Elemi erejű másnaposság

Nem, amúgy, meglepően nem. Tegnap este megvolt a 新入部員確定コンパ (nagyjából egy ivászat annak örömére, hogy eldőlt, kik lépnek be a klubba), aztán folytatásként karaoke, majd zárásként ráment ettünk (így utólag belegondolva azért meglep, hogy így éjfél magasságában még nyitva volt a hely) és az egyik felsőbbévesnél hédereztünk későig.

A probléma gyökere ott leledzik, hogy a karaokéban volt három-négy kancsó műanyag-narancslé és kóla, ami a bulihangulatot igencsak lohasztotta. Fogtam hát magam, és elkövettem az este (a két nap) hibáját, és vettem 300 jenért valami alsó-polcos whiskyt. Ezzel még semmi gond nem lett volna, már többször is volt hozzá szerencsém, de valami most félresiklott.

Aminek az lett az eredménye, hogy amikor dél körül fölkeltem, azonnal kergetett a hányinger a vécébe, majd utána amikor órákra mentem volna, ismét. (Amiben az a fura, hogy már első alkalommal is teljesen üres volt a gyomrom, gyors emésztés, lassú anyagcsere.) Este hat körül már azért sikerült feltápászkodnom, és azóta semmi bajom.

A vicces az, hogy a karaokéban az egyik lány rákérdezett, hogy mit iszok, én meg mondtam, hogy mérget. Nem gondoltam volna, hogy tényleg az volt.


Deadman Wonderland

The above pic describes the main character Ganta quite correctly. He’s plain annoying. At least in Eureka Seven there was some character development, we knew why those who were annoying in ways were annoying. Basic: if you don’t make the watcher feel what the characters feel, the characters fear and joy will seem nothing more than just annoying overreaction.

Deadman Wonderland seemed interesting, a cool concept and stuff, but it’s just so lame that i’m seriously considering dropping it. Would be a shame.


The temptation

I bought Pocky today, a nine-pack again, and i ate five of them after my late lunch. Then as i opened the fridge, the tempter came to me and whispered in my ear: eat all the remaining too!

So far i managed to withstand. I should put on some Neal Morse albums to play to support me.

Well, i would, were i not watching Dr Who. It’s so fifties. Also, makes me realize how i love the british accent. I’m at episode 3 of the first season from 2005, and it’s overloading me.


In and from Tokyo

Closing in on Tokyo with my (not) extremely fast train i spent the last half an hour or so figuring out what i’ll do once i arrive. Ended up having a few beers in a nice english bar in Yokohama with Rado and a bulgarian senpai at whose place i crashed for the night. Next day i headed for Ikebukuro, got my hair cut and partially dyed green, then i walked around town, trying to find a certain russian sushi bar, or just see vending machines flying around, but i didn’t even see anyone wearing yellow scarves. Then i went to Odaiba, where i wanted to check one certain shop i’ve been to once, a long long time ago, but i forgot which station it was at, so i spent two hours walking around pointlessly and without any success. So i decided to head for Musashisakai, where i got enough cheese to (hopefully) last until winter (that Hanamasa is pretty much the only shop in this country where i know i can get reasonable amounts of cheese for a reasonable price), had a menma-don in a Sukiya, then had a coffee in Kichijoji and checked if the Aladdin bars were selling hookah or not (they weren’t), then off to Takadanobaba, where a japanese friend’s band were practicing.


To Tokyo

It was strange. I went by normal trains, so it took a while, but i can say i’m kind of used to it… Used to sitting on the train for eight hours, and changing trains in Maibara, Toyohashi and Atami (and usually one more station between the latter two, most often Hamamatsu). What i was not expecting was a very tough headache that started somewhere around Toyohashi that prevented me from reading anything, as i rather closed my eyes and tried to sleep, and a few stations after Atami it got so bad that i had to get off the train at some random station, or else i’d have thrown up in the train.

Luckily a good night’s sleep cured it. Still no idea what caused it…


A törött kávéfőző

Namost a kávéfőző, amit tavaly ősszel vettem, eltört. Amint az iménti hivatkozás mögötti képen is látszik, a kávéfőző felső része műanyagból van, gondolom ez okozta a problémát. Ugyanis ha főzés után nem csavartam szét azonnal, akkor utána amikor később megpróbáltam, teljes erőből kellett tekernem, hogy sikerüljön kinyitni. És úgy tűnik, egy fél év után ezt az igénybevételt már nem bírta a műanyag. Ezzel a probléma csak annyi, hogy épp Golden Week van, vagyis annyira nem egyszerű újat szerezni, nekem pedig legalább a késő éjszakai fordításokhoz nem árt egy jó erős fekete.

Persze így órák előtt se tudok kávét főzni, úgyhogy ha nagyon nem tudom kinyitni a szemem, akkor az iskolai kávézóban veszek dupla eszpresszót – botrányosan drágán, de még mindig olcsóbban, mint ahogy a Starbucksban adják. Ahol egyébként szintén eltöltöttem a múltkor egy délutánt, híg kávét iszogatva annak a Gaiman-szerkesztette novelláskötetnek az olvasásával, amit a múltkor vettem (szintén Amazonról, természetesen).

Egyébként pedig úgy-ahogy összecelluxoztam a kávéfőzőt, szóval ha nagyon muszáj, tudok vele csinálni kávét, csak a repedéseken át attól még jelentős mennyiség elvész. Nem tudom, hogy próbáljam-e kicseréltetni garanciásan, hiszen neten vettem, és elég macerásnak ígérkezik.


Puberty points of Ubuntu 11.04

A whole new GUI, Unity: +1

The total unusability of said GUI: -5

GUI animations in Gnome got very choppy: -3

Firefox 4: +2

Reinstalled all the default Ubuntu apps i removed (like Evolution, Empathy) and set them as default without asking anything: -1

Reset my custom keyboard layout: -2

Aegisub 2.1.8 crashes right after launch: -4

Suffer with building Aegisub from SVN for hours: -3

Actually get it working: +2

Doesn’t recognize a working PPPoE connection: -1


Current total of Ubuntu 11.04 Natty Narwhal’s puberty points: -14

Do not want.


L’Arc~en~Ciel is not visual kei

As i learnt on friday.

We had a club dinner and many of the new first-years were there too. One of them mentioned that he likes L’Arc~en~Ciel and asked me if i knew it. (Yeah, every japanese is surprised when i reveal that i actually do know a bit of the japanese music scene, even if it’s really just a bit. Of course they are first and foremost surprised by the fact that i can communicate in japanese without destroying all cultural conventions. Or at all, for that matter.) I was like, sure, i’ve heard about it, and probably heard a few songs, but i’m not really into visual kei…

I assumed that L’Arc was kind of visual kei from the fact that most of my acquaintances who like the band are into viskei bands a bit too creepy for my tastes.

The face of the first-year in question showed his thoughts. First: “did he really just say that?”, then “did he really intend to say that?”, then “how am i supposed to tell a scary gaijin senpai that he’s stupid?”. Then another guy told me, “L’Arc fans get mad when told that”…

Thus i learnt that L’Arc~en~Ciel is not visual kei. The hard way. Okay.


Madoka is over

Didn’t mention it before, but thursday i translated the last two episodes of Madoka. It’s over. You can join the Church if you want, i’ll pass on that.

If you don’t know what this is about, you missed the anime of the winter season or possibly even of the year.

Also, yfw dat end.


Real Drive

A while ago somewhere i read the anime title “Real Drive”, and it sounded interesting, so i checked it out. Let me sum it up in one word: no.

It is exactly what you can see on this picture. Fat girls and old people. Okay, there might be quite long and quite boring dialogs too, and some nice tech ideas, but other than that it’s pretty much unwatchable.

Drop after two episodes. I think this is a new record.