Hát ennek a hétnek is vége. Egy hétig (vasárnap kivételével) minden nap éjfél után feküdtünk le aludni és szerintem nem lepek meg senkit azzal, ha azt mondom, hogy a négy-öt órás biliárdozások során nem a szódavíz volt az elsődleges üzemanyag. Ebből mondjuk lett is majré… Az amerikaiak ugyanis nem ihattak volna, de azért ők ittak. Tegnap este a búcsúbuli erejéig megkértek, hogy segítsek nekik abszintot szerezni. Végül is nem egy olyan nagyjából félliteres, szép zöld adagot vettek, hanem “csak” két decinyi kékesebb színűt. Hatvan százalék azért ez is, de a gond csak az volt, hogy az okos gyerekek kiültek a főtér közepére meginni (és persze nem szóltak volna, hogy mire készülnek), ahol természetesen elkapta őket a tanáruk. Szerencsére nem ittak bele még komolyabban – a két deciből még csak úgy egy cent fogyott. Aztán ma…

Iszonyat fáradt vagyok, két napja éjfél után fekszek le és nagyjából ennyi. Az még hagyján, hogy első este tízig biliárdozgattunk és nagyjából tizenegyre értünk haza, de aztán tegnap este az “ismerkedési party”, aminek elvileg nyolcra vége lett, szintén tízkor fejeződött be, ráadásul egyre inkább felidéződik bennem, hogy tulajdonképpen milyen végtelenül kockák, és nem utolsó sorban bunkók ezek a népek. Amikor mi voltunk náluk anno ősszel még nem volt ennyire zavaró, mert ott a hely újdonsága, a rengeteg jó élmény meg úgy egyáltalán az eufória, hogy ott lehetünk mindent elnyomott. Itt viszont. És ráadául ismerkedési party. Értitek, amikor ősszel mi csak két hétig laktunk náluk. Megjegyzem, a két hét alatt két “buli” volt: egy koncert meg egy a tegnapihoz hasonló “házibuli” – szigorúan idézőjel, nehogy valami végletesen szórakoztatóra gondoljatok – de különben olyan, hogy elmenni valahova, egyszer nem volt. Igen, fáradt vagyok, nyűgös és panaszkodok. Egyébként minden jó, boldog vagyok (és szerelmes), hétfőn filozófiából OKTV második forduló, előtte szombaton koncert. Tegnap írtam egy jó kis verselemzést, majd megpróbálom megszerezni (a magyarfaktosok kérésére készült).