To be exact, 劇場版NARUTO−ナルト−疾風伝絆 (Gekijōban Naruto Shippūden Kizuna), the 2008 Naruto movie i just watched a few days ago. It was good… With fun parts. But with the followings, i will go into spoilers, so if you haven’t watched the movie yet, rather don’t read on. (It’s worth watching.) I had the Dattebayo subbed version.
Már annyiszor akartam erről írni, de valahogy soha nem volt rá érkezésem. A környéken százjenes csak öt perc bringázásra, a Tobitakyu állomás mellett van. Mindenki oda jár, mert azért száz jen olcsó, akárki akármit mond (és 16 jen a kenyéren nem éri meg a kerekezést Chofuig a Seiyuba). Rövid út kettő van: a nagy kétszer másfél sávos, ami a stadion előtt megy el (erről készültek fotók áprilisban a szakuravirágzás idején), meg egy kisebb, ami a koli “mögött” indul, csöndes, forgalom sincs, árnyékos és jó. Már szinte csak ezen járok… A lényeg, hogy ezen az úton nem csak a rendőrakadémia van (azok de hangosan üvöltenek miközben futnak), hanem egy “sérült gyerekek és felnőttek oktatási intézménye” is – közérthetően: fogyisuli. Ennek a kerítésére van egy hatalmas transzparens kirakva, a következő felirattal: 生徒飛び出し注意. Ez pedig vicces, nekem. Ugyan a jelentése egyértelmű: vigyázat, iskola, a diákok kirohanhatnak az útra, nagyjából. Viszont szó szerint nézve inkább olyasmi lenne, hogy vigyázat, a diákokat kidobáljuk a kerítésen. Jáj de nehéz ezt lefordítani, de tényleg vicces.
I’ve been reading A List Apart since i woke up (two hours now, whoa) and started wondering again how a proper website should work. The three main fields: valid markup of the data, accessibility of the data and a nice design. Except for accessibility (which is a pain for me, because i’m not familiar with it) these are not too much trouble–at least in themselves. But they need to be put together…
Techniques worth considering: (at first) SVG, MathML, CSS @font-face. SVG is strange for me, because it’s XML markup of an image. Wikipedia has a couple of SVG pics, but i don’t really like them. The reason is simple: it takes ages to render a world map from SVG. On the one hand then, it’s small, because it’s just text, but on the other hand, it’s huge, because it burdens the user’s computer. Not to mention marking it up by hand seems to be troublesome (GIMP can’t save to SVG apparently, at least i couldn’t find it at first blick), and i can do well with PNG’s and JPG’s so far. For MathML: Firefox renders it correctly (been lazy to check on other browsers), so the only thing i’d leave it out is that i don’t need it. @font-face is very useful, for i could include my own fonts into the page with it, it seems to be supported (who cares about IE6 anymore), there’s only one issue with it: speed. I don’t mean rendering, that’s not a problem i think, but download. Since my pages are in multiple scripts, i need UTF8. And a more or less complete Unicode font is around 15 megs (just for japanese consider the roughly 3000 characters…) which takes time to download, even with a very fast connection. May be a short time, but it’s still annoying. The solution could be a flash-like “loading” animation with JavaScript, but this is still subject of consideration for now.
Furthermore, i’m considering doing the blog output in XML-XSLT-XHTML, since i’m (once again) reconsidering the working of the engine, as i think i finally grasped how i should work with OOP properly.
Valahogy ismét sikerült kettőkor kimásznom az ágyból… (Az ok legalább egyértelmű, öt óra volt már majdnem, mire lefeküdtem.) Tegnap este Ruso kitalálta, hogy neki muszáj Roppongiba kocsmázni menni, úgyhogy gyerünk. Ilyen is utoljára volt – mármint nem, hogy kocsmázni, hanem hogy velük. Merthogy a drága lány sikeresen összeválogatott (össze)teljesen összeférhetetlen (össze)embereket, ami miatt ők nem érezték annyira jól magukat. (A vietnami srácok szorgosan navigáltak mindig a rossz irányba, beszélgetni egyikük se tudott máshogy csak egy, nyavalyogva, kettő, sértegetve.) Nekem jó volt, mert találtam egy jó kis angol kocsmát, fél-vacsorának fish and chips (igen, Tokióban). Én eljöttem, mert ők mentek “klubozni” (diszkó), úgyhogy a többiekkel beültünk egy órára az Izakayába. Utána meg a kettes koliban beszélgettünk hajnalig meg barátkoztunk a koli kismacskájával meg eregettünk tűzijátékot (inkább hasonlított csillagszóróra mondjuk). Ma meg ismét sikerült kettőkor fölkelnem. Ja, hogy ez már volt?
A napfogyatkozást nem láttam, mert felhős volt az ég, plusz itt még csak nem is teljes. Sebaj, lesz még néhány az életemben…
Láttam ma sokat. Csak épp nem kellett volna… Reggel kilencre beállítottam az órát, hogy végre legyen egy egész napom. Erre fölkelek az óracsörgésre, következő kép hogy fél egykor ébredek újra. Segáz, így fél kettő magasságában már életképessé is sikerült tennem magam, és gondolkoznék a reggelin – csak épp rájövök, hogy már az ebédidő is elmúlt. Nagyszerű. Inkább csak gitározok meg zongorázok akkor. Meg olvasok, meg ha már mindezt meguntam, kódolok.
Ma turistáskodni akartam, menni (a többiekkel) Harajuku-Tokyo Tower-mozi vonalon, de mivel esik az eső, ebből se lesz semmi. Moziban persze a hatodik Harry Potter lenne, valamelyik este néztük az ötödiket tévében, és jobb, mint magyarul – már nem a színvonal, csak ami magyarul már nagyon gáz, azt a japán nyelv nagyon viccessé teszi.
A Moondance-ben is elértem egy pontig, ahol már nehéz, nem csak a hangokat kell megtalálni. Izgalmas lesz megtanulni.
Summer cleaning, part one, done. I could go now and jump around a place shouting やったぁ～ (Yattaa!) a’la Hiro from Heroes, but i’ll rather do that after part three will be finished as well. Today i fetched the vacuum cleaner, and cleaned the floor in the room everywhere, and the table as well. Part two will be tomorrow morning, when i’ll clean the bath and the sink. Part three will be the fridge. (That last, because i plan to turn it off, and until i have food in there i’d rather not do that.)
I also checked the Analytics after a long while, and was surprised that almost the whole globe is green now, meaning i got visitors from a lot of countries. A few countries in South America, most of Africa and the Middle-East is still white though. There’s always somewhere to improve…
Tehát szombat este tűzijáték, tegnap meg reggelről templom és kettő körül indultunk Odaibára. Jó volt… Ültünk óriáskeréken és hasonló jóságok. (Méghozzá helókittis óriáskerék volt, poén.) Aztán hazafelé kimchis dont ettem vacsora címszó alatt, utána meg leültünk a kettes társalgójába beszélgetni meg csomózni. Valahogy megint sikerült látni a napkeltét, de sebaj. Ma akartam takarítani – de valaki használja a porszívót (legalább már van). Akartam zongorázni – de az a piszok csúnya koreai lány elfoglalta a zongorát, és ismerve szokásait estig ki se jön onnan. Akartam mosni – na ennek legalább most már nincs akadálya. Direkt elmentem fölváltani a pénzem, hogy legyen százasom a mosógépbe, úgyhogy neki is állok hamarost. Meg akartam olvasni, ha már úgyis van mangám is, könyvem is. Majd. A reggeli ham & eggs volt, vajas (vajas!) kenyérrel, grapefruittal kevert narancslével és kávéval. Jó lett.
昨日午後調布の花火へ行った。とってもきれいだった。人々はちょっと多すぎたが、楽しかった。友達といっしょに自転車で行って、花火の始めの前にもう（歩道の中で）すわって、全部よく見られた。アイスも買った、面白かった。中は割箸で、外は何か凍って美味しいシロップだった。寮に帰った後ピザを買って、それを晩御飯にした。そして遅くまで2号館でしゃべった。
今日はもう教会へ行って、2時後の予定は皆でお台場へ行くのだ。
Nem, csak egyszerűen nem volt érkezésem (kövezzetek!). A vizsgák lezajlottak, de nekem még majd szeptemberben folytatódnak – ugyanis a matek (maradjunk annyiban) sikertelen lett. Úgy tűnik sorsom minden felsőoktatási intézményben megbuktattatni az első matekvizsgán. És valahogy a tanár mindig mosolyogva adja át az eredményt – bár az a szadista állat mocskos kommunista kedves Lakatos tanár úr kéjében vigyorgott, míg szegény Motai-sensei inkább kínjában. A többi jó lett, közgáz 83%-al, a többi (nyelviek) 90% fölötti. Szerda este aztán mentünk karaokézni, nagyjából spontán, de különben is minden este a parkban punnyadtunk sokáig, csütörtökön meg próbáltam ilyen sütiket sütni, de valami nagyon nem jött össze, úgyhogy lett egy tálnyi cucc, amit azért lehet majszolni, csak nem “cookie”. Meg buli is volt, bár elég kis kaliberű. Tegnap mentem, vettem magamnak könyveket, pontosabban mangákat, aztán tanultam zongorázni a Nightwish – Moondance-et, és megállapítottam, hogy zongorázni mérföldekkel egyszerűbb, mint gitározni. Aztán Harry Pottert (az ötödiket) néztük tévében, japánul. Aranyos volt… Ma este meg tűzijátékot fogunk nézni Chofuban, az ebédem meg csirke lesz rizzsel. (A Hanamasa előnye hogy fillérekért lehet egy hétre elég húst venni.) Meglepően röviden sikerült ezt mind leírni…
Eredetileg nem akartam erről az albumról írni, mert annyira nem tetszett. De aztán olvastam a GSO-n Gyu írását róla, és egy cseppet kiakasztott. Először is, mert áradozik róla. Másodszor, mert visszakézből lehúzza az album legdallamosabb számát, a Withert, mint “töltelék”. Harmadszor, “melléfogásnak” nevezi a Train of Thoughtot és a Systematic Chaost. Lehet, hogy nem vagyok elég “progger”, de a Systematic Chaos magasan a kedvenc DT albumom, és mondom ezt úgy, hogy az egész diszkográfiájukat apróra hallgattam. (A Train of Thoughton meg ott van az As I am…) A progresszív az én szótáramban azt jelentené, hogy előre mutató, valami újat alkotó – ez az album pedig egyáltalán nem az. Ez különösen hangsúlyos lesz a The Shattered Fortressben, ami Portnoy korábbi alkoholista-számaiból van összevágva nagyjából. Ez után meg persze hogy jobban feltűnik, hogy hoppá, ez a dallam már volt itt-volt ott… Lehet, hogy most az indulat beszél belőlem, sőt, valószínű. De ha már zenekritikáról van szó: nem értem, miért kell minden zenekarnak az ősi gyökereit isteníteni. Nem. A Dream Theater sem csak az Images and Words, hiába a Pull me under volt az első slágerük, és az Iron Maidennek sem a Virtual XI a leggyengébb albuma.
