Úgy tűnik azzal, hogy a nyáron egy héten nagyjából kétszer írok együtt jár az is, hogy ezek a bejegyzések magyarul születnek – majd meglesz ennek még a böjtje később. Az elmúlt négy napban a barátaimmal voltam a Nyírjesben, Balassagyarmat mellett. Elég egyedi élmény volt… Az első nap azzal telt, hogy lebringáztunk, ami eltartott egy darabig. Közben “megtanultuk”, hogy mi az a faeper, valamint hogy a ház körül egy láncfűrészes (leendő) gyilkos áll lesben. A másnap a másnap jegyében telt, nomeg a bevásárláséban, vettünk gumicsónakot is (többek között), hogy a lányok tudjanak a vízen szárazon napozni. Esténként persze kártyáztunk (ami publikus), de majd legközelebb forszírozni fogok egyéb szociális tevékenységeket is, mert piában kártyázni rövid úton meredek eredményekhez vezet. Tegnap valami beütött, mert ugyan reggel vodkakávéval nyitottunk (ez volt eleinte a magyarázat), nagyon meglepő tünetek jelentkeztek rajtam (főleg rajtunk). Estére aztán már mindenkinek volt valami nyűge, aztán felütötte fejét a homeopátia hipochondria (azt se tudtam, hogy ezt ch-val kell írni), így estére már mindenki mindent diagnosztizált, az ételmérgezéstől kezdve az agyhártyagyulladáson át a léprobbanásig. Szerencsére annyira nem volt veszélyes, de nekem a kóla-chips egészség-kombón kívül semmi nem esett jól (ma is még csak két szelet darált húsos kenyeret ettem). Ma aztán tekertünk haza, egy kis csalással, merthogy egyikünk (nem én) eltörte egy lábujját egy sikeres ágyba rúgás keretében, ezért Litkéig vonattal jöttünk. Most meg itt vagyok.

Nem tudom, hogy tegnap reggel, miután hajnali valamikor elhagytuk az érettségi “bankett” utójátékának helyszínét, majd a többiektől való búcsúzás után kimentünk egy jó barátomhoz “aludni”, vajon mennyi vodkát nyeltem be én személy szerint… de az fix, hogy nem keveset, tekintve, hogy most, több, mint harminchat órával az eset után, még mindig érzem az esemény utóhatásait, ez meg annyira nem buli. Most, hogy enyhült a hőség, még elmegyek bringázni egy gyorsat, edzésképpen holnapra, mivel holnap négyesben eltekerünk Balassagyarmatra, ahol egy jó helyen lévő “ingyér” megkapott nyaralóban eltöltünk majd négy napot. Közben én szerdán felmegyek pestre Paradise Lost koncertre (a ZP-ben lesz), így ha esetleg valakinek lenne kedve ott csatlakozni hozzám, majd egész éjszaka kocsmákat járni (tekintve, hogy szállás nincs), akkor szóljon még ma este, mert azután már csak telefonon lehet elérni, az meg gondokba ütközne számom ismerete nélkül.

Az elkövetkező két hónap amúgy ebben a jegyben fog telni: nem leszek szinte egyáltalán itthon, egy-két nap kivételével, így ha nem frissül a blog, nem meghaltam, csak épp nyaralok valahol. Sűrű nyár ez.