Kanji

August 27, 2009
valeblog
0 Comment

Elvileg most tanulok. Gyakorlatilag kevésbé, mert majd’ elaldutam fölötte, pedig gépen tanulok, Ankival (majd ha végeztem ezzel a fejezettel, igény esetén feltöltöm a paklit). A mai napom nem sokból állt. Reggel fölkeltem, az órám fél nyolckor csörgött (előtte már hat körül egy pillanatra fölébretem, konstatáltam, hogy működik a belső ébresztőm is, bár cseppet túlbuzgó, és visszaauldtam), majd amikor (ismét) éreztem, hogy fel tudok kelni, azért aludtam tovább úgy fél tízig. Kettőig reggeliztem és bepakoltam az első fél lecke kanjit Ankiba, és el is kezdtem tanulni. Kettőkor a pingpongos Satou-sannal mentem ütőt és hasonlókat venni Shibuyába, hat körül már itthon is voltam. Azóta csak “ebédet” készítettem (instant curry) meg tanultam, és slussz. Meg egy teát még amíg főtt a rizs, mert hulla voltam (vagyok) (leszek) és most két islert, mert kell az otthoni íz, és hátha az ad egy kis cukrot az agyamnak…

A tanulás részét folytatom is amíg bírom, de ha nem, akkor még mindig ott vár “bontatlanul” a How i met your mother második évadja…

Tired

August 26, 2009
valeblog
0 Comment

Impossible, that i have no post titled “Tired” here, but the dropdown of Firefox didn’t offer it. Whatever. In the morning i set my alarm clock to half past seven, just to start getting used to school from next week. Well, i was surprised when i opened my eyes around ten, without a ring from the clock or anything. Scary, i say. Had breakfast, then fetched the vacuum cleaner for obvious reasons (not those mentioned by a hungarian punk band). Then i was forced to realise that i’m running out of toilet paper (at the best time as usual, lucky i have a spare roll in my backpack all the time (“always” would have been quite misunderstandable in this context)), so i went to the kombini to buy that and milk, which i also used all yesterday. There (in the kombini, not the milk) i met a senpai from pingpong who told me there was a training today not on the schedule. So i went there, although i had no lunch then. Expected two or three hours, ended up four, and after almost a whole month’s break, i must say it was dead tiring, especially in this heat. (Tomorrow if everything goes well we’re going to the shop, in my case to buy a racket.) Then i came home, starving, but i didn’t eat more than a sandwich because Tung (from Vietnam) invited me (among others (it’s scary how good the japanese of those who spent the summer here got)) for a vietnamese dinner they were making. Delicious and filling, i must say (still, i had a banana and a mug of cocoa just to help me sleep). Huyen brought us cookies as souvenir, and i also got a lovely chopstick holder kitten. Thanks! Nya!

Dead man tells no tales

August 25, 2009
valeblog
0 Comment

And i’m dead right now, at least dead tired, furthermore today passed without any major event, not counting my cleaning of the room (which indeed took some effort and determination) and cooking myself lunch, which was some meat with a pile of veggies and (naturally) a splash of wine (as for now that’s the only fluid i can use for making the stuff a bit more saucy, as i have no yoghurt nor the intention to use water, or orange or grapefruit juice) and a pile of rice. Ended up nice, loads of onion and spices. Wanted some flavour…

Then maths, without any real success, i realised that i wasn’t as stupid as i thought, it was just my usual nice little miscalculations, and this teacher seems to try to prepare us for university, since he gave no points for a solution with a mistake only in the very last line. With those i couldn’t solve then (a trigonometric problem, one of coordinate geometry and a quadratic inequality (this word was the first i had to reverse-lookup: i knew the japanese but not the english)) i still couldn’t cope, so i’ll have to ask someone, possibly a science student, to help. No fun.

And although the only after that was going to the hyakuen shop to get some drinks (the aforementioned orange and grapefruit juice), i’m totally and utterly drained now. (So was i back then, i almost fell with the bike a couple of times…) And my net sucks as always (on high heels), so i’ll be happy if i can post this at all…

Nem kell sok

August 25, 2009
valeblog
0 Comment

Múlt szerdán (rossz belegondolni, hogy már egy hete volt) elbúcsúztam otthon a barátaimtól, akik ott voltak (volt aki nem volt, sajn’), bár a tényleges elköszönés már naptárilag csütörtökre esett, azért még a szerda este része volt. Nagyon jól esett, rég voltam boldog, úgy mint akkor, pedig milyen egyszerű is az… Ahogy néztük a csillagokat a Kálváriáról, amik vagy leestek, vagy nem, akadt mindkettőből, ahogy a vodkának hitt felesről kiderült, hogy nem átlátszó, hanem zöld (következtetés odabízva), ahogy éjjel egy körül rátörtünk egy haverra, ahogy kattogott, meg ahogy nem, ahogy tök sötétben lefelé, és akkor szabad a csaók! (persze hogy nem az, de ez senkit nem érdekel), ahogy lámpafényben szinte teletabis “nagyölelés” (majd’ bekapcsolt a tévé a hasamon), ahogy otthon egy száraz kifli. Nem kell sok nekem a boldogsághoz. Egy kis csillagnézés, egy kis szeretet, és hogy emlékezzek rá. A csillagnézést ki lehet hagyni, bár a hangulatnak nagyon jót tesz. Az igazság az, hogy nekem jobban tetszett így, mint áprilisban az a durva szétcsúszás, bár meg kell hagyni, hogy akkor a meglepetésbuli volt az aduász…

Already

August 25, 2009
valeblog
0 Comment

Scary that i’m here for the fourth day now and i still haven’t taken the trouble to throw out all the junk. I’ll have to soon enough anyway, as it’s difficult to get about in my room with the floor covered in bags and stuff…

I have accomplished nothing. Though i only have one chapter of grammar homework to get done, there’s still the more fun parts to go: maths and actually learning the kanji. I’m done with the written parts, but that’s nothing compared to the learning itself. I plan to start that today as well—unusually, i could get myself out of bed before ten, though i don’t know how i managed.

I dreamed, and it was a mixture of the seventh Harry Potter, which i’m reading now all my free minutes, just opening it randomly and reading on and on and on… So it’s a mixture of that last Harry Potter and my life. Scary how well my own experiences and the people i know fit in some of those situations. JKR really managed to knock me off the broom with that Harry/Ginny stuff, those half sentences splattered all over the book.

Megjöttem

August 23, 2009
valeblog
0 Comment

Péntek reggel korán kellett kelnem, mert indultunk a reptérre, ahonnan aztán délben reppentem Bécsbe, onnan pedig egy rövid várakozás után tovább Tokióig. Az út nagy részét a hetedik Harry Potter (sokadjára) olvasásával töltöttem, úgyhogy alig aludtam, egész szombaton nem csináltam semmit, pedig délre már itt voltam a koliban, és a mai nap se telik igazán másképp, hiszen már négy óra van, de még csak most készülök ebédet sütni-főzni – igaz, bevásárolni már voltam – igaz, templomban meg nem, mert nem tudtam fölkelni. (Pedig beállítottam az órát, de nem is emlékszem, hogy elnyomtam volna.) Ma is főleg olvastam, persze a Pottert, de holnaptól már tanulás és a japán könyvek is napirendre kerülnek majd. Nameg van strand és hasonló társasági program is tervbe véve.

Azért

August 19, 2009
valeblog
0 Comment

Jó, hogy itthon vagyok… Hétfőn Pesten voltam (Budára át se mentem), találkoztam Ai elvtársnővel meg sokakkal a plörk pajtik közül, aztán még hazafelé beültem a törzshelyünkre honi barátokkal, úgyhogy összességében ez egy jó nap lett. Úgy igazán. A Nyugatinál hoztam a formám, legalábbis Ai ezt állította, ugyanis heccből a gyrosos nénitől japánul kértem a kaját (bár szerintem levágta a szitut), aztán lehúztam valami germán nyelven beszélő bagázst kemény egy szem szőlőről, mert az annyira jól esett akkor és ott…

Tegnap meg strandolni mentünk, jó korán, merthogy édesanyám meg közben lehúzott egy délelőtti műszakot, de addig én már úsztam meg sütöttem (pirítottam) magamat a pásztói strandon, ahol aztán délután négyig maradtunk is. Közben nekiestem olvasni a japánból hozott maradék “könyveket”, aztán ahogy jöttünk hazafelé, már éreztem, hogy az a hetven-nyolcvan oldalnyi japán szöveg is milyen sokat segített, hogy elkezdjek visszarázódni. Ma még elolvasok kettőt (öt van ebben a középfok elejéhez készült sorban), meg újra házit írok, mert az is kell, este meg egy irgalmatlan nagy és jó buli elé nézek…

about:blank

August 19, 2009
valeblog
0 Comment

The weekend was about fixing my laptop and the home desktop computer. We’re talking about Windows, so one could guess how much pure fun that was. I finished the laptop in one evening, though there were some complications. First, i couldn’t yet get the scrollbar on the touchpad to work, but i guess if i find the right driver, that’ll be fixed. The other is more problematic, as the video card is an “old” ATi X700, and the drivers simply don’t install for it anymore. Thus i couldn’t get even the 3d-using Chronflow foobar2000 plugin to work… Sucks on high heels. And i had to play a lot with the desktop one. That’s a bit older, about six or seven years of age now, so it’s damn slow anyway. The normal installations (drivers, browser, mail client, office) was without problems. That arose with the security. On my laptop i have the Comodo Internet Security (CIS) thing with built-in everything, which is just fine for how i use my machine. On the desktop i had the eTrust antivirus and the Comodo firewall before the reinstall, but the eTrust became simply useless, as no updates were provided anymore (even though i bought the software). Thus i tried to install the CIS there as well, but the installer didn’t start, literally. The process started, and started to consume huge amounts of memory (starting from 60 megs, climbing as high as 180, sometimes dropping back to 10-15, but then going up again) without anything appearing (no dialog, no error, nothing). So i rather got the Avira antivirus and Online-Armor firewall for the desktop. Both are free, and although i had to play quite a while with the firewall to let the ICS (connection sharing) work normally, it’s now fine. And i hope it’ll stay like that…

Káoszelmélet

August 16, 2009
valeblog
0 Comment

A Bolyai végzős tudományos diákkörön (így se hívtuk soha) a káoszelméletről tartottam előadást, volt sikere is (bár a filozófia nekem jobban bejött, annak nem találom az anyagát), úgyhogy év végén még egyszer nagyközönség előtt is elő kellett adnom. Szóval ő az. A .ppt-ből nem szedegettem ki a képeket, de ha valakit nagyon érdekel, letölthető (vigyázz, több, mint ötven mega!). Ha elgépelés van benne, sajnálom, ha formázási furcsaság, arról a Word tehet (mosom kezeimet). Jó olvasást.

Read More

Túl sok

August 15, 2009
valeblog
0 Comment

Hazaértem, megettem két melegszendót, szendviccsel sajttal meg uborkával meg paradicsommal, igaz hogy az a fura ízű (metélt metélő)hagymás vajkrémmel, de azért mégis ott volt az asztalon, melegen, finoman. Ugyan még a Svejkteraszon hosszas (kétszer egy mondat) nyavalygással (ehhez is de nem illik az “ly”) sikerült kicsikarnom egy kakaós csigát mert éhes voltam, bár a moziban megint pankultam, azaz a földről összeszedtem két szem pattogatott kukoricát, mert az finom, meg amúgy is én már most pank leszek lassan, mindjárt csináltatok tarajat is. Vagy ha azt nem is, de a bal felét színes rasztára meg a tetkósra a jobbat meg normálisra, de különben meg tökcsupaszra, csak a kontraszt kedvéért. Meg már lassan aludni is rám férne, csak sajnos rájöttem, hogy angolul még mindig kevésbé tudok, mint magyarul, legalábbis az anyanyelvemen sokkal jobban átjött a hatodik Potter film, mint anno angolul, kvázi (ezt a szót is gyakran “abuzálom”) végigröhögtem, mert már két jelenettel előre jártam. Utána meg a kocsmázás-sörözésből nem csak sörözés lett, mert ugyan Sors nem jött (hüpp – persze gonosz vagyok, lehet gondolni hogy csak a How i met your mother hiányzik, de nem, bár a sztori hasonló, de inkább ő), de azért találkoztam régi ismerősökkel, akikkel rég nem, voltak rég nem látott finom dolgok (Jim Beam jó, meg vilmos-alma is, bár azt ismét pankulva szereztem, csak pizzát nem sikerült) és beszélgetni is próbáltam, több-kevesebb sikerrel. Aztán hazafelé indultam, mert úgy esett, csak a vécé a Svejkben (az ominózus kocsma, lusta vagyok odarakni az ékezetet az S fölé, a cseh részeges katonáról lenne szó) tele volt hugyozva, és nem vágtuk hogy nem lehet beletalálni, nekem még a csapba is sikerült, ergo megy ez ha kell, csak épp kapcsolat nincs, úgyhogy hazafelé már megugattak a kis fekete kutyák, akik amióta hazajöttem Japánból amúgy nem ugattak (engem (meg)), de most igen. A vacsoráról már volt szó, de arról nem, hogy milyen bátor leszek, amikor majd rákattintok a “Post it!” gombra, merthogy azért a saját írású blogmotoromban is angolul van az admin, csak már nem tudom miért, gondolom mert ezt is publikálásra szántam valamikor. Szóval ennyi. Most azért jól fog esni a zuhany meg az alvás, bár lányokkal (akár csak eggyel) jobb lenne. (Mert elhatároztam, hogy a gimis “szerelemeimet” nem hagyom kihűlni, mert jó érzés rájuk nézni úgy. (Aki érti érti, aki nem nem, vessző minek.) Majd erről egyszer.)