Késő délelőtt – feed-olvasgatás közben – egyszer csak valami olyan szag csapta meg az orrom, amit nem tudtam hova rakni. A szag ugyanis (szigorúan szag, és nem illat!) a gombáspincék jellegzetes, borzongató bűze volt, igaz, enyhén. Eleinte azt hittem, hogy anyukám gombát pucol, tudom is én, svédgombához, ez nem lepett volna meg, viszont semmi ilyesmi nem zajlott. A szag forrása nem a vécékagylóba öntött tisztítószer volt. A szag nem az erdő felől jött, ahol van egy régi légópince, amit korábban használtak gombatermesztésre is (el nem tudom képzelni, erre ugyan mi vihet valakit). A rejtély egyelőre megoldatlan maradt, az ablakokat becsuktuk, a szag kevésbé intenzív azóta, viszont változatlanul irritáló. Mint kiderült közben, az utat festik, és annak a szagát érzem. Ebben csak az a poén, hogy ez a gyengécske szag, ami ugyan nagyon kellemetlen (nekem), nem éppen a szomszédból származik, az út legközelebbi része is vagy húsz méter légvonalban, és van közben egy jókora sövény-bokor-dzsumbuj. Ehhez képest nekem megfájdult tőle a fejem. Isten áldja Dr Kevorkian az útfestőket! (Egyszer alsós koromban a hangyairtó spré engem is kiirtott: reggelről az ajtó mellett özönlő hangyák kivégzése végett került bevetésre, viszont a suliban harmadik órában én haltam meg hánytam tőle. Ennyit erről.)
Hangulat, Harmonia
Tegnap este befejeztem (hosszas vajúdás – ezt a szót fel kellett lapoznom az emháeszben (A magyar helyesírás szabályai – vajon direkt van két ly-os szó a címben?), és ráadásul elsőre, lapozás nélkül sikerült ott kinyitnom – után) Esterházy Péter igencsak hosszú művét, a Harmonia Cælestist (még nem jöttem rá, hogy kell a “æ”-t begépelni, így másolgatnom kell, így a továbbiakban lehet, hogy el fogom hagyni, maradjon csak a jó öreg “ae”). Idejét nem tudom, mikor kölcsönöztem ki a könyvtárból, de legalább háromszor meghosszabbítottam, ami pedig legalább három hónapot jelent. Megérte – ez már azon is meglátszik, ahogy, amilyen formában ez a bejegyzés születik. Utánzásra érdemes, bár nehezen követhető az a stílus, amiben a könyv íródott, különösen az első része. A második mintha egy cseppet konvencionálisabb lenne: van történet, követhetőbb mondatszerkezetek, kevesebb “édesapám”, és többségük azonos. Megmagyarázni nem tudom, de a Harmonia az utóbbi időben annyira meghatározó volt az olvasmányaimban, hogy már furcsa, ahogy ma délután nem azt, hanem Kiplingtől a Kimet folytattam. Kíváncsi vagyok, hogy majd a Javított kiadás vagy a Semmi művészet is megragad-e így. Szerintem akárkinek, akinek van mersze hozzá, érdemes hozzáfogni. Befejezni úgyis csak akkor tudja majd, ha komolyan gondolta – ez nem az a szombat esti ponyva (itt a ponyván van a hangsúly).
Irigykedős nap
Olvasok jó esti bulikról, olvasok hatalmas lanpartykról (most rágtam át magam az elmúlt négy nap feedjein), és rémülten konstatálom, hogy irigykedek. Bár lehet, hogy nem is ez a legjobb szó, de mindenképp szívesen átéltem volna ezt én is. Csak itt ilyenre nincs mód. Vagy ha van, az engem messze elkerül. Az aurea mediocretas hátrányai, ugye… Legyen inkább carpe diem?
Butterfly Effect
In no relation with my earlier interest in chaos theory, i first met this movie at Mefi’s a long while ago. It took a while to get myself to sit down and watch it, but in the second run (in the first run on friday, i could only watch the first part of it) i watched it all, and it was great. In a sense… it’s just shocking how much a small difference change our lives–at least it could change the life of Evan a lot. He had the “same illness” as his father… Sometime he loses his conscience, and cannot remember anything. At least so he thinks.
I don’t think i’d suprise anyone by saying that he realises that his father may not have been that ill as he seemed. Evan was/is/will be–in my opinion–a lot more crazy than his father was back when they met. He realised that by reading his diaries he kept to save memories he could actually live through them again, though by that putting a huge strain on his body (the piling up memories of many possible lifes appeared as a blood patch (correct phrase?) in his brain). Worth it?
This movie is the exact opposite as what the Jurassic Park (in which the butterfly-effect is actually mentioned, by Ian Malcolm!) or the Terminator show: those movies say that time is a predefined, unchangeable thing, much like how Cromwell believed it, but the Butterfly Effect says that you could change the timeline if you went back in time–though the effects would be impossible to calculate. So very right. You should watch it.
Reality
I’ve just read a post at Mr. Tiny’s with the third part of the Zeitgeist documentary. I haven’t seen the first two parts, and i don’t plan to watch them, except if someone posts something interesting about them. This third one was enough to make me think. To think about how crazy this world is, and how crazy it ever was. I can’t believe anything i’m told, because i cannot be sure it’s true at all. There are sure trusted sources, my personal friends and people i know, but the internet in general is not. There are so many concepts about the order in this world, whether it exists or not, and if it does, what is it like, that reality is impossible to grasp. It’s like Harry Potter: you know it can’t be true, because if it was, then the magicians wouldn’t have let it be published… (And it’s also way too detailed.) The same goes for all the theories: if something is published, then it’s published with acknowledgement from the heads of the world (in case there is such a thing)… Then come two chances: either it’s true, and they let it be published because they are sure that no one would actually believe in it, or because it’s in no relation with realty. It doesn’t really matter, if it’s Umberto Eco’s Tres, or the Rockefellers, as long as there is someone up there. I know though: if the throne of the world was empty, if heaven was empty, then people (Aizen of Bleach) (would) have already occupied it. This world is so hopeless, i would run away.
Need For Speed 3
Emlékszem még hét-nyolc éve ez volt az egyik első játék, amit kipróbáltam. Nagyon tetszett. Reggel, mielőtt suliba mentem (akkor még általánosba) mindig lenyomtam egy menetet, és az ragadt meg bennem belőle, hogy ez az autósjáték. Maradandó. Hogy jött akkor most elő? Úgy, hogy itt a városban most utat építenek, és az egyik szakasz nagyon ismerős volt az NFS3-ból. Nagyon. Sajnos a játék már nincs meg, hogy onnan lophassak képet, így a netről tettem: ez volt, ami még a legközelebb állt az emlékeimhez – ez az a rész, hogy ha itt az ember visszamegy a kanyar elé (ami a hátunk mögött van) akkor látja azt, amit én minden görkorizásnál (vagy néha bringázásnál, bár bringával ritkán járok arra – és igen, ennyire emlékszem rá, ezért mondtam, hogy mély nyomot hagyott bennem). Ím.
Mász(kál)
Most így hajnalban nekiugrok, és végigolvasom azt a nagyjából háromszázötven olvasatlan új hírt és/vagy bejegyzést, ami az elmúlt sok napban, amióta nem olvasok feedeket, felgyülemlett. Némelyiket persze már láttam korábban, viszont nem kommentáltam még semmit. Majd most.
Rollerblade
I just went out for a rollerskating session, and was out there for about one and a half hour, singing the chorus of Avantasia by the band named identically. It’s really catchy…
We are the power inside, we bring you fantasy.
Avantasia by Avantasia
We are the kingdom of light and dreams,
gnosis and life: Avantasia!
Now i’ll wash my hair, have a refreshing shower, and then after a quick and light dinner (greek salad, i think) i’ll watch (finally) the whole of Butterfly Effect. I was quite angry on friday about it, but naturally it was my fault (as always).
Soon.
Dead Poets Society
O Captain my Captain! our fearful trip is done;
Walt Whitman
The ship has weather’d every rack, the prize we sought is won;
The port is near, the bells I hear, the people all exulting,
While follow eyes the steady keel, the vessel grim and daring
Yesterday evening i watched a movie, that possibly changed the lives of many… But not mine. Why? It certainly was an experience, watching this movie, but i have been trying to live how Mr. Keating taught his students, though most of the time, i have not been successful. It’s not an easy thing to break the rules just a little bit. Else you will end up how Charlie Dalton ended up, and Keating said it right: there’s a time to revolt, and there’s a time to remain silent. Maturity and the “serious thinking” kills the revolutionary spirit in almost everyone, and indeed poetry is one of the things that can save this. It’s very hard to tear apart the binds of the society, to free ourselves from the mud that we can see too clearly, from the inside… The Poets made me promise myself, that as soon as i can, i will start collecting poetry and generally all kinds of literature, and read a lot. Not as if i’d like to become a bookworm (more than i am now), but it really helps to open the mind.
Facts
- A headache is no fun. Especially if it’s not really a headache, but a general feeling sick. It can make a day really entertaining.
- RapidShare has its unique measurement system, be aware. “One hour” is 100 minutes according to them, just as a minute about 100 seconds, though i’m not sure about this part (yet). This misunderstanding caused a few minutes (SI sense) of surprise for me.
- If everyone drinks around you, and this “everyone” consist of your family, you can see all little changes in their behaviour as they consume that dear alcohol. In my case: i don’t know if only i don’t see myself from outside when i drink normally (so it’s not the purpose to get very drunk) or others around me have lower threshold. This needs confirmation too.
