A tegnap este nem éppen úgy sült el, ahogy terveztem (ld. előző bejegyzés), de ma következetesen végig fogom vinni a terveimet, kivéve a kivételek. A tervek pedig úgy hangzanak, hogy beülök a hintaszékbe, és kiolvasom a Harmonia Caelestist, lehetőleg egy ültő helyemben. Nyilván lesz közben néhány más apróság is, de ettől most eltekinthetünk. Közben átküldök néhány kémprogram- és hasonló kártevő-ellenőrző programot a gépemen, csak a biztonság kedvéért – de ezzel legalább nem kell foglalkozni: elindul és megy magától.
Angry
I started watching Butterfly Effect as the movie for tonight, but suddenly it stopped. After a short investigation i realized that i only downloaded borrowed the first part of it—but there was no indication of any other part, just another bunch of links disks marked as “alternate”. Thanks a lot. That made my eve. I won’t see this movie for a while now, since it will take about that long to get the other part too (that shop won’t be open on the weekend). I don’t want to swear… tomorrow i’ll have to watch something really good.
Egér
Méghozzá mérgezett. Ma egész nap úgy rohangáltam, mint az a szegény rágcsáló a kalickájában. A tegnap esti követségi e-mail egy kicsit megváltoztatta a mai programomat, de nem lett az végül olyan rossz, mint amilyen lehetett volna. Reggel azzal nyitottam, hogy fölhívtam az illetékest, hogy mégis hogy mikor s mit, aztán spuri a suliba (ahol éppen sportnap és főzőverseny (!) volt). Megszereztem az utóbbi három évi iskolai bizonyítványom másolatát (valami csoda folytán már az ideit is lefénymásolták, bár meglepetést nem okozott), majd irány a megfelelő ipari egység, hogy csináltassak (mint a villám) négy igazolványképet. Na a villámból az lett, hogy a végére, ha kevésbé higgadt természet lennék, már a villámot kívántam volna, hogy a fényképész hölgy fejébe bele találjon csapni. Hogy mit lehet egy fénykép kinyomtatásával vagy negyed órát szerencsétlenkedni, az nekem mostanáig rejtély – bár az ő reakcióit látva neki is az volt. Aztán irány a művház, ahol unokaöcsém ballagási ünnepélye zajlott (általánosból távozik a kis drága), és itt váltunk délutánba.
Hajjaj
A mai napom nagyon tartalmasan telt el, délelőtt nem csináltam semmi lényegit, délután meg magyar tételeket tanultam (legalábbis elolvastam vagy tizet), Harmonia Caelestist olvastam, most írok egy bejegyzést, aztán filmet nézek (valószínűleg a Rebuild of Evangelion lesz). Viszont most este kaptam egy olyan e-mailt, amitől kirázott a hideg: a japán nagykövetségről küldték, hogy hiányzik “néhány” dokumentum a jelentkezésemből. Hoppá, hát nem átsiklottam egy félreeső információs lap utolsó oldalán felsorolt dokumentumlistán? Így hát holnap rohangálni fogok, nem is keveset. Reggel persze telefonnal indítok, mert mondjuk az orvosi igazolásomból nincs példányom (alap hiba, tudom), így néhány kérdéssel fogom megtámadni rögtön hajnali kilenc körül a távbeszélőt. Ráadásul holnap lesz unokaöcsém ballagása (általánosból), csak hogy még zsúfoltabb legyen a program. A fene a dokumentumokba. Persze én voltam a hülye… Miért nem adtam be már májusban…
We all know
There are really catchy verses out there. One of them is Connect the dots by Ayreon (sadly it’s not available on Last.fm yet—i hope it will be). And what makes it even better: the singer here is no one else than Ty Tabor of my much-loved band King’s X. This makes the lyrics sound even more authentic, seeing the problems King’s X songs are about.
Rebuild of Evangelion 1.0 You Are (Not) Alone
I hope it doesn’t count as a spoiler to put the screenshot i made of Lilith out here–it wasn’t a secret anyway, and i couldn’t find any normal, good-looking material to promote the first one in the Rebuild of Evangelion tetralogy. I just watched the first piece, 1.0 You Are (Not) Alone, which more or less consists of the first six episodes of the Neon Genesis Evangelion anime series. The storyline is said to be changed, but i haven’t realised much about this: the newly redrawn graphics and the much more watcher-friendly presentation makes this movie a great alternative for the series. It’s just as depressed and/or depressive, but meanwhile more bearable–or maybe just i changed, matured for two more years (it was about that long since i watched the End of Evangelion movie). It’s easier to digest for sure. With the series one could have the feeling that it’s made to be understood only by people who suffer from severe depression–but the Rebuild 1.0 is “appropriate for all brave and mentally stable audience”. I won’t say you should watch it: if you think you’re strong enough to see the struggle of a totally hopeless and depressed mankind, give it a try. Else… it’s up to you. Just don’t lose your faith, because i could hardly forgive myself then.
Észak
Kitaláltam, hogy valahova északra kéne majd költözni, ha egyszer eljön az ideje, hogy megtelepedjek. Sokára lesz az még, de én szeretem tervezgetni a jövőt, leginkább a sajátomat (bár azért a világnak is el tudnék képzelni valamilyen, a jelenleginél elviselhetőbb fejlődési irányt). Az életemet teljesen kötetlenül fogom élni – azt teszem, amit éppen jónak látok: erre az ihletést a német lektorunk adta meg, aki úgy váltogatta a szakmákat, mint jobb érzésű ember az alsóneműjét (filozófiából diplomázott, katonatiszt, nyelvtanár, meg még ki tudja mi minden).
Tegnap elküldetett a jelentkezésem a japán egyetemi alapképzés ösztöndíjra (egy kis SEO nem árt, hogy megtaláljanak, akik hasonló gondolatokat érlelnek), így ha oda fölvesznek, meglesz az első ugrásom: japán egyetem. Három “szakot” kellett megjelölni, de erről már írtam… nekem a kereskedelem és a politika az érdekes, mert tetszik az utazó kereskedő élete, és talán ha tanulok politikát és közgazdaságtant, lesz egy kis esélyem jobbá tenni ezt a világot (minden esetre több, mint ezek nélkül). Majd aztán ha meguntam a kereskedelem és a politika viharos életmódját, szerzek valami tanári diplomát, és elmegyek valahova messzire tanítani – vagy ha nem is tanárként, de mindenképp valami csöndes életmód kereteiben elvonulok északra (csak néhány ötlet): Hokkaidō, Finnország, a Spitsbergák, Kanada vagy valami hasonló. Esetleg még a hasonlóan szélsőséges dél is szóba jöhet, vagy valami magashegység (Andok, Nepál, Új-Zéland). De messze van az még…
Evolution
A rarity occurred just now: i played. For a long time, about one and a half hour. What game could remain entertaining for so long? Many, naturally, but in my case, it was now the “mighty” flOw, the game where the player leads a small worm-like creature to evolve, and become the dominant (and only) inhabitant of its region of the sea.
flOw at first came out as a flash game in 2006, and it was very successful, having reached 350 thousand downloads in two weeks from its launch (according to Wikipedia). I got it sometime in 2007, but i don’t remember where have i read about it or where have i seen it–it doesn’t matter either. I haven’t played much with it ever since then, because after completing the second chapter (the Jellyfish), there’s no way further. I’ve read that a bug prevents me from going up to the surface again, but there’s nothing afterwards anyway. In the flash version, there are only two creatures you can control, the first “Worm”, and the second “Jellyfish”. With the Worm, it’s a lot easier than with the Jellyfish, but still not too easy. In its PS3 version, because there’s such a thing, there are many more creatures. (Now comes the summary.) It’s an entertaining, and not easy game, for “all audiences”. If you have a spare hour, give it a try, you won’t regret it.
Download Day 2008
Jövő kedden pedig majd tessék bőszen töltögetni a FireFox 3-at, hogy meglegyen majd a világrekord – kíváncsi vagyok, mennyi lesz, ha sikerül, még a nagyságrendet sem tudom igazából felmérni. Az FF3 elmondások szerint nagyon jó lesz, én csak egy korai bétát próbáltam ki anno, és már az is tetszett. Érdemes mindenképp átváltani, főleg, ha valaki Internet Explorert használ – sok kellemetlenségtől megkímélné magát és a magamfajta weboldalgyártókat is (rémálom IE alá optimalizálni).
Esemény
Dobpergést! kérnék, ha lenne egy csepp esély is rá, hogy az elvonuló viharon és a tovazúgó kocsikon kívül bármi is dübörögjön erre. Ma tartalmas napom volt. Reggel nem csináltam semmit, és elég kóma is voltam – ezt mutatja az előző bejegyzés szövegezése. Azóta viszont változott a helyzet. Délután (szó szerint hamar dél után) bementem a suliba (valószínűleg életemben utoljára) kajálni – szerencsére a konyhásnénik megadták a módját, és az utolsó vacsora ebéd csilisbab volt, amit egyszerűen nagyszerűre csinálnak a menzán – bár ez a mostani mintha egy kicsivel levesebb lett volna, de így is jó volt. Nagyon. Anyukám meggyőződése volt, hogy (főleg mivel az utóbbi két hónapban ingyenélő módra jártunk a menzára hetente legalább-legfeljebb kétszer) illenék valahogy megköszönni nekik a hat évi kosztot, így összerakott valami kis csomagot, amit át is adtunk, ketten a nagy ingyenélők. Így utolsó alkalommal még volt képem és bár ingyen ettem, még repetát is kértem – és kaptam. Két adag csili, nyamm…
