There are really catchy verses out there. One of them is Connect the dots by Ayreon (sadly it’s not available on Last.fm yet—i hope it will be). And what makes it even better: the singer here is no one else than Ty Tabor of my much-loved band King’s X. This makes the lyrics sound even more authentic, seeing the problems King’s X songs are about.
Rebuild of Evangelion 1.0 You Are (Not) Alone
I hope it doesn’t count as a spoiler to put the screenshot i made of Lilith out here–it wasn’t a secret anyway, and i couldn’t find any normal, good-looking material to promote the first one in the Rebuild of Evangelion tetralogy. I just watched the first piece, 1.0 You Are (Not) Alone, which more or less consists of the first six episodes of the Neon Genesis Evangelion anime series. The storyline is said to be changed, but i haven’t realised much about this: the newly redrawn graphics and the much more watcher-friendly presentation makes this movie a great alternative for the series. It’s just as depressed and/or depressive, but meanwhile more bearable–or maybe just i changed, matured for two more years (it was about that long since i watched the End of Evangelion movie). It’s easier to digest for sure. With the series one could have the feeling that it’s made to be understood only by people who suffer from severe depression–but the Rebuild 1.0 is “appropriate for all brave and mentally stable audience”. I won’t say you should watch it: if you think you’re strong enough to see the struggle of a totally hopeless and depressed mankind, give it a try. Else… it’s up to you. Just don’t lose your faith, because i could hardly forgive myself then.
Észak
Kitaláltam, hogy valahova északra kéne majd költözni, ha egyszer eljön az ideje, hogy megtelepedjek. Sokára lesz az még, de én szeretem tervezgetni a jövőt, leginkább a sajátomat (bár azért a világnak is el tudnék képzelni valamilyen, a jelenleginél elviselhetőbb fejlődési irányt). Az életemet teljesen kötetlenül fogom élni – azt teszem, amit éppen jónak látok: erre az ihletést a német lektorunk adta meg, aki úgy váltogatta a szakmákat, mint jobb érzésű ember az alsóneműjét (filozófiából diplomázott, katonatiszt, nyelvtanár, meg még ki tudja mi minden).
Tegnap elküldetett a jelentkezésem a japán egyetemi alapképzés ösztöndíjra (egy kis SEO nem árt, hogy megtaláljanak, akik hasonló gondolatokat érlelnek), így ha oda fölvesznek, meglesz az első ugrásom: japán egyetem. Három “szakot” kellett megjelölni, de erről már írtam… nekem a kereskedelem és a politika az érdekes, mert tetszik az utazó kereskedő élete, és talán ha tanulok politikát és közgazdaságtant, lesz egy kis esélyem jobbá tenni ezt a világot (minden esetre több, mint ezek nélkül). Majd aztán ha meguntam a kereskedelem és a politika viharos életmódját, szerzek valami tanári diplomát, és elmegyek valahova messzire tanítani – vagy ha nem is tanárként, de mindenképp valami csöndes életmód kereteiben elvonulok északra (csak néhány ötlet): Hokkaidō, Finnország, a Spitsbergák, Kanada vagy valami hasonló. Esetleg még a hasonlóan szélsőséges dél is szóba jöhet, vagy valami magashegység (Andok, Nepál, Új-Zéland). De messze van az még…
Evolution
A rarity occurred just now: i played. For a long time, about one and a half hour. What game could remain entertaining for so long? Many, naturally, but in my case, it was now the “mighty” flOw, the game where the player leads a small worm-like creature to evolve, and become the dominant (and only) inhabitant of its region of the sea.
flOw at first came out as a flash game in 2006, and it was very successful, having reached 350 thousand downloads in two weeks from its launch (according to Wikipedia). I got it sometime in 2007, but i don’t remember where have i read about it or where have i seen it–it doesn’t matter either. I haven’t played much with it ever since then, because after completing the second chapter (the Jellyfish), there’s no way further. I’ve read that a bug prevents me from going up to the surface again, but there’s nothing afterwards anyway. In the flash version, there are only two creatures you can control, the first “Worm”, and the second “Jellyfish”. With the Worm, it’s a lot easier than with the Jellyfish, but still not too easy. In its PS3 version, because there’s such a thing, there are many more creatures. (Now comes the summary.) It’s an entertaining, and not easy game, for “all audiences”. If you have a spare hour, give it a try, you won’t regret it.
Download Day 2008
Jövő kedden pedig majd tessék bőszen töltögetni a FireFox 3-at, hogy meglegyen majd a világrekord – kíváncsi vagyok, mennyi lesz, ha sikerül, még a nagyságrendet sem tudom igazából felmérni. Az FF3 elmondások szerint nagyon jó lesz, én csak egy korai bétát próbáltam ki anno, és már az is tetszett. Érdemes mindenképp átváltani, főleg, ha valaki Internet Explorert használ – sok kellemetlenségtől megkímélné magát és a magamfajta weboldalgyártókat is (rémálom IE alá optimalizálni).
Esemény
Dobpergést! kérnék, ha lenne egy csepp esély is rá, hogy az elvonuló viharon és a tovazúgó kocsikon kívül bármi is dübörögjön erre. Ma tartalmas napom volt. Reggel nem csináltam semmit, és elég kóma is voltam – ezt mutatja az előző bejegyzés szövegezése. Azóta viszont változott a helyzet. Délután (szó szerint hamar dél után) bementem a suliba (valószínűleg életemben utoljára) kajálni – szerencsére a konyhásnénik megadták a módját, és az utolsó vacsora ebéd csilisbab volt, amit egyszerűen nagyszerűre csinálnak a menzán – bár ez a mostani mintha egy kicsivel levesebb lett volna, de így is jó volt. Nagyon. Anyukám meggyőződése volt, hogy (főleg mivel az utóbbi két hónapban ingyenélő módra jártunk a menzára hetente legalább-legfeljebb kétszer) illenék valahogy megköszönni nekik a hat évi kosztot, így összerakott valami kis csomagot, amit át is adtunk, ketten a nagy ingyenélők. Így utolsó alkalommal még volt képem és bár ingyen ettem, még repetát is kértem – és kaptam. Két adag csili, nyamm…
Utopic image
A world with only nice people. A world without sin, a world without madness. An ideal world. A world where everyone would be happy to live. A world that won’t ever exist, and that makes me think about my own life. My life, that’s going to be lived in this world of dirt and foulness, that’s going to crash down into a pile of dust in a matter of years. How am i supposed to outpower the stupidity of many, when the sane are so few, and never in power? Apropos, why are the sane never in power? Or… if that never will become true, because it never will (pessimist! may someone kill me?), maybe… maybe this will bring you a minute’s peace of mind.
Title: utopic image .
Creator: *m0thyyku
I should’ve written this post in hungarian. Who cares? Who cares at all? Who would be the one to always be beside me? Probably no one. Probably i’m the one who’ll die lonely on a deserted mountain peak, meditating about his life and the true meaning (if any) behind it. I’ll go and watch the Rebuild of Evangelion. Just what i need now: a depressing, mad movie. Something familiar.
Kung Fu Fighting
I just watched the Kung Fu Panda movie. I loved it. It was funny (i laughed as much as in the past half year altogether), it was unique, at least i haven’t seen anything like this before, and it had some message too. Although that message was the same as all those popular fighting anime: “believe in yourself”. Among the countless doubts and troubles of the life, this message brings a few moments of peace–it makes you smile how someone, even it’s just a fictional, fat and not really sharp kung fu fighter panda (named Po), someone so… ordinary (in that world) can grasp something close the “meaning of liff life”, the “way of the ninja kung fu”. I’m not good at writing about movies (so much you can see already), and i’m not much into them either. I only know what i’ve seen: this movie is good. It was very entertaining, leaving not even a moment for boredom, and that’s all that matters.
Now come
I’m about to start filling out my application papers for my japanese scholarship. Later i’m going to school to fetch my letter of reference and have lunch (it’s gonna be chili, woot). I’ll also have to talk with one of my clients, because i really need the money. Right now i’ll transcode a few albums so to save a bit of HDD-space. I’m in a very strange state of mind. I almost fall asleep. Excuse me…
Külsőségek
Ma külsőt cseréltem az első kerekemen (nem volt semmi baja a réginek, csak úgy alakult, hogy lett egy új, és akkor már miért ne), ez okon vettem is egy 15-ös kulcsot (meg egy kávét, bár itt nem volt ok-okozati, csak egymásutániság-beli összefüggés) – egyébként volt tizenötös kulcsom, csak nem villás, és tegnap meg se bírtam mozdítani vele a kerék csavarait. A villáskulccsal se. Így hát elmentem a szervizbe, hogy ugyan mi van (mert ennyire azért tán csak nem vagyok puhány). Mint kiderült, de. Aztán már ment minden, mint a karikacsapás, ki is próbáltam, mentem egy olyan lejtőn 60 fölött, ahol egy bringás barátom szerint szinte lehetetlen (az elmúlt napokban amúgy már másodszor). Sajnos viszont holnap viszem szervizbe megint, nem a kerék miatt, hanem mert a pedálom annyira lötyög, hogy az valami félelmetes (és nem rég volt generálszervizen a kicsike), mint kiderült, valami belső gikszer miatt (nem igazán értettem a magyarázatot, őszintén szólva, nyilván ismernem kellett volna annak a résznek a felépítését hozzá), így vagy megpróbálom meghúzni, és elkövetem ezt nagyjából minden nap (ez reménytelen, tekintve, hogy a szervizes srác elmondása szerint ehhez kicsit bonyolultabb eszközök kellenek), vagy kicserélik nekem valami újabb-jobb-korszerűbbre (hozzáértők húzzák alá a megfelelőt – én nem tudom). Ami azt jelenti, hogy holnap viszem, otthagyom, aztán legkésőbb pénteken megyek érte (de inkább csütörtökön – nem szeretnék két napot kihagyni).
