Politizáljunk 2

Van még egyébként olyan is, hogy Szabad Demokraták Szövetsége (ha még így hívják őket) meg Magyar Demokrata Fórum (ha még tényleg léteznek). Ők sem voltak óvatosak, és eltűntek, vagy legalábbis el fognak tűnni, pont ugyanúgy, ahogy a Kisgazdapárt és a MIÉP eltűnt. Azok is ott ültek a parlamentben valamikor, kis vakarcs voltam még, de erre emlékszek. Ugyan arra, hogy a választásokon nyerjenek, nagyjából nulla az esély, sőt, szerintem még azért is küzdeniük kell majd, hogy egyáltalán bekerüljenek a parlamentbe, gondoltam, megnézem, mi a programjuk – hátha a két naggyal ellentétben nekik van is valami programjuk. Meglepetésemre, van. Az MDF programja elérhető a honlapjukon, ott közvetlenül sima szöveg formátumban (nagyon nehezen áttekinthető) és PDF-ben. A SZDSZ is a honlapján közli a programját, sokkal áttekinthetőbben. Még nem volt időm egyiket se végig elolvasni, de mindkettőben vannak nagyon jó és tarthatatlannak tűnő ötletek is.

De minek? Évekig nyalták a két nagy párt valagát, aztán amikor leesett a tantusz, már késő volt osztogatni a gúnyos díjakat. Tényleg kíváncsi leszek, mi marad belőlük.


Going to sleep

Is difficult to schedule well. Again it’s three in the morning, and i’m pretty sure i won’t be sleeping before four. Although, in exchange, i’ll just let myself snore on until ten or eleven. Then guitar, guitar and guitar, concentrating as much as i can. Now in the evening i tried to play Iron Maiden’s masterpiece Fear of the Dark and it turned out much better than i thought it would. Also, tomorrow is the High and Mighty Color gig in Shibuya, and maybe i won’t be going alone. Then sunday is more or less the same, church in the morning, guitar all day, then the AC/DC in the evening. Monday again, wake up, guitar, then go to the practice place and more guitar.

Pretty simple, isn’t it? Anyway, today we played a bit of dota, and i got badly owned. To be exact, due to unforeseen circumstances, our team deemed unable to achieve victory. But at least i managed to get a nice build for my phantom lancer: Manta, Aghanim’s, Heart, and i was heading to get the Eaglehorn for my Butterfly when i had to rush home just to be late catching an enemy hero destroy our ancient. My demon witch was good as well, but the bounty hunter could counter me way too efficiently.

In the meanwhile, trying to consume as little coffee and yet stay as active as possible. And blog enough. (Also, just cut a new avatar, does it count as spoiler? I’m not saying where it’s from, because then it would be.)


Politizáljunk

Előre megjegyzem, ezekben a bejegyzésekben (igen, több is lesz) a hangulat kedvéért (nomeg mert feszít az ideg) előfordulhat, hogy a bővített magyar szókincs is extenzíven felhasználásra kerül. Bár mivel politikáról volna szó, gondolom senkinek nem meglepő.

A választások kapcsán kicsit keresgéltem. Meg akartam nézni az öszes szereplő párt programját, és ért néhány “meglepetés”. A Magyar Szocialista Párt (továbbiakban MSZP) “programja” ugyan elérhető a honlapjukról, de semmi nincs benne. Belelapoztam, nem olvastam még végig, de amit láttam, az kiábrándító: semmi konkrétum, dobálóznak a jó hangzású idegen szavakkal, és ezzel vége is. E mellé tönkretették az országot, ez tagadhatatlan. A Fidesz még rosszabb, hiába kutattam vagy fél órát a honlapjukon, nem sikerült megtalálni a 2010-es választási programjukat. (Előfordulhat, hogy én vagyok a hülye, de ha én nem találom meg, akkor kinek van odarakva?) Mellesleg a nyitóoldalon rögtön meggyőznek, hogy ne szavazzak rájuk: “Beszédet mond Orbán Viktor, a Fidesz elnöke. Ünnepeljünk együtt!” És szabad kezet csókolni Orbán úrnak? (Róla már csak a releváns PICSA szám jut eszembe… a savanyú mosoly is ott van, hogy tíz évvel a SzülinaPUNK után a Fidesz még mindig ugyanott tart.) Viktor volt amúgy az első politikus, akin megláttam, hogy demagóg (nem az utolsó, lásd Ferenc és a többiek). Voltam kábé tíz éves.

És ezzel a “két nagy pártot” le is tudtam. Most nem fér bele az időmbe több, úgyhogy egy következő bejegyzésben jön a többi.


Költök

Nem verset (mostanában), csak pénzt. Ma történetesen elég sokat. Délután se jött semmi jelzés Hirotól, úgyhogy gondoltam megsürgetem kicsit, de se ma se holnap nem ért rá, úgyhogy gyorsan neki is indultam, út közben csatlakozott Olga, és megvettem életem első elektromos gitárját. Meg erősítőjét. Meg a “mellékes” kütyüket (pánt, hangoló). A gitár Epiphone G-400, fehér. Az erősítő Line-6 Spider IV 15 (a 15 a watt teljesítményre utal, ha jól sejtem). A hangoló működik, ennek örömére kizengettem egy F akkordot, de csak azt, bár max hangerőn, de pont ezért, meg mivel fél tizenkettő volt, mire hazaértem igazán. Ehhez képest egész jó hogy háromkor már aludni térek. Ők azok, rendetlenséget nem nézni.


Countries

According to my stats, some of the top ten are as follows.

Hungary: i really wonder who these people are. I’m not related to Hungary in any way, except that it’s the country i’m citizen of, i was born and raised there, studied there and way too many people i love are there. I hope it won’t rot apart before i get home (not as if i hoped i could help much…)

UK: i guess this is due to the activity of my sister there, and also a lot of enthusiastic readers, hopefully. I love Britain, if i get rich once i really want to get a big old house somewhere in Dartmoor. Because it’s teh feel.

US: again, relatives and enthusiasts there. I liked it when i was there, but i don’t feel like living there for longer. Maybe for studying and oft visits.

Japan: i’m here, i have friends here, who apparently follow my posts not only on Facebook but here on the blog too (if not, then now’s the chance), and also (based on their occasional comments) my senpai also 読んでくださってます (are so kind to read).

Romania: after all, they’re Hugary’s neighbours, and according to my experience, they are very nice people. At least, the three who are here with the scholarship. Screw politics. Though, to be honest, i’ve never been there yet.

Brazil: i can’t help thinking of Brazil as “down there”, but i hope you can forgive my northern hemisphere narrow-mindedness. Here in the neighbourhood of the sixth floor is the only brazilian of our scholarship, he really amazes me time to time. If many of you are like him i wish you all the greatest economic (and all possible other) development.


Kedves könyvek

Nem fogok itt most hosszasan gondolkozni, hogy mik a kedvenc könyveim. Rá kell mindig jönnöm, hogy nem nekem való ez a “kedvencezés”, kedvencmentes ember vagyok. (Ebből a mondatból esetleg az emberbe lehetne belekötni.)

Tehát három könyv, ami tetszett és most hirtelen eszembe jut.

Neil Gaiman – Graveyard book

Tavaly télen hallgattam – lám, még csak nem is olvastam becsületesen – Neil Gaiman saját előadásában, az angliai felolvasóturnéja online változatán. Persze ügyes “hacker” voltam, leloptam a videókat, és a Muvon hallgattam fejhallgatóval éjszakánként, amikor a szobatársam már aludt. Nagyon hangulatos, ma is előttem vannak a képek, a temető, az alvilág, a danse macabre, a Sleer, a Jack (sic!)… Izgalmas, pörgős, minden történik benne, aminek csak történnie kell, és alig valami, aminek nem kéne, és nagyon érdekes a (tudatos) párhuzam a Dzsungel könyvével.

Esterházy Péter – Harmonia Cælestis

Nagyon kedves könyvem lett, igaz hogy nekem még meg sincs (több más Esterházy művel ellentétben), és lehet, hogy nem is a tartalma miatt. Ami biztos, hogy amikor olvastam, életem eddigi egyik legboldogabb időszaka volt, így akaratlanul is ehhez kötöm. Másrészt pedig tagadhatatlanul remek a stílusa, ha valaki emlékszik, akkoriban többször vettem észre magamon, hogy Esterházy-s (ezt konkrétan a Word helyesírás-ellenőrzőjével is megnézettem, mert fogalmam sincs, hogy kéne helyesen írni) stílusban írok (tavalyelőtt tavaszi archívumot tessék nézegetni).

J. R. R. Tolkien – A Szilmarilok

Először is, agyalágyult egy l-el írni. Kiejtésben is, logikusan is “szilmarillok” kéne, hogy legyen. Persze biztos ostoba laikus vagyok. Akárhogyis, egyik kedvenc könyvem, amíg nem olvastam Umberto Ecot, a kedvenc volt – akkor még volt értelme ilyenről beszélni. Középfölde és egész Eä története, a Láng ébredésétől a megye Piros Könyvének utolsó feljegyzéseiig nagyjából minden, benne van. Ennek ihletésére kezdtem el rövid életű lelkesedéssel tanulni a tünde nyelveket és írásokat. Akkor kaptam meg, amikor Sopronban nyaraltunk, nagyon jó volt. Volt hősemberem és ufóm, blogom még nem. Akkor jelent meg a Warcraft 3. Jó emlékek, jó könyv.


Just 15 minutes

I’m going off again, or stopping, or going on withdrawal (tamper-off?) or however you say it, the point is i’ll be restricting my coffee consumption a lot in the coming days. It’s no use anymore, meaning my body got used to larger amounts as well. (Also apparent from the constant coffee smell around me that even i realise.) And still, i need fifteen minutes of rest in the evening, no matter.

Fifteen minutes is roughly the three songs that 42 to the infinite power (42の無限乗) will perform when time’s due. Although my part is only two, i’m doing all i can this coming seven days so that it’ll be perfect. After all, 42 is the meaning of life, the universe and everything, so its infinite power is, well… to quote dota: GODLIKE. Not easy, but especially if i finally buy a guitar, i’ll be able to practice a lot, not to mention without disturbing the people living around me (electric, headphones, and so on, get the connection). Since that’s most probably tomorrow, i have high hopes. True, this weekend’s evenings will be off, due to concerts (not mine, “just” attending), but i’ll be working that harder in daytime.

Fifteen minutes is roughly how much it takes for me to complete a round in the gym. The machines are packed in the center of the gym, so it’s possible to go on in a circle, from one to another. Three rounds are the most i ever tried, nowadays even two can kill me pretty much. I’ll see in half an hour how much i can do today.


Utórezgések

Amúgy vettem pulcsit, ahogy írtam, aztán most este az éjszaka közepén volt egy pár percem és összegugliztam a címkéje alapján egy képet, amin ugyan az enyém színösszeállítása pont nincs rajta, de ha a szürkén a szürke színt valaki átfotosoppolja a fekete feketéjére (nem annyira fekete, inkább sötétbarna az amúgy), akkor pont az enyémet kapja eredményül. Elég vékony, de tavasszal pont ideális lesz – télen is az lett volna, mert az áldott japán időjárás szerint télen legyen olyan idő, hogy tizenöt-húsz fok meg napsütés, márciusban meg egész nap havazzon és legyen olyan hideg hogy télikabátban is lefagy a. Amúgy nem volt drága, valahogy háromezer jen körül, a többihez képest kifejezetten olcsó.

Gondoltam keresek valamit a nyakbavalóról is, amit meg a múltkor Odaibán vettem, de sajnos az alapján, hogy piros-fehér-fekete és fából van, nem igazán tudok semmi többet kideríteni (a kép meg nem direkt oldalt, csak a telefon nem tudom, mi alapján forgatja őket, ha gépen megnézem, jónak tűnik, feltöltve meg gondolom kiesik valami exif ami azt intézte). Bár ilyen esetben remélem a kép is elégségesnek bizonyul. (Néha megijedek, miket le nem írok.)


Amit

Holnap-holnapután veszek gitárt. Hiro fölajánlotta, hogy velem tart, úgyhogy teljesen ócskát már biztos nem veszek. A koli és a költözés olcsósága miatt telik rá. Ha meglesz (addig meg klasszikuson), tanulom folyamatosan a két ballagási dalt, a Yellt (Ikimono Gakari) és a Sangatsu kokonokát (Remioromen) – gondolom egyértelmű, hogy nem én választottam őket. Az utóbbi már nagyjából megy, csak elektromoson még mindig elég véletlenszerűen sikerül eltalálni az akkordokat — ezért is lenne fontos, hogy hétvégére már legyen elektromosom. Az előbbiből csak a refrént tudom még ritmusra úgy-ahogy hibátlanul eljátszani, de csak mert egyszerű. A többi viszont tele van az ötödik frettől kezdődő idétlen akkordokkal (kedvencem a Bbmaj7 és az AonC#) – sajnos nem tudom capoval játszani, mert a refrén gyorsan kezdődik, abban meg kellenének az 0-4 fretek is (a szólógitárral lehet, mákos feje, pedig még jobban is gitározik mint én, mármint a srác aki azt játssza) – és mivel így teljesen új fogásokat kell szokni, nem megy még. Ezen (gitáron) kívül csak kondiba fogok még kétszer (vagy háromszor, közérzettől függően) lemenni, a tegnapi eléggé kinyírt, mégis alig fájok valahol (az gáz, hogy negyven kilóval a rúd még azzal a szivaccsal is kidörzsöli a vállam). A hajmosás utáni helyre-horgolás folyamatban. Holnap egész nap próba. Alig várom. Valamint tervezek sok (sok) zenés bejegyzést írni.


Bad news

Just as the title of ~TeenagePoliticsgreat photo says, it’s brining bad news: the end of the Series. A lovely end for sure. Lots of pink and stripes and socks, definitely worthy of being the ending piece of the Series. Of course this doesn’t mean i won’t be featuring any more photos from dA–i’ve been before, and i will be.

https://web.archive.org/web/20110812164416im_/http://blog.valerauko.net/devfav/Baby__I__m_Bad_News__by_TeenagePolitics.jpg