A week

A week has two parts: the weekend, which in my case ranges from friday afternoon to monday afternoon, and the time spent waiting for the weekend, colloquially called weekdays or workdays or whatever. Of course this view of mine might change as from now on i plan to actively take part in clubs, so the “waiting” will be full of events also worthy of preparing and waiting for, instead of just waiting their end or worse dreading them as in the case of classes.

Also, if the only part of the week worthy of mention is the weekend, a week passes way too quickly. Thinking what i did in the past week since coming back from Tokyo, i can’t recall anything. The curse of breaks, that they break me as well: even if i don’t get ill as i managed to this time, i sleep longer, spend more time doing nothing and don’t even get all that bothered by it. It really takes an effort to get myself to do anything, which in most cases would be coding the blog, just as most of the time in the past many years.

Or playing the guitar, as of recently, i started learning a plenty of songs, most of them still too hard and/or too fast, but this time i decided not to give up (as usual) and learn them properly (mostly Nirvana, White Stripes, sadly i couldn’t find any good tabs for the japanese songs i wanted to play so far). And finally finish that japanese homework i’ve been writing for scary long hours now.


Házit írni

A mostani időszakban a következők valamelyike: vagy JLC-őszi színvonalú japán nyelvi feladatokat megoldani, esetleg “fogalmazást” írni hasonló színvonalon vagy egy fogalmazásba a javításokat átvezetni, vagy könyvelés gyakorlás címszó alatt megadott számokat megadott formátumban megadott cellákba beírni, de még a legszívósabb is csak annyi, hogy egy pdf-fileból kimásolni a szöveget és az ott látható módon megformázni.

A japános fajta igazából nem tud érdekelni, mert hiába harangozta (így belelátva a dologba igen nagy arccal) a tanárnő, hogy milyen szörnyű nehéz is ez a kurzus, nem az. Persze majd amikor minden más tárgyból is jönnek a tesztek (a marketingtől vagy a könyveléstől, hiába tudom miről van szó azért rámjön a csuklás), nyilván ő is bekeményít és nyolcszáz karakter helyett háromezret kell neki írni holnaputánra, mert ez ugye egyetem és akkor lehetünk “jófejek”. Ami viszont itt (is) bosszant, amikor totál nem értik meg a (szerintem) teljesen értelmes japán mondataimat, és/vagy teljesen más jelentésűekre cserélik le az én gondosan kiszótárazott szavaimat – okát nem tudom, de hagyom a fenébe, kijavítom ahogy írja, tudván hogy szóban vagy írásban legközelebb is inkább “シリーズ”-nek mint “ドラマ”-nak fogom nevezni a Firefly-t. Csak. (Bár ha tud valaki olyan szót az ilyen sorozatra ami nem jelent szappanoperát egyben…)

A pdf-word házit meg mihelyt megláttam mentem pdf-szerkesztőt keresni, de nem találtam olyat, amivel gyorsan, egyszerűen és kényelmesen tudom kitörölni a kommenteket a dokumentumból. Marad a jódiák-módszer.


A droidok

És most nem a Firefox klasszikus about:robots oldaláról és/vagy világhíres sci-fi filmekből is ismert “Gort! Klaatu barada nikto!” parancsról van szó. Csak a fejlesztőkről. Egy pár napja akadtam egy tényleg apró és valószínűleg jelentéktelen hibába az iGoogle időjárásos paneljának apijában, amit terveztem jelezni a fejlesztők felé. Csak az a probléma, hogy mint a linuxszal kapcsolatban korábban is tapasztaltam, a nagy nyíltság addig terjed, amíg az ember könnyebben ír C-ben programot, mint kommunikál más emberi lényekkel az (elvileg) anyanyelvén, és tagja minden lehetséges levelezőcsoportnak. Namost egy dátumkijelzési hiba kedvéért én eddig lehet, nem mennék el. Úgyhogy hiába áldoztam rá majd’ egy órát, hogy megtaláljam a releváns helyet az ilyen bejelentésekre, mert azért feltételezhető, hogy egy publikus programban a hibák egy (jó) részét a hétköznapi felhasználók és nem a fentebb említett fejlesztői gárda fedezi fel, így talán van bejelentőoldal, de nincs. Végül a legjobbnak tűnő segítségnyújtós fórumon szántam rá egy bejegyzést, mire egy minden bizonnyal magát végtelenül segítőkésznek érző személy küldött két linket, az egyik ugyanarra a fórumra, a másik pedig a fentebb említett levlistákra, hogy ott jelezzem. Mondom, itt vagyok, jelzem.

A gond itt igazából az, hogy az internetes kommunikációban általában két esély van: vagy végtelenül udvariasan, vagy a legalpáribb stílusban közlik veled, hogy hülye vagy, mert rossz helyen, rosszat vagy rosszul kérdeztél. Annyival jobban is lehetne ezt. No offense.


@ home

Today was the nomikai for the university music club. Started at four-thirty, i just arrived home. First the nomikai in some great pub in northern Hikone, where all the introductions and lots of drinking took place. Even some amazing 96 percent (190 proof) alcohol, the polish rectified spirit appeared—and of course i can’t miss such a chance to experience a raw material like that. Fine taste, but burns. As that ended, we went for karaoke to the same place as last friday and had a lot of fun till half past eleven. Then with a few other guys we headed for a quick Sukiya dinner and i’m home now. My cold’s getting better, though i still have to gargle with my home cure every now and then if i don’t want my cough to kill me.

Tomorrow will be about studying, given i can finally manage to wake up in normal time, as i have quite plenty to do… Not to mention after such a light week i really should get back into work pace. Especially since the music club events start from tuesday, so except for the wednesday soccer (which is a must-go from now on) i won’t really have that much free time anymore i’m afraid.

Ad 1. The K-On! anime seems to be great.

Ad 2. The past and current prime minister of Hungary, Orbán Viktor is a soccer star.


Még mindig

Ma ismét eljátszottam, hogy reggel kilenckor kinyomtam a telefonomat, bár ezúttal még csak arra se vettem a fáradtságot, hogy elindítsak valami zenét a gépen, csak visszadőltem, hogy utána kettőkor végleg fölébredjek. Ezzel elrepült még egy nap, mert fél öttől a zenekaros klubbal lesz valami összejövetel, ami meg már csak két óra, ergo nem sok mindenre lenne időm, még ha késztetésem lenne is (példának okáért a könyvelés vagy a japán házi). Még szerencse, hogy három (jelen esetben négy) napos a hétvégém, mert így kisebb erőbefektetés mellett holnap még meg tudom csinálni mindet.

Ebben a két órában legalább lesz időm enni valamit, bár hogy mit még nem találtam ki, meg olvasgatni a Readerben összegyűlt hihetetlen mennyiségű… tartalmat. Meg próbálom helyrehozni a szervezetemet, veszek gyümölcsleveket és egy citrusfacsarót is és ezerrel pumpálom majd magamba a vitaminokat, mert az kell. Ebbe jobban belegondolva, a “reggeli” is eldőlt: zabkása, mert abban sok az energia. Mihelyt meggyógyulok meg lépek be klubokba, ha jól sejtem, az egyik a pingpong lesz, a másik meg a focikör, ami szerdánként van. Nameg a zenekaros dolog, amiről feljebb volt szó.

Valamint kíváncsi leszek, el tudom-e majd viselni a nyarat a rasztával vagy eléri a vége…


Newcomer

Oh, yesterday i bought a shoe. It’s Nike, it’s black and red, and comfortable.


Ajjajjaj

Nem Quimby, inkább Kowalsky most, ha már zenénél tartunk. Tegnap este megcsináltam a pizzákat, jók (ehetők) lettek, közben Roberto csinált piña coladát, jó sokat. Volt egy “kisebb baleset” is (bár én nagyjából végzetesnek érzékelem), mivel egy félrenyúlás következtében elfogyott kvázi az összes pirospaprikám. Adományokat elfogadok.

Aztán éjfél körül mentünk karaokéba, biciklivel, de már út közben éreztem, hogy kicsit túl hideg a menetszél. A helyszínen már kezdett kaparni a torkom, a végén már sajgott a fejem és köhögtem. Tehát sikeresen megfáztam, ma egész nap ki se bújtam az ágyból, vagy legalábbis amennyire megtehettem. Amikor meg életre akartam pofozni magam, egy jófajta forró fürdővel, majdnem belehaltam. Túlzok természetesen, de ahogy egy jó negyed óra pácolódás után feltápászkodtam, még hogy gyorsan hűvös vízzel lehűtöttem magam is, ahogy föltápászkodtam és kimásztam a kádból, realizálódott bennem a három lehetőségem: vagy leheveredek azonnali hatállyal, vagy előbb hányok és utána ájulok el, vagy előbb elájulok és utána belefulladok a hányásomba. Nyilván az elsőt választottam. Utána még próbáltam lámpázni a homlokom, de nem éreztem különösebb hatását.

Este még grillezünk a hátsó udvaron…


The good points

I had time to sleep, no classes today. Because there are too many holidays on mondays, there wouldn’t be enough monday classes in this semester, so today’s considered monday at the university. In my case this means a four day weekend… And thanks to this freedom i don’t feel all that ashamed that after my alarm went off at eight i just couldn’t wake up enough to get out of my bed until ten. Though even like this i slept less than seven hours, i feel totally refreshed, and after my breakfast coffee (still the mandheling) my energy is on a long time top. Actually, that’s probably the reason i started writing. And here i am writing about why i’m writing, and now again. This morning browsing around twitter reminded me how these community services change the way you use them. It’s supposed to be about writing your statuses, but very quickly it turns into some kind of self-marketing and/or chat platform for most. That’s one point why i like blogs more: they are harder to change into something like that. Also, they contain more interesting and longer contents.

I think i’ll get a job.


Változás

Ma eljött az ideje, hogy végetérjen a Firefox uralma az életemben. Hogy a Windows milyen sorsra fog jutni, azt egyelőre nem tudom, a továbbiakban leírom, miért. Ugye egy ideje átültem linuxra, és mivel itt csak kábeles netet használok, még ha nincs is vezeték nélküli kapcsolatom se gond. Annyira, hogy emiatt maradjak Windows alatt, ami hibernálásból is három-négyszer lassabban áll föl, mint az Ubuntu üresből. És nem csak a rendszer – mostanában minden nagyon lassú kezdett lenni. Mert még ha rajzolgatok (belegondolva a Fireworks hiányozna) az ezerszer kétezres standard lapon, megértem, hogy belassul egy cseppet a nyolcadik-kilencedik layernél, de itt nem erről volt szó.


Irritating

Even though i went to bed around, before, roughly at, one in the night, i couldn’t get to sleep for way too long probably therefore was totally washed all day. Not fun. Apparently i shouldn’t have slept all way from Tokyo on the train. Also, it took way too long to script myself an alarm in bash for waking me up if i take a short nap for refreshing me. I forgot everything, and all, apparently, of what i learnt at my home university. I will have to revise. And even though i took that “refreshing” nap for ten-fifteen-twenty minutes, i don’t feel that refreshed at all. I even forgot why i wanted so much to write this post.