valeblog

Ma nem volt rossz. Annyira. Tegnap azért jobb volt… A suli kezd keményedni, lassan utolérem magamat, így már kell a szavakat és a kanjikat tanulni. Most épp arra várok, hogy frissüljön az Anki, aztán kezdem is belepakolni a szavaimat. Elég sok van már a füzetemben, és szinte mindhez kikerestem a kanjit is, hogy könnyebb legyen később. (Ha most már ígyis-úgyis nehéz.) Az igazi az lenne, ha valaki kikérdezné, de mindenki el van foglalva a sajátjával, nem érnek rá. (Ami mondjuk furcsa, mert ha engem kérne meg valaki, hogy ugyan segítsek már neki, tenném le a tollat azonnal…) Így kénytelen vagyok a gépnél tanulni, ami pedig kínszenvedés, mert egyrészt nagyon könnyen elvonja a figyelmemet, másrészt belefáradok gyorsan (a kettő együtt meg különösen veszélyes). Tegnap suli után elmentünk Fuchuba a külföldi-igazolványunkért, visszafelé egy százjenesben szereztem egy köteg konyhai cuccot, így már nem zsúfolt, utána hattól nyolcig pinyongedzés. Ma meg elfelejtettem fölkelni, de még így is sikerült hibahatáron belül beérni órára, ami a fentebb említettek miatt még izgalmas is volt. Ma sajnos ki kellett hagynom az edzést, mert órám volt, egy japán filmet néztünk (japánul), egy csellistából temetkezési vállalkozóvá vedlett manusz drámája (és most a “manusz” szó hogy degradálta az egészet, pedig nem egy lány sminkjét tönkrevágta a film). Megszabadultam annyi szeméttől, mint egy kisebb család havi termése, aztán nekiálltam tanulni, ami most fulladt végleg kudarcba, mert az agyam kékhalá—

Azért most már elég fáradt vagyok, hamar lefekvés lesz ebből. Tegnap este egy kicsit hosszúra nyúlt, fél kettőig beszélgettem otthoni népekkel internyeten (интэрнет, szigorúan), mondanom se kell, ezután milyen kellemes volt fölkelni nyolckor legkésőbb, hogy még be is érjek órákra. Nem volt rossz. Egész nap a 休みの日 fogalmazványomat javítgattam, hétfőn fogom beadni egy másikkal együtt, aminek még neki se fogtam. Suli után megebédeltem, reggel ugyanis egyszerűen lusta voltam berakni a rizst főni, mondván hogy talán megint magyar ebéd lesz, de nem lett (legalábbis én nem voltam ott), úgyhogy ebédszünetben időzítettem a rizst és kiraktam olvadni a maradék rákot meg a halat. Jól megsütöttem, bár a hal kicsit vastag volt, úgyhogy a belseje nem sült át rendesen, amíg a külső része már majdnem szenesedett. Ettől függetlenül ehető lett, utána meg Radoval ki akartuk nyomozni a repjegyeink árát, de a sulis wifi kifogott a netbookján, úgyhogy majd holnap (mint sokminden mást is). Helyette pinyongoztunk egy kicsit, jó volt. Utána már kevésbé, amikor az ebéd romjainak eltakarítására meg a mosogatásra került a sor… Átismételtem a kanjikat, most még megnézem a sulisokat is, próbálom megjegyezni azokat a fantasztikus párbeszédeket, és alszok. Sajnos ha ilyen fáradt vagyok nagyon könnyen felbosszant akármi, most éppen a gép közölte, hogy ő nem forgathat el egy képet, mert az írásvédett. Csak tudnám, miért mondhat ez ilyet egy rendszergazda jogokkal bíró júzernek. (Igen, ezért tényleg jobb lenne a linux.)