Tegnap délután nagyon nem volt hangulatom. Semmihez. Piszokmód besokalltam, és nagyon hiányzott valahova elmenni haverokkal, csak egy kicsit szocializálódni. Aztán kilenc magasságában jött egy mail Barbitól, hogy megyek-e akkor a partira. “Milyen partira?!” Teljesen elfelejtettem, hogy Matt említett tegnap estére valami összeröffenést. Jó volt… Ismét nagyon hosszú. Amikor három körül vége lett még megnéztük, milyen a koli teteje, aztán bedőltem az ágyba. Ma nagyon furán rosszul voltam, gondolom a lehetetlenül minimális alvás miatt. Valamiért iszonyatmód izzadtam, megijedtem, hogy lázas vagyok úgyhogy vettem egy elvileg lázlenyomós fürdőt, ahogy azt még otthon egy gyerekbetegséges könyvben láttam. Ez az izzadáson segített, de jobban nem lettem tőle, úgyhogy vissza az ágyba és aludtam tovább. Négyig-ötig nagyjából. Akkor ránéztem az órára, és eszembe jutott, hogy ma már vonulnak a parádén (祭り) Fuchuban, úgyhogy összeszedtem magam, megreggeliztem és odamentem. Találkoztam csoporttársakkal meg Balázzsal is, aki megkínált takoyakival (csupa kanjival 蛸焼). Abban pedig polip van. És jó (bár nem fogok rendszert csinálni belőle). A majális-bazárban vettem magamnak a rámtörő éhség ellen egy óriási dangot (団子). Meg töltöttem most képeket Flickrre – csak kettőt, pedig nagyon sokat csináltam. Viszont még mindig nincs elemem a fényképezőbe, úgyhogy a telefonnal készültek, és harmincból nagyjából öt nem mozdult be, abból három érdektelen. A videók meg élvezhetetlenül kicsik. De ma legalább korán lefekszek, hogy holnap föl bírjak kelni reggel a pingpongedzésre.
Verbs and nouns
It’s interesting which words are nouns and verbs in different languages. In japanese there are a lot of verbs which are in fact nouns with the auxiliary verb to do, to make. Example (in this post i won’t write japanese characters): in english, you say you study – in japanese you say you do study. Sounds awkward, nay? And there are a lot more of these, loads of suru-verbs, and i think this is due to a difference in the way the cultures look at the activities. Verbs are words expressing action, while nouns are a lot more static, even if created from verbs, and so are the verbs created from nouns. I think the difference is that we “western” rather emphasise the action, the way the action is performed by and related to the actor (now meaning doer), instead the “eastern” (at least japanese) way to rather look at the act independently of the actor, as a platonic idea of the act that exists even if there was nobody left to actually act the act (a bit too many act’s). Maybe.
Reggel fölkelni
Reggel fölkelni pedig nem jó, és ez tény. Ami utána jön, az már annál inkább (lehet) jó, de maga az aktus, ahogy a jól belakott ágyból ki kell kászálódni, ott kell hagyni az édes pihenést, nagyon nem. Főleg, ha igen korlátozott idő állt rendelkezésre alvás céljából. Ma reggel is fölkeltem időben, bár nem annyira időben, mint általában szoktam, csak annyira, hogy odaérjek fél tizenegyre a templomba. (Sikerült is.) Viszont emiatt nem mentem ma pingpongedzésre, ami kilenctől egyig tartott volna. Sebaj, szóltam nekik előre, úgyhogy majd kedden. Várom már. Most viszont elég nyúzott vagyok, és ez zavar, mert nem kéne annak lennem. Gondolom az ebéd altatna, de nem hagyom. Tanulni kell, kanjikat főleg, utána pedig egy kis kockulás még belefér. Ma meg végre vettem tusfürdőt, miután tegnap megkérdeztem a többieket, hogy mégis mit kellene rajta keresni, ha már az egész japán szöveget nem értem. És ha már úgyis kellett narancslevet vennem, mert abból mindig kell legyen itthon, eltekertem Chofuba és vettem (tusfürdőt ott, narancslevet a közeli százjenesben). Majd ha a hamarosan a szervezetembe jutó sötét színű forró folyadék életre kelt, írok még.
Ismét
Valahogy megint hulla fáradt vagyok, és valahogy megint ugyanazért, mint tegnap: a pingpongedzés nem hazudtolta meg magát. Három óra folyamatos mozgás azért igencsak kimerítő. Most este meg még lett volna mód folytatni a két szingapúri sráccal itt a koliban, de már más miatt nem volt erőm. Ugyanis ahogy vége lett az edzésnek és lezuhanyoztam-hajmostam, indultam a hárommagyarokkal (Barbi, Balázs és Gergő) összeülős-vacsorázni valahova Kichijojiba. Járkáltunk egy jó darabig (ahhoz képest hogy mennyi energiám volt), aztán végül egy mexikói étteremben kötöttünk ki, ahol egy nagyon jó ajánlatot találtunk: 1600 yen és all you can eat
, vagyis annyit eszel amennyit akarsz. Nem kicsit megéri, tekintve hogy én egy étteremben két-háromezer yen fölött laknék jól. Hát itt jóllaktam, ahogy atyám mondaná: “degesz vagyok, ments ki innen”. Az úton hazafelé megijedtem, hogy a koliban már röfögni fogok, ugyanis elkezdtem köhögni meg dugulni az orrom, az így a Golden Weeken nem hiányozna. Most már nem. Reggel korán keltem (relatíve), elbringáztam Chofuba kajáért (vettem olyan kis vacak rákfélét is, amit angolul shrimpnek hívnak, magyarul nem tudom mi a neve), majd néhány kolis sráccal elugrottunk a mezei folyó parkjába (野川公園), ahonnan aztán sietve jöttem is el az edzésre, amiről meg már volt szó, úgyhogy ez most keretes szerkezet, majdnem Finnegans Wake (azóta se olvastam el, nem fért be a csomagomba sajnos).
Clementine
In the first class of friday the subject was the “te-form”. Whoever learned japanese probably knows that in the beginnings (and so far i’ve got, ever), this is the most difficult thing, because the last sounds of many verbs change a lot. Lucky enough i’ve learnt this by myself before, so not that much trouble. But Suzuki-sensei sang an interesting rhyme to remember the changes, something like the english abc-songs and stuff, to the tune of “Oh my darling Clementine”. I don’t know if i wanted to write more about that, but i put a note in my phone saying “Clementine”, to write about it. And since this as of yet doesn’t really worth posting, here comes a deviation, titled Sweet Clementine, by ~MissTrashyPants. Hope you like it.
ちょっと～
I’m dead tired and. I’ve been to school all day, and that still means less than what i had at home, but still it’s exhausting. In this one day we’ve learnt more new grammar than in all the past week and the multicultural communication class was very interesting as well (that’s not something usual). Yesterday was long as well and so was the day before that and so on, but i’m not getting to sleep before midnight tonight either (it’s already pretty close). Why am i tired? After school i fixed the front tyre of my bike. Works all fine, tested it: went with a few friends to a second hand shop in Mitaka. I’ve seen interesting stuff (the most tempting was an electric guitar which would’ve costed under 10000 yen with the amp and sunglasses Sors was asking about just a few days ago), but lucky i had almost no money with me so bought nothing. Then because Rado bought himself there a new table-tennis racket, we started playing, and i finished at ten. A bit exhausting. Especially since tomorrow i’ll have a full day again: in the morning have to wake up early to go get myself some food for the Golden Week, early because i’ll go with the newly (to be) formed debate club somewhere in a park to have fun, then from two i’m having a three-hour-long table-tennis practice with that club, then have dinner with the Hungarian senpai’s (“‘s” indicating plural). And i wouldn’t be surprised if around 11pm someone rang me to go out karaoke… Now i’m left with two emails to respond to and to figure out why my phone wouldn’t let me set the music i sent via infrared from the laptop as ringtone or morning alert. Any ideas?
Semmi
A mai nap egyszerű volt. Reggel fölkeltem, és még mindig sípolt a fülem (azóta is kitart, egyre gyengül, de ha zenét hallgatok nem érzem), mentem órákra, a végén már majd’ elaludtam, szabadultam, és elmentem a Seiyu-bö egy-két cuccért – kenyér, uborka, tej, nameg bringa-belső, ez utóbbit vicces volt elmagyarázni a manusznak. (Csak hogy érzékeltessem japán-nemtudásomat: あの丸いものの中のもの, tessék nevetni – fene se gondolta volna, hogy チューブ (chuubu) az angol tube után…) Haza, és azóta “tanulok”: megcsináltam a már rég esedékes házik egy részét, még most is van kettő, amit fontos holnapra (hurrá), kanjikat ismételtem (volt vagy 230), majd most jöhet a vacsora. Ugye, mennyire semmi-üres nap volt?
Ja, délben magyar-ebéd volt, mi négyen a menzán.
On the streets
Just now in the evening i had a walk to check the stores near the station for shower gel (couldn’t find it) (walk because my bike’s front tyre died in the morning), and on the way i decided to write this post, a post about and of the streets. First, there are vending machines everywhere. Most of the time it’s just drinks, tea or coffee, rarely cigarettes. At first i was surprised to see these even in the smallest alleys in the residential areas—then figured that they must be very popular among the natives, so they buy stuff from there even when they’re not in a hurry on the streets, but also when they just feel like at home. I don’t know coffee prices around here, but the ones i got from vending machines were cheap in my opinion (surely cheaper than Starbucks), and had some power as well. Sometimes these machines are the only light on the streets: the public lighting is nowhere as bright as at home. Sometimes there’s none at all, and here i’m talking about Tokyo. I wonder in smaller towns how is it. There i guess one could see the stars. Here only the brightest ones are visible, and the moon. Maybe when the sky is totally clear and looking from a darker spot in an alley, maybe then i could see a few constellations as well. It’s fun i could walk around just staring at the sky without bumping into anything: there are yellow lines on the ground, that one could follow by stepping on them, because they’re embossed (?). I guess it’s designed for blind people, but it’s also useful if you’re a sleepwalker.
Süket és lapos
Szóval hétfő este koncertek után nézelődtem, és feltűnt, hogy az összes Maximum the Hormone már teltházas, úgyhogy arra csak május végén tudok eljutni legjobb esetben. Viszont ha már arra jártam, megnéztem, van-e Sex Machineguns koncert – ez a másik japán metálfavorit. És megdöbbenve láttam, hogy igen, van… Az egy probléma, hogy hétfő este egy kedd esti koncertet megtalálni elég merész, pláne egy ilyen bandánál. A közeli boltban nem is lehetett már rá jegyet venni, viszont telefonon sikerült foglalni – persze nem tudok én annyira japánul, úgyhogy az amerikaiak segítettek. Egy kicsit drága volt a jegy, de a koncert napján ez nem is csoda. Odamentem jóval korábban, aztán bejutottam és túléltem első japán koncertem. Vélemény: teljesen más.
Rövid
A mai napom az iskolában elég rövid lett. Szeretem a keddet: csak két órám volt. Szereztem magamnak házi feladatokat, és ennek örülök. Lehet bolondnak tartani, de egyszerűen az, amit amúgy kiadnak (írd be a megfelelő partikulát, rajzold be a kanjit típusú feladatok) egyszerűen nem tud lekötni, nem kihívás. És ha már holnap úgyis szünet van, hasznosan akarnám tölteni, úgyhogy kérdtem a tanártól néhány témát, hogy mégis mit írhatnék. Mondott kettőt is, egy-egy oldal. (Az egyik, hogy mit szeretnék csinálni a szünet(ek)ben, a másik pedig az egyházi élettel kapcsolatos – úgy tűnik, érdekli ez a téma, órán is időnként megemlíti.) Holnap ezzel fog telni, nameg a kanjik átismétlésével. Ma csak az elkövetkező fél órát szánom erre, utána jön valami más, valami izgalmas, amiről majd utólag. A telefon jól szuperál, pakoltam/pakolok rá némi zenét csak úgy. Nem lehet sokat, mert “csak” száz mega hely van rajta, plusz macerás m4a-ba konvertálgatni mindent, ráadásul iszonyat lassú az infra.
Meg aztán.
