Category: valeblog

Urge

November 20, 2008
valeblog
0 Comment

Now about five minutes before my time to leave for the usual thursday (Thor’s day) afternoon german lesson, i felt a sudden urge to blog (once again there is this neologism—and many more, nouns turning into verbs, verbs into adjectives and so on). So i blog. There was a nice argument going on among a few plurkers including me about a few interesting verbs with prefixes (i hope that’s how they’re called in english), and whether it’s correct to use them with those prefixes i’ve been using them with.

Another thing is the reason for my silence this week. First of all, my day ends usually after ten in the evening, and by then my brain’s like a ragged mop, only having enough power to laugh on lame videos posted on plurk, eat my dinner and after a hot shower go to sleep. Not to mention i’m not feeling the best nowadays… Though i’m getting used to it. I don’t think anyone around me could tell, but that’s alright. I hate to worry myself, and i hate to make others worry even more. Rather die quietly in my dreams. This strange feel sometimes also gets stronger, and then it’s like the world’s turned off, i’m forced to sink in and just think. Though i can’t. Anyway, then i have so really cool ideas for blogging, that it’s really strange i couldn’t reproduce any when i’m well. Like now.

Kalevala

November 17, 2008
valeblog
0 Comment

Tegnap este Aival megnéztük a Kalevalát a Trafóban, és jelentem alássan, aki nem látta, bánhatja (bár még lesz valamikor a Bakelitben). Kortárs mű, és ez lerí róla. Furán jöhet ki ez most, mert egy dicséret után ilyet mondani elég ellentmondásos (már csak ismerve a saját véleményemet a nagy kortárs művészetről), de ugyanilyen ellentmondásos maga az előadás is. Azok a részek, amik valóban Kalevala voltak, és a végéig a természetvédős részek is nagyon ott voltak a szeren, viszont a végét abszolút nem tudtam hova tenni. Lehet, hogy bennem van a hiba és még nem nőttem föl ehhez a magassághoz, de nagyon nem értettem, miért kell minimum tíz percig (odabent elvesztettem az időérzékemet, ezért nem mertem húszat írni) egy fém építmény összerakásával szenvedni, és miért szeretkezik olyan hevesen a Nap egy öreg Jegesmedvével. Nyilván ha másodszorra látnám, érteném már ezeket is, de most még nem. Gondolkozok hát rajta. És ha már negatívum: az akusztika nem volt a csúcson, nagyon kellett koncentrálnom, hogy megértsem a szövegeket. De ne tessék ám azt hinni, hogy nem volt jó az előadás. Mert jó volt. Megérdemel egy négyest (ötből), mert amit értettem, az nagyon jó volt, amit meg nem — hát, biztos bennem volt a hiba. A testfestések (amik sajnos gyorsan elkenődtek) nagyon jól néztek ki, az elején azon gondolkoztam, melyiket tetováltatom majd egyszer magamra. A szövegek egyszerűen nagyszerűek voltak, és amennyire én meg tudtam ítélni, a táncok is (ha meg nem is profik, de áll-leejtősek mindenképp). Tetszett — csak azért nem írtam, hogy “nagyon tetszett”, mert a vége nem tetszett nagyon. A modernre fogékonyaknak kötelező.

A short weekend

November 17, 2008
valeblog
0 Comment

In the past month usually i’ve been going home on friday and coming back to the dorm monday, but now that changed. Went home only saturday, because of the Sonata Arctica gig friday night, and came back yesterday afternoon, to see a theatre play. I was just surprised how quickly this weekend passed, and then realised that i don’t have anything to do today till eve except the last two pages of a really annoying programming homework, so this is somewhat like weekend still.

I plan on going down to the gym and then working on that thing. I’ll have to comment almost every single line of my programcode, and that won’t be much fun since i’ve written it as compact as i could—thus it’ll need quite a lot of explanation.

I’ll also meet with a past classmate to have a talk about business matters, i think that if we could launch that plan of his, then i won’t be in a financial pinch like now. I try to fix my situation without having to give up any of my important plans (going to that gig on friday, buying myself headphones sometime in the future). Won’t be easy for sure. But if that business starts up as planned, there won’t be any problems for a while then.

Sarkköri Szonáta

November 15, 2008
valeblog
0 Comment

Tegnap este a PeCsában Sonata Arctica koncert volt, és jelentem alássan, nagyon jó volt. (Meg kétszázhúsz volt.) Valamivel a Vanishing Point (első előzenekar) kezdése után értem oda, így legalább se a pénztárnál, se a ruhatárnál nem kellett sorba állnom (bár ez utóbbi csak egy pofátlan előzésnek volt köszönhető). A zenéjük (mármint a Vanishing Point zenéje) nem hatott meg – egynek elmegy, zúzós, biztos nagyon jól énekelhető és lehet rá vadakat pogózni, ha valaki ismeri a számaikat, de így idegenként egyáltalán nem tudott megragadni, inkább csendesen tankoltam a fél literes műanyag pohárból a keverőpult magasságában. A Pagans’ Mind is nagyjából ugyanez a kategória volt, bár tagadhatatlanul egy kicsit színvonalasabb – viszont nagyon mulatságos volt, ahogy az énekes minden magas hangnál a mellét markolászta. Vagyis az előzenekarok alatt inkább foglalkoztam a mögöttem zakatoló (valószínűsíthetően igen részeg) szlovák jómunkásemberekkel, mint a zenével.

Bezzeg amikor hirtelen lekapcsolták a lámpákat és felhangzottak az első Sonata Arctica-dallamok! Onnantól kezdve nem volt megállás. Játszottak minden számot, amire csak gondolni tudtam, és talán csak egy olyat, amit nem ismertem. Igazi koncert-hangulat, laza pogó, folyamatos zúzás és/vagy csodaszép melódiák, szép rocker lányok, hatalmas buli. Nagyon jó volt. Volt Fullmoon, volt Replica, volt minden, ami csak szem-szájnak ingere, a végén még a Vodkát is eljátszották nekünk/velünk. (A koncert előtt beszélgettem egy rockertárssal és kérdezte, hogy melyik számot várom, amire a válasz gondolkodás nélkül jött: Fullmoon, Vodka. Merthogy “we need some vodka“!) A hangzásra se lehetett panasz, bár az előzenekarok alatt voltak gondok, de a finn mesterek kedvéért összeszedték magukat a keverőpult mögött. A hangulatra meg főleg nem. Rég nem éreztem magam ilyen jól koncerten. Szerencsémre amikor vége lett még járt az egyes vili és az utolsó 103-ast is elértem, úgyhogy szűk háromnegyed óra alatt otthon is voltam.

Keith Haring and the ice ages

November 15, 2008
valeblog
0 Comment

Today i attended two exhibitions, one in the National Museum of Nature Sciences, about the ice ages (and also there was another one about predators), and the Ludwig Museum’s three floors–on the first an exhibit of Agnes Denes, on the second the Keith Haring one and on the third the collection of the museum.

The ice ages exhibition (Jégkorszakok in Hungarian—and in plural) was aimed at a much younger audience in my opinion, much like what i experienced in the nature sciences museums of Chicago. It was highly interactive, with a couple of really interesting details on the past climate changes of our planet—for example, did you know our climate is so nicely moderate only because of the ice age not so long ago? (It’s “not so long ago” only in geological time scale, naturally. That means about ten thousand years.) In the age of the dinosaurs it’s supposed to have been a lot warmer. At the last stages of the exhibition were the models of ice age animals, huge predators (saber-toothed tiger, hyenas and co) and even larger herbivores (mammoths, ancestory of deer and horses), and i stood there thinking if i’d had a chance against such an animal. I ended up with the decision that if i lived then i probably would be a lot more muscular than i am now, so a precise kick in the face of the wolf would stop it for sure, and with a large piece of wood or stone i could crush the head of a tiger too. I wonder. Have read not so long about a man killing a brown bear so—i guess it’s not hopeless then.

Read More

Művész

November 14, 2008
valeblog
0 Comment

Ami ma az egyetemen volt… félelmetes. A diszkrét matek (bevmat, ha így valakinek ismerősebb) előadás reggelről borzasztóan unalmas volt, matematikus-módi vezetgettünk be újabb és újabb számhalmazokat (kvaterniók és testvéreik), aztán meg a véges halmazokat szekáltuk. Mindeközben annyira kómás voltam, hogy még olvasni se tudtam kitartóan, pedig direkt vittem magammal a Szép új világot. A gyakorlat se volt jobb (és ráadásul az is három óra, katasztrófa), amilyen fáradt voltam, nagyon nem bírtam tolerálni a tanár stílusát – pedig az utóbbi hetekben örültem, mert kibírtam a gyakorlatokat anélkül, hogy ki akartam volna tekerni a nyakát – úgyhogy maradtak a különböző gyilkossági tervezetek, és a lehető legmaróbb beszólogatás. Úgy tűnik, edzett cinikus az ürge, mert nem látszott rajta semmi.

Mindezek után Aival elmentünk az Artkatakombába egy volt tanárának a kiállítására. Váratlan volt a médium (a szokásos vászonra nem csak festéket pancsolt, hanem madzagokat ragasztott rá, azokkal is formákat rajzolva), de a művek többségét elfogadnám a nappalim falára, ugyan ha pénzt is kéne adnom érte, talán ha három érné meg az árát. Színvonalas kortárs – sajnos nem egy gyakori jelenség. Holnap tervezek menni a Ludwig Múzeumban lévő Keith Haring kiállításra, meg talán a Jégkorszakokra – ez utóbbi ellen csak az ára szól, de az nagyon. Azt meg még mindig nem tudom, holnap kockáztassam-e egy heti költségvetésemet a Sonata Arctica koncert kedvéért, vagy se. Hirtelen döntés lesz.

Fail

November 13, 2008
valeblog
0 Comment

I just had dinner. I ate fish. Don’t ask what kind of fish though—i didn’t care enough to check. It was edible (i hope) and with the usual lemon addition a better ending for this day than what it deserved. The evening was worse than my worst expectations. The modern theories lesson was annoying, with the teacher going on about arts students (you know, bachelor of arts and stuff), and how they are good for nothing. I almost told him that i’m more of an arts student than a programmer, and if this snobbishness and scorn is what it means to be a nature sciences student, i’d rather become a philosopher of the possible most theoretical type. That annoys the hell out of me, just as that how a groupmate there speaks when the teacher is present. Makes me shiver. Oh and the spanish test… Catastrophe, to be short. We were asked the words for family members and other stuff, all i thought to be not of much importance—my judgements are declining, apparently. Or i am. So… I’m not in the best possible mood now, but at least writing all this stuff somewhat cheered me up and now i’ll go and have fun. I won’t sleep enough, as usual.

Tegnap

November 12, 2008
valeblog
0 Comment

Nem kezdem úgy, hogy másnap, mert nem az a lényeg. A tegnap este bivaly lett. Este tízig németen ültem, jó volt. Aztán hazafelé (a koliba), ahogy a Móricztól sétáltam a Bocskai útig (hát nem föltépték még a maradék villamossíneket is a galádak?), azon gondolkodtam egy telefonálás után, hogy kimenjek-e a Tarka napokra Sorshoz a közgázos koliba. Ha ilyen bizonytalan vagyok, mindig segít, ha valaki nem csak annyit mond, hogy “ahogy érzed” vagy valami hasonló végletesen neutrális “tanácsot” ad, hanem tényleg mond valamit. Pont ez volt, amikor Ait megkérdeztem, mit csináljak, és szemrebbenés nélkül rávágta, hogy “menj” – aztán meg (úgy tűnt, mintha) csodálkozott (volna), hogy tényleg indultam. És nem bántam meg. Beszélgettünk és nevettünk sokat, ahogy azt egy ilyen buliban illik. Hajnal négyig ment a partyö, sokfélét megkóstoltunk, volt zene is, és az egyik záró számuk Bruce-tól volt a Tears of the Dragon, úgyhogy szerettem őket. Poén volt, ahogy egy közepesebb szám közben, ahogy az oszlophoz támaszkodtam, odajött két satu-sakk-matt-tajt- (és még sorolhatnám) részeg csaj, hogy ugyan van-e barátnőm – annyira nem voltam ittas, hogy lényegében beszédképtelen társaságot élvezhettem volna, úgyhogy ők úgy tudják, van barátnőm. Az már kevésbé volt vicces, hogy reggel föl kellett kelnem, de most itt vagyok, élek, mindjárt eszem is valamit, hogy ne lyukadjon ki a gyomrom, aztán spanyolozok vagy két órát, az esti dolgozatra készülendő. A gyakorlaton (linalg) és az előadáson (progalap) meg biztos, hogy vagy spanyolozok, vagy Szép új világot olvasok. Majd kiderül.

Children of a brave new world

November 12, 2008
valeblog
0 Comment

I’ve finished Children of Dune. It took more than usual, this i started on friday and yet only finished it now on the way to the uni. It was good, for sure. But i have problems with it, just as i had with Dune Messiah. There are disturbing stuff, the characters taking something we don’t know a bit about for granted, and most of all, that they are almost omniscient and omnipotent, somewhere near gods, though they’re only humans (more or less) with specially trained cognitive (and in some cases physical) abilities, but still just a being started as a homo sapiens. The story is fascinating, though it’s nowhere near the first and one and only Dune, nor is the story, but creating a masterpiece when it’s about a series is not an easy task. Harry Potter is an example.

Now i’ll start Brave new world by Huxley, i hope it’ll be as good as famous it is.

Péntek éjjel

November 11, 2008
valeblog
0 Comment

Volt egy vicces kis jelenet a péntek éjszakámban, amikor a Nevada nevű helyi kocsma már bezárt (azaz valahol éjfél magasságában), és kezdtünk keresni egy jó kis helyet, ahol még elüldögélhetnénk végkimerülésig. Egy volt osztálytársam hirtelen felsikított a főtéren, hogy de át szeretne menni a szökőkúton. Aztán gyorsan eszébe jutott, hogy az bizony vizes, és ő nem akarna vizes lenni. Erre én, a hős kissé-részeg lovag felajánlottam, hogy akkor átviszem. Hátamon-nyakamban. Nagy nehezen felkapaszkodott és átvágtattunk a szökőkúton. Közben hallottam, hogy valakik kajabálnak nekünk oldalról, hogy “teszed le azonnal” meg “gyertek le onnan”, így már meg se lepődtem, hogy mihelyt a szökőkút túloldalán leugrottam a flaszterre, két drabális úriember rohant felénk. Az egyik nyakában ott lebegett nagy-büszkén a “rendőrség” felirattal kezdődő plecsni, és maradjunk annyiban, hogy nem volt a helyzet magaslatán. Szerencsétlen úgy be volt pánikolva, mintha legalábbis egy hidrogénbomba kioldója lett volna a kezemben. Maradjunk annyiban, hogy nem éppen a legszofisztikáltabban kezdett az igazoltatáshoz egy “mit képzelsz te magadról bazdmeg?!” és folytatta egy “azt hiszed, nagy legény vagy csak mert megittál két nagy meggyet?!” kérdéssel–csak hogy aztán a rideg józan kérdéssel szembesüljön, hogy “tulajdonképpen mi a probléma?”, amikor rájött, hogy lehet, nem is vagyok egy egy felestől tántorgó tizenkét éves emógéj. Szegény barátom csipogott egy elhaló “nem az ő hibája volt…”-ot a háttérben, de a legény szerencsére beérte egy igazoltatással. Nagyon bőszen kapta elő az elején a cébé-rádiót, annál nehezebb volt feltűnés nélkül elraknia, amikor kezdett zavarba jönni… Ezt az élményt most egy darabig nem fogom elfelejteni. És már tökéletesen értem, miért nincs semmi tekintélye itt a rendőrségnek.