Már a harmadik hete minden nap éjfél után kerülök ágyba… De sebaj. Ma este is ez lesz a helyzet, mert egy volt osztálytárs házibuliba hívott, úgyhogy az is csoda lesz, ha egyáltalán fogok aludni. Visszamentem a laptop szervízbe utánakérdezni, hogy mi lett akkor a sérültemmel, és jó hírt nem kaptam: totálkár. Az alaplap teljesen meghalt, és amennyiből meg lehetne (talán) csináltatni, annyiból már lehetne venni egy másik gépet – és én pont ezt fontolgatom. Beszámítással ott a szervízben tudnának adni ötvenezer magyar forintért egy másik ASUS gépet, ami ugyan használt, de ők egyrészt vállalnak rá negyed év garanciát, másrészt meg esküdöznek égre-földre, hogy nagyon jó gép és nem lesz vele semmi gond (amit készségesen el is hiszek, mert az enyémmel se lett volna semmi gond, ha nem gurul le táskástul egy lépcsőn). A videokártya biztos, hogy erősebb, bár nem szélesképernyős, a proci nagyjából ugyanolyan, a többi is szintén. Úgy tervezem, hogy holnap délelőtt hazamegyek, de ez még változhat. Most délutánra a program még néhány telefon, meg elrohanni a Krisztina körúti Szabó Ervin könyvtárba meghosszabbíttatni a japánkönyvet – ugyan ezt elvileg lehetne online is tenni, de sajnos csak elvileg: valamit elgépelhetett a kisasszony, mert az olvasójegyem vonalkódjához nem jó születési dátum van a rendszerükben (vagy valami hasonló), mert nem enged belépni.
Krakkó
Csütörtökön hajnalban (többek között) Sors és az ő volt szobatársa (Zsófi az) fantasztikus társaságában Krakkóba kirándultam és jelentem alásan, nagyon jó volt. A napok jól teltek, láttunk sok érdekeset, sóbányát meg haláltábort, az éjszakák meg még inkább, hajnalig tartott minden buli, csütörtökön egy lényegében üres klubban? diszkóban? beszélgettünk helyi népekkel (óh a maffia, insider joke) meg ami jött még, a péntek az nekem annyira nem jött be mert egy zsúfolt és piszok drága diszkóban kellett volna jól éreznem magam, ami annyira nem jött össze, mint a lányoknak, majd meg aztán szombaton egy nagyon királyságos pinceklubban voltunk hajnalig (ahol egyébként egyik este koncert is volt, ami nagyon bejött és lengyel (fehér)népekkel ismerkedtünk egy utastárssal), vasárnap meg délben indultunk haza. Ez így elég semminek tűnik, pedig nem… nagyon jó volt. És persze mint mindig, már a következő út van tervben…
Ami még történt: hívott valami (nagyon halk) hölgy az egyetemről, hogy nem lehet korábban levizsgázni, úgyhogy innentől kezdve áprilisig az óralátogatást teljesen fakultatívnak tekintem, mert minek (csak ami érdekel, arra fogok (talán) bejárni). Nagyjából ennyi. És még (ugyan már pár perccel épp kicsúszok, de sebaj) szeretnék ezúton (is) minden hölgynek-lánynak nőnap alkalmából szívemből megköszönni, hogy vannak. (Köszi!)
Kiberodüsszeia
Tegnap befejeztem Clarke Űrodüsszeia 2001 című könyvét (most hirtelen elbizonytalanodtam, hogy nem űrodisszeiának kéne-e írni), azután, hogy hétfőn egy különösen unalmas programozás előadáson a Kiberiádát (Stanisław Lem művét) is kivégeztem. Mindkettő jó volt, bár az utóbbi jóval tovább tartott (talán mert majd’ kétszer olyan hosszú?), és ezzel a legnagyobb dózis scifit fogyasztottam, amióta a Dűnéket olvastam a télen. A Kiberiáda sokkal komolytalanabb, egy igazi mese, de mesének meg mégis túl komoly, esetleg egy Vonneguthoz tudnám hasonlítani, szinte groteszk helyenként. A 2001-es Űrodüsszeia meg szinte letehetetlen (nahát, a letehetetlen és a lehetetlen között csak te vagy egy te a különbség), izgalmas és modern, igazi csillagutazás, egy csepp őrülettel és egy csepp misztikával, nameg sok-sok fantáziával. Szívesen utánanéztem volna a neuronhálós-heurisztikus számítógépeknek, miután végeztem, csak a társadalmi szimulációk tanárom közölte, hogy az még jobb helyeken is több féléves tantárgy… Úgyhogy lehet, hogy most még nem fogok magamnak egy HAL-9000-et építeni. Pedig be szép is volna, ha ténylegesen el tudnék beszélgetni a gépemmel (már csak azért is, hogy kipróbáljam a Turing-tesztet).
Gegen die Wand
Gestern habe ich noch einmal mit den Germanistikstudenten ein deutsches Film gesehen. Es war der 2004 Film Gegen die Wand, und es war sehr… stark. Es geht um das Leben und Liebe von ein Türkisch Mann Cahit, wie er lebt vor treffen Sibel, wer bewegt ihn sie zu heiraten, und ihrer problemvolles und wildes Leben danach. Es ist allerdings sehr schockierend und nachdenklich, ich könnte es zB 5 cm per second vergleichen, aber Gegen die Wand ist so brutal, dass ich denke Leute die könnten sehr viel Grobheit, Fluch und Grausamkeit nicht ertragen, soll sondern etwas leichter wählen. Noch gefällt es mir… Schaut gut wie kann man sich aus dem Druck der sieben Todsünden retten.
Informatikai ontológia
Ma programozás (táblás) gyakorlaton (ugyan már eleve ez a fogalom röhej) volt egy olyan feladat, hogy “n” napig mérjük a déli hőmérsékleteket, majd megszámoljuk azokat a napokat, amikor nulla fok volt, azzal a kikötéssel, hogy addig még nem volt negatív hőmérséklet. (Nagyjából szó szerint: hány nap volt nulla fok az előtt, hogy először negatív hőmérsékletet mértünk?) Aztán beindult a nagy vita (ami a szokásos “értelmiségiek” jelenlétének köszönhetően időnként személyeskedésbe fordult), hogy vajon ha nincs egyáltalán negatív hőmérsékletű nap, akkor mi van? Adjuk vissza az összes nulla fokos nap számát vagy mondjuk, hogy egy ilyen se volt? (Én az előbbit, a tanár az utóbbit választotta.) És főleg: miért? Mert oké, mondjuk akkor azt, hogy a feladat erejéig megegyezünk abban, hogy legyen nulla – de azért el lehet gondolkodni, hogy miért. Nekem igazából egyetlen egy ellenpélda is elég lett volna, amikor a gondolatmenetem abszolút rossz megoldást ad vissza, de ilyet nem tudtak mondani. És hogy jön ehhez az ontológia (lételmélet)? Végül is ez a vita arról szól, hogy a nem létező negatív napot a sor elejére vagy a végére rakjuk – ha az elejére, akkor soha nem lépünk be a ciklusba és nullát adunk vissza, ha a végére, akkor meg végigmegy a sorozaton és a megfelelő napok számát adja vissza. Infós szakemberek véleménye?
És ha már informatika: a laptopom tegnap a stadionoknál a táskám szíjának kapitulációja okozta jókora zuhanás után nem hajlandó bekapcsolni, és előre láthatólag életem első (de szerencsére nem utolsó és nem is legnagyobb összegű) egyetemi ösztöndíja rá fog menni a javíttatására. Hurrá.
Perfect
This is just perfect, how everything goes now. Yesterday afternoon the last of my three bad teeth was fixed, the only thing is in two weeks i’ll go back for a roentgen and a check, that’s all. I hope in my life i won’t need to hear any more times the sound of such a drill. Just after i finished at the dentist, i met with friends and together we managed to make a perfect evening. Now i’m totally “i’m lovin’ it” – and that’s not related to that around midnight we were at the local Mac. We tried a new concoction, and it worked all right, was a spirit with wine and Fanta (oh, i’m once again “adverting” a globalisation product), naturally easy to drink and still strong. So… the evening and the night was perfect. And so is now the morning. I woke with a slight hangover, but who cares, this just increases the value of the night, and with a… no, i’m not going to type that (oh yes, i’m going to, it was after a perfect night the perfect girl). Then now after a walk in town escorting her to the bus station, i’ve had a shower and read manga (the usual Naruto and Bleach, but soon the new World Embryo will be out, and i can’t wait for it), and both the Naruto and the Bleach was simply great. I wonder if i could be any happier.
Kaspar Hauser
Gestern Abend haben wir nach dem Deutschstunde einen Film über der Geschichte von Kaspar Hauser. Es war nicht die ganz gleiche Geschichte, ein bisschen mehr witzig, und nicht so mysteriös, aber noch interessant und es verlohnt zu sehen. Natürlich danach kam ich “zu Hause” nach Mitternacht, aber das überrascht mich nie mehr.
Heute plane ich entweder mit anderen etwas spielen oder ein Film oder Anime an dem Komputer sehen.
Élek?
Kezd egyre jobb lenni a helyzet. Panaszkodtam múlt héten, hogy keveset alszok, de nem bánom igazából, mert az esetek többségében jó okom van rá. Ott volt Sors szülinapja, aztán csak úgy spontán összejövetelek, amik mondjuk néha (például most hétvégén) elmaradnak, de cserébe (például tegnap) improvizáltatnak még spontánabbak. Most hétvégén viszont nagyon remélem, hogy nem fog semmi közbejönni, és akkor ott bizony kő kövön, fű füvön, fa favon nem marad, mert csak. Aztán az se mellékes, hogy jövő hét végén irány Krakkó, mert csak.
De legalább most még vár rám egy előreláthatóan végtelenül izgalmas unalmas szeminárium és utána egy németóra, amiről gyanítom, hogy késni fogok, de örülök, hogy egyáltalán oda tudok érni. Most még próbálok két perc alatt összehozni egy teát, ha ihatóra nem is de készre – akkor legalább valami feldob majd az előadás közepén. Holnap is izgalmas lesz, de a kimenetelét egyelőre nem tudom (Japános ügyek és TO, első felvonás). Az minden esetre hátrány abban, hogy áprilisban elhúzok, hogy már nem foghatok bele semmibe. Pedig ma láttam egy igen bájos lányt a kedvenc könyvemet, a Szilmarilokat olvasni a déli tömb kávézójában. Ennyi (meg egy Bambi).
Nameg amíg rohangáltam a városban, láttam egy JEW-os rendszámú Opelt és egy ABS-es rendszámú kispolszkit (ugye kis “k”?). Vicces volt.
Boring
I just can’t get it why they are teaching us all this crap – naturally i think later there will be loads of stuff building on these we (are supposed to) learn now, but such a rational-realist view is no fun to write about. Today was simply dead boring, the only i did and made sense was practising kanjis and reading a novel by Stanislav Lem. Yesterday we had a nice argument? talk? whatever about religions and our views on that matter (man, how officially this “on that matter” sounds!) and my opinion about a couple of people in the dorm changed significantly. There were people i didn’t even know, but i’m used to that. There were people who said stuff that i could only agree with (in the end, we could break most of the reasons of the only one strictly atheist there). In an hour i’ll leave and meet with friends (what a rare occasion!), and who knows what that’ll turn into, knowing them. The only thing sure is that it’ll be fun.
And yesterday i’ve read about a fun thing “Wikipedia names your band” and i tried it, and here’s the result:
Skins megint és még sokszor
Érzem, hogy még lesz egy-két ilyen bejegyzés. Egyszerűen azért, mert a Skins fejbevág minden egyes résznél. Nagyon. Pláne, hogy Freddie karaktere elég nagyon rámillik. Úgyhogy most Pain – Bye/Die, és már csak egy üveg vodka kéne ahhoz, hogy azt csináljam, amit Freddie helyében tennék. Át tudom érezni, az a lényeg, bár ennyire még soha nem omlott össze körülöttem minden. Ilyenkor jó kis feszültségleadás a korlátlanság.
