in Tokyo are sold out, and were already when i checked at the kombini about two weeks ago. Thanks. I want a raw and hard gig! Soon! (Just checked, and there’ll be a ‘Hormone gig in the end of May, i’ll be buying tickets tomorrow. Also, tomorrow there’ll be a Sex Machineguns gig in the ZEPP, and i’m going, if i can get a ticket.)

Kicsit

April 27, 2009
valeblog
0 Comment

A négy óra alvásnak megvan az a hátránya, hogy órákon akarja magát bepótolni. És tekintve, hogy nem feltétlenül a hatalmas kihívásokról szólnak mostanában az órák, a kísértés igencsak erős volt – de azért sikerült ellenállnom. Ma végre (először) felbukkant az igék szótári alakja, vártam már. Ez (remélem) azt jelenti, hogy hamarosan jönnek az izgalmasabb részek, felsorolások, igemódok és hasonlók… A matek viszont a végén gyilkos volt. Az elején a szókincses rész úgy leszívta az agyamat, hogy felváltva tört rám az őrült kacagás, és a Bibliaolvasási láz (mindig van a táskámban egy angol gideonita Biblia). A végén volt egy-két gondolkodós geometriai feladat is (nem nehéz, általában még csak gondolkodós se, de egy olyan órán szinte lehetetlen), zárásul. Utána indultunk Adinával a telefonokért, merthogy lehetett. Na az volt még kaland. Ma ugye nem jött velünk senki, mi nem vagyunk azok a japánzsonglőrök, úgyhogy izgalmas volt a párbeszéd a telefonboltos csajjal. (Más: most először láttam magyar szöveget (itt a bejegyzés szövegét, ahogy írom) teljesen idegen, véletlenszerű, rendszertelen betűhalmaznak.) Kiderült, hogy nem elég, hogy a szüleink adatait ráírjuk a lapra, hogy felelősséget vállalnak értünk, merthogy ők nem itt vannak. Az egyetemről a kontaktemberünk nem segíthet, hivatalból. Úgyhogy végül Plamenát írtuk be, mert ő már húsz fölött van – kíváncsi leszek az arcára, amikor Adina holnap mondja neki (én nem vállaltam, engem kinyírna).

A telefon jó amúgy, a legolcsóbb a Softbanknél. Így majd havi kétezer jen körül kell fizetnem – szinte lehetetlen és szürreálisan drága feltöltőkártyás telefont szerezni – cserébe annyit beszélhetek a többi Softbankessel (ami itt szinte az egész bagázst jelenti), amennyit csak akarok. Beállítgattam magamnak, csöndesre, rezgőre, most infrán pakolok rá a gépről némi zenét (még szerencse, hogy ezen a laptopon már van infraport), csak hogy legyen – bár fülest nem adtak hozzá. Jó lesz.

自発に新宿へ

April 27, 2009
valeblog
0 Comment

The title may not be as correct as should be, grammatically—i wanted it to mean: “spontaneously to Shinjuku”. Sunday afternoon was fun. After i finished my long awaited fish dinner i helped Rado with his bike, and we managed to fix it. Then accompanied by some fuel we played table tennis for a while. A pretty long while. Then i decided i really need to review that two hundred kanji due (and today 150 are again due, though i won’t start reviewing them now), so i did. With success, i managed to finish it sometime around half past nine—naturally meanwhile in those short intervals when i got fed up with all the stroke orders and silly stories, i took a few Facebook quizzes. During one of these i’ve seen Adina writing in her status that she wants to go to Shinjuku. (I think i knew under conscience that the night was lost then.) In the end five of us, Adina, Plamena, Jaeyeon, Rado and i left for Shinjuku, sometime after nine. Ate something small and very expensive at a restaurant where all the waiters spoke korean, looked around, laughed at people and came back home with a train around midnight. But then the girls decided that they wanted to study, so we all ended up in Plamena’s room “studying”. I was having fun with a kanji app on Plamena’s iPhone (she could get one, cheater!), the others with their homeworks. And i managed to get to sleep around three… I guess it’s no surprise i’m a bit tired now…

Ami volt

April 27, 2009
valeblog
0 Comment

Szombaton nagyjából semmit nem csináltam – kivéve, hogy megvettem a telefonomat. Elvileg. Legalábbis kifizettem. Ezzel viszont még közel sem volt lefutva a dolog… Viszont mivel semmi nem rémlik, hogy mi mást csináltam volna, gyanítom, hogy egész este kanjikat ismételgettem (elméletileg) és Facebook kvízekkel fárasztottam magam (gyakorlatilag). Vasárnap aztán nekiálltam, és. Reggel indítottam azzal, hogy szokásomhoz hűen elbringáztam a mitakai ICU templomba – a tapasztalatokról egyszer majd írok, amikor frissek lesznek (talán jövő héten?), most már nem tudnám jól összefoglalni. Amikor hazaértem, nekiálltam a hét nagy vállalkozásának, a halsütésnek. Édesanyám útmutatását követve sikerült nem elégetni (bár a műanyag tányért majdnem), megsütöttem kisebb-nagyobb erőfeszítések után (a két legnagyobb gondot a kiolvasztása (mivel a fagyasztóban tartottam, és csonttá volt fagyva, eltartott egy ideig, én meg ugye türelmetlen) és a “serpenyőben” a megfordítása volt) rizzsel megettem, és jó volt. A rizzsel kapcsolatban is kitapasztaltam már, hogy mennyi vizet kell adni a szokásos adag rizshez, hogy jó legyen, pont ahogy szeretem. Meg azt is felfedeztem, hogy a szójaszósz jó, citrommal meg különösen. Utána a romokat eltakarítani annyira már nem volt vicces… Bár a délután jól telt.