És most nem Kaukázus. Hanem a kedvenc áruházláncunk, ami ráadásul Angliában például kis ábécékkel indította el a sikerszériáját. Mivel itt a koli közelében a Tesco az, ami leginkább kézre esik és még tudom is, hogy nagyjából mire számíthatok, ott szoktam vásárolni magamnak, ha elfogyott a kenyerem vagy az összes 2,8%-os tej a hűtőben kakaóvá és/vagy kávévá változott már. Ma kivételesen elmarad egy órám, úgyhogy csak nyolcra kell majd az Eötvösbe mennem spanyolórára – gondoltam hát, beugrok a Tescoba kenyérét meg tejért, ha már úgyis azt emlegettem. Természetesen piszok sokan voltak, és természetesen pont ilyenkor közlik a kosaras pénztáraknál (ne tessék semmi sportosra gondolni), hogy “a fiatalember szíveskedjék másik pénztárhoz menni, mert ez zár” – és persze a fiatalember átfárad egy másik pénztárhoz. Ahol is szembesültem azzal a táblával, ami nagyjából annyit mond, hogy ne sértődjek meg, ha kérik a személyimet, inkább örüljek, hogy fiatalosan nézek ki, és azonosítsam az életkorom. Gyanús volt ez, hát még miután elgondolkodtam rajta. Arra jutottam, hogy ez így bizony nem jó, mert az életkoromat én bizony igazolom, nem azonosítom. Amit merészeltem a vevőszolgálatossal is megosztani – minden rossz szándék nélkül (irónia sincs).

Hasznos a plörk, legalábbis néha nagyon érdekes kérdések merülnek föl arrafelé. Például most legutóbb, hogy vajon nekünk “anyanyelvi beszélőknek” hogy sikerülne egy magyar (mint idegen nyelv) nyelvvizsga. Gyorsan kutattam egy kicsit, és az ITK-Origo honlapján találtam néhány minta-feladatsort a felsőfokú nyelvvizsgához. Eddig az volt a kérdés, hogy sikerülne ez nekünk – nyugodtan mondhatom, hogy a minimum 99% lenne.

A teszt-részben mindenképp, és a többi sem hinném, hogy sokkal nehezebb lenne. Látva ezeket viszont felmerül egy másik kérdés: vajon egy külföldinek is ilyen kaliberűnek tűnik a saját nyelvéhez való nyelvvizsga? Vagyis: a magyar felsőfok nagyságrendileg ugyanolyan nehéz, mint mondjuk egy angol? Először azt terveztem ide írni, hogy akkor ideje kétkedni a felsőfokú nyelvvizsgák értékében, merthogy azért ez nem olyan vészes. Aztán leesett, hogy nekem még szép, hogy nem vészes. Viszont én elvileg már anyanyelvi beszélő vagyok, és ha minden igaz, akkor az átlagosnál talán egy kicsit többet is olvastam, úgyhogy nem meglepő, ha megy. Azt ugyanakkor látom, hogy például a szövegértési feladat lazán nehezebb, mint amit egy kettes magyar érettségivel a háta mögött az ember meg tudna jóra írni.