Megint

July 22, 2009
valeblog
0 Comment

Valahogy ismét sikerült kettőkor kimásznom az ágyból… (Az ok legalább egyértelmű, öt óra volt már majdnem, mire lefeküdtem.) Tegnap este Ruso kitalálta, hogy neki muszáj Roppongiba kocsmázni menni, úgyhogy gyerünk. Ilyen is utoljára volt – mármint nem, hogy kocsmázni, hanem hogy velük. Merthogy a drága lány sikeresen összeválogatott (össze)teljesen összeférhetetlen (össze)embereket, ami miatt ők nem érezték annyira jól magukat. (A vietnami srácok szorgosan navigáltak mindig a rossz irányba, beszélgetni egyikük se tudott máshogy csak egy, nyavalyogva, kettő, sértegetve.) Nekem jó volt, mert találtam egy jó kis angol kocsmát, fél-vacsorának fish and chips (igen, Tokióban). Én eljöttem, mert ők mentek “klubozni” (diszkó), úgyhogy a többiekkel beültünk egy órára az Izakayába. Utána meg a kettes koliban beszélgettünk hajnalig meg barátkoztunk a koli kismacskájával meg eregettünk tűzijátékot (inkább hasonlított csillagszóróra mondjuk). Ma meg ismét sikerült kettőkor fölkelnem. Ja, hogy ez már volt?

A napfogyatkozást nem láttam, mert felhős volt az ég, plusz itt még csak nem is teljes. Sebaj, lesz még néhány az életemben…

Álom

July 21, 2009
valeblog
0 Comment

Láttam ma sokat. Csak épp nem kellett volna… Reggel kilencre beállítottam az órát, hogy végre legyen egy egész napom. Erre fölkelek az óracsörgésre, következő kép hogy fél egykor ébredek újra. Segáz, így fél kettő magasságában már életképessé is sikerült tennem magam, és gondolkoznék a reggelin – csak épp rájövök, hogy már az ebédidő is elmúlt. Nagyszerű. Inkább csak gitározok meg zongorázok akkor. Meg olvasok, meg ha már mindezt meguntam, kódolok.

Ma turistáskodni akartam, menni (a többiekkel) Harajuku-Tokyo Tower-mozi vonalon, de mivel esik az eső, ebből se lesz semmi. Moziban persze a hatodik Harry Potter lenne, valamelyik este néztük az ötödiket tévében, és jobb, mint magyarul – már nem a színvonal, csak ami magyarul már nagyon gáz, azt a japán nyelv nagyon viccessé teszi.

A Moondance-ben is elértem egy pontig, ahol már nehéz, nem csak a hangokat kell megtalálni. Izgalmas lesz megtanulni.

Part 1

July 20, 2009
valeblog
0 Comment

Summer cleaning, part one, done. I could go now and jump around a place shouting やったぁ～ (Yattaa!) a’la Hiro from Heroes, but i’ll rather do that after part three will be finished as well. Today i fetched the vacuum cleaner, and cleaned the floor in the room everywhere, and the table as well. Part two will be tomorrow morning, when i’ll clean the bath and the sink. Part three will be the fridge. (That last, because i plan to turn it off, and until i have food in there i’d rather not do that.)

I also checked the Analytics after a long while, and was surprised that almost the whole globe is green now, meaning i got visitors from a lot of countries. A few countries in South America, most of Africa and the Middle-East is still white though. There’s always somewhere to improve…

Amit akartam

July 20, 2009
valeblog
0 Comment

Tehát szombat este tűzijáték, tegnap meg reggelről templom és kettő körül indultunk Odaibára. Jó volt… Ültünk óriáskeréken és hasonló jóságok. (Méghozzá helókittis óriáskerék volt, poén.) Aztán hazafelé kimchis dont ettem vacsora címszó alatt, utána meg leültünk a kettes társalgójába beszélgetni meg csomózni. Valahogy megint sikerült látni a napkeltét, de sebaj. Ma akartam takarítani – de valaki használja a porszívót (legalább már van). Akartam zongorázni – de az a piszok csúnya koreai lány elfoglalta a zongorát, és ismerve szokásait estig ki se jön onnan. Akartam mosni – na ennek legalább most már nincs akadálya. Direkt elmentem fölváltani a pénzem, hogy legyen százasom a mosógépbe, úgyhogy neki is állok hamarost. Meg akartam olvasni, ha már úgyis van mangám is, könyvem is. Majd. A reggeli ham & eggs volt, vajas (vajas!) kenyérrel, grapefruittal kevert narancslével és kávéval. Jó lett.

花火

July 19, 2009
valeblog
0 Comment

昨日午後調布の花火へ行った。とってもきれいだった。人々はちょっと多すぎたが、楽しかった。友達といっしょに自転車で行って、花火の始めの前にもう（歩道の中で）すわって、全部よく見られた。アイスも買った、面白かった。中は割箸で、外は何か凍って美味しいシロップだった。寮に帰った後ピザを買って、それを晩御飯にした。そして遅くまで2号館でしゃべった。

今日はもう教会へ行って、2時後の予定は皆でお台場へ行くのだ。

Áramszünet

July 19, 2009
valeblog
0 Comment

Nem, csak egyszerűen nem volt érkezésem (kövezzetek!). A vizsgák lezajlottak, de nekem még majd szeptemberben folytatódnak – ugyanis a matek (maradjunk annyiban) sikertelen lett. Úgy tűnik sorsom minden felsőoktatási intézményben megbuktattatni az első matekvizsgán. És valahogy a tanár mindig mosolyogva adja át az eredményt – bár az a szadista állat mocskos kommunista kedves Lakatos tanár úr kéjében vigyorgott, míg szegény Motai-sensei inkább kínjában. A többi jó lett, közgáz 83%-al, a többi (nyelviek) 90% fölötti. Szerda este aztán mentünk karaokézni, nagyjából spontán, de különben is minden este a parkban punnyadtunk sokáig, csütörtökön meg próbáltam ilyen sütiket sütni, de valami nagyon nem jött össze, úgyhogy lett egy tálnyi cucc, amit azért lehet majszolni, csak nem “cookie”. Meg buli is volt, bár elég kis kaliberű. Tegnap mentem, vettem magamnak könyveket, pontosabban mangákat, aztán tanultam zongorázni a Nightwish – Moondance-et, és megállapítottam, hogy zongorázni mérföldekkel egyszerűbb, mint gitározni. Aztán Harry Pottert (az ötödiket) néztük tévében, japánul. Aranyos volt… Ma este meg tűzijátékot fogunk nézni Chofuban, az ebédem meg csirke lesz rizzsel. (A Hanamasa előnye hogy fillérekért lehet egy hétre elég húst venni.) Meglepően röviden sikerült ezt mind leírni…

Dream Theater: Black Clouds & Silver Linings

July 13, 2009
valeblog
0 Comment

Eredetileg nem akartam erről az albumról írni, mert annyira nem tetszett. De aztán olvastam a GSO-n Gyu írását róla, és egy cseppet kiakasztott. Először is, mert áradozik róla. Másodszor, mert visszakézből lehúzza az album legdallamosabb számát, a Withert, mint “töltelék”. Harmadszor, “melléfogásnak” nevezi a Train of Thoughtot és a Systematic Chaost. Lehet, hogy nem vagyok elég “progger”, de a Systematic Chaos magasan a kedvenc DT albumom, és mondom ezt úgy, hogy az egész diszkográfiájukat apróra hallgattam. (A Train of Thoughton meg ott van az As I am…) A progresszív az én szótáramban azt jelentené, hogy előre mutató, valami újat alkotó – ez az album pedig egyáltalán nem az. Ez különösen hangsúlyos lesz a The Shattered Fortressben, ami Portnoy korábbi alkoholista-számaiból van összevágva nagyjából. Ez után meg persze hogy jobban feltűnik, hogy hoppá, ez a dallam már volt itt-volt ott… Lehet, hogy most az indulat beszél belőlem, sőt, valószínű. De ha már zenekritikáról van szó: nem értem, miért kell minden zenekarnak az ősi gyökereit isteníteni. Nem. A Dream Theater sem csak az Images and Words, hiába a Pull me under volt az első slágerük, és az Iron Maidennek sem a Virtual XI a leggyengébb albuma.

Read More

Tanulok (nem)

July 12, 2009
valeblog
0 Comment

Délelőtt templomban voltam – mivel a lelkész Németországba ment, más jött helyette, neki meg alig értettem a beszédét: halk is, gyors is. Aztán hazaértem, és nekiálltam tanulni. Négy óra magasságában már majdnem végeztem, úgyhogy megmelegítettem a tegnapról megmaradt adag kaját, és ebéd közben fejeztem be a nyelvtant. Még azért a kérdéses helyeket (よう – そう, például) átolvasom még egyszer, de mostantól estig csak matekot olvasok (átnézem a tételeket, amiket vettünk, hogy belelendüljek) meg szavakat tanulok (mert az kell), ha meg olyanom van, a kanjikat is (a keddi öröm-vizsga). Sajnos a mai pingpongklubos nagy eseményt is kihagytam (mint tegnap az edzést), “old boys találkozó” volt, vagyis a régi klubtagok is összegyültek… De ez most tényleg nem fér bele az időkeretembe. Nagyon bölcsen választották meg az időpontot, az biztos. (Mondjuk én is jókor fogok a tanuláshoz…) Ebéd után ezért kellett egy kis hangulatjavító (az ébresztésről nem is szólva), úgyhogy otthoni hangulatban főztem magamnak kávét és étcsokit eszegetve elfogyasztottam (チョコを食べながらコーヒーを飲んだ).

Koyaanisqatsi

July 12, 2009
valeblog
0 Comment

Yesterday i decided to watch Koyaanisqatsi, since i found that it’s available on Google Video. I remember when i was a kid and i was browsing the vhs tapes at home, i was always fascinated by the title “Koyaanisqatsi”. It sounded so wild, and it looked so cool. As i learnt since then, koyaanisqatsi is the hopi word for “life out of balance” or a “life that needs to be changed”. It was an experience for sure. I don’t really know how to describe it, since i don’t yet understand it wholly. Surely i will watch it a couple more times, somewhat earlier—yesterday night i was a bit too worn off, so i almost fell asleep a couple of times. The music of the film is also great. Well, since it’s just the music and the pictures, this is kind of expected… But somehow that deep-toned “koyaanisqatsi” still echoes in my head, maybe making me want to change my life for the better…

Laposkedv

July 11, 2009
valeblog
0 Comment

Reggel (délelőtt) fölkeltem, lezuhanyoztam, megreggeliztem, kitakarítottam, mert nem szeretem ha rohad a mosogató alatt a szemét, aztán nekiálltam tanulni. Matekot, főleg. Pontosítok: a matek szókincsét, meg valamelyest a gondolkodásmódját – mert itt az is van, és szokni kell, hogy gondolkodni képtelen robottá kell válni. És mint ilyen tevékenység, azért este tízre eléggé leszívta az agyamat, még úgy is, hogy közben pingpongoztam egy tíz percet meg főztem ebédet. Tehát hulla fáradt vagyok, a terv pedig: elolvasni a mai mangákat, az úgyis felébreszt, aztán megnézni a Koyaanisqatsit. Fönt van Google Videon, ugyanis, legálisan. Mivel nincs narancslevem (elfogyott, surprise), egy narancsot meg az ebédből megmaradt fél grapefruitot facsartam le, jól esett. Filmnézéshez azért forró kakaó lesz kötelező. Holnap is tanulok, jó sokat, főleg szavakat és nyelvtant, de azért a matekot is átnézem még egyszer. Mert kell, sajnos.