valeblog

Igazán nem akarok itt nyavalyogni, de úgy érzem, hogy mostanában egy kicsit mintha megnőtt volna rajtunk a terhelés. Otthon általánosban is, gimis koromban is azért szekált folyton atyám, mert egyszerűen nem voltam hajlandó tanulni – nem volt rá szükség, le lehetett tudni fél órában. De ami most itt folyik… Azt hiszem, ha most látna, örülne. Legalábbis rendszeressé válik, hogy a napirendem nagyjából így épül föl: ébredés, órák, ebéd, órák, egy óra pihenés, netezve, ilyesmik, utána tanulás este tíz-tizenegyig, házik, előadások, meg úgy egyáltalán, jövő hét péntek már matek és politika-közgáz vizsga, úgyhogy annyira nem egyszerű.

Továbbra is legfeljebb egy kávét iszok egy nap, és azt is legfeljebb csak délben, hogy az ebéd utáni álmosságot kiüsse belőlem. Szabad idő nagyjából mínusz nulla, csak azt tudom szabaddá tenni, ami úgy-ahogy “kötelező”: pingpongedzés, gitáróra. Most pénteken azért akarok lazítani, és szerencsére változott az órarend is, úgyhogy már nem kell a hét utolsó munkanapján este hatig az iskolapadot koptatni (így csak fél ötig).

Ráadásként alig több, mint egy hét van már hátra a tizenéveimből, elég elkeserítő. Kíváncsi vagyok, elértem-e különösebben bármit is, ami eredménynek tekinthető… De legalább ma kaptam csomagot otthonról (nem épp pehelysúlyú, úgyhogy bele se merek gondolni, mennyit követelt ezért a posta), de nem bontottam még ki, mert szülinapra van szánva. Addig (szülinapig) próbálok minél tartalmasabban élni a teher ellenére is. Gáz lenne, ha így múlna az utolsó tizen-hetem.

Tegnap megtaláltam tök véletlenül egy fél tábla Bocicsokit a hátizsákom egy zsebében. Mint azóta kitaláltam, valószínűleg anno a matek uvra vittem magammal, csak aztán ott felejtődött. (Rémisztően érzem, hogy szokok a passzív szerkezetekre a japán miatt…) Most pusztítottam el az utolsó kockáit. Amúgy pedig röviden: (megint) hulla fáradt vagyok. Egyelőre csak mentálisan, végül is reggel kilenctől este negyed hétig ültem suliban. Oké, lehet a fejemhez vágni, hogy ebben volt egy óra ebédszünet, meg megnéztük a Varázsfuvola valami elég furcsa feldolgozásának második felét (tegnap volt az első fele). Viszont tíz percen belül megyek a konditerembe, hogy ne csak mentálisan legyek fáradt… A tegnapihoz hasonlóan ma is nagyon jó kis ebédet sikerült összeütnöm, a downer ebben annyi volt, hogy elfogyott az oregánó (helyesírás-ellenőrző szerint ilyen nincs, vagy Oregon vagy öreganyó) és az olívabogyó is, pedig mindkettő fontos. Hétvége meg zsúfolt lesz, holnap kettőtől ötig pingpong, utána meg valószínűleg klubprogram, viszont ezen kívül nagyjából minden szabad időmben tanulni kell. Egyrészt közelednek a vizsgák, de még kényelmesen távol vannak, másrészt elég sok halmozódott föl. Jövő héten meg még pluszba tartok két előadást, csütörtökön egy háromperceset a magyar kultúra egy (egyelőre nem tudom mely) részletéről, meg pénteken közgázon egy kicsit nagyobb volumenűt. Nem hiányzik.