To be exact, 劇場版NARUTO−ナルト−疾風伝絆 (Gekijōban Naruto Shippūden Kizuna), the 2008 Naruto movie i just watched a few days ago. It was good… With fun parts. But with the followings, i will go into spoilers, so if you haven’t watched the movie yet, rather don’t read on. (It’s worth watching.) I had the Dattebayo subbed version.
Today i watched the first episode of the second season of my favourite anime, The Melancholy of Haruhi Suzumiya (涼宮ハルヒの憂鬱). I call it second season in lack of a better word, because it was aired together with the re-air of the “old” series. The first new one is based on the Bamboo Leaf Rhapsody, which i haven’t yet read, but will for sure. It was great, as usual, though i already new the story (from the manga), so it was like watching it again. The quality is still the same, so i loved it. That’s it for short.
Remember that bird in the Naruto anime that always flies in the background crying out “baka, baka!” whenever everyone’s favourite main character is even more stupid than usual? Well. There’s indeed such a bird, and it’s always around the dorm. I almost fell of the chair laughing when i heard that very same “baka, baka!” cry as in the anime.
Vasárnap vasárnap volt, hétfőn nem volt net a koliban, én most itt. Sok minden történt ezekben a napokban (vagy nem), mint általában amikor nem tudok blogolni. Vasárnap persze voltak kezem ügyében nagyon jó idézetek, amiket persze még azzal a lendülettel el is felejtettem. Ahogy majdnem elfelejtettem azt a podcast-kezdeményt, aminek az ötlete valamikor ma reggel született meg, amikor a Muvo elkezdte játszani a Vocari Dei-t a Pain of Salvation-től. Van egy sanda gyanúm, hogy sokaknak nem fog tetszeni, de még úgyis sok idő, amíg megszületik – ráadásul még csak két szám van benne, úgyhogy még nőnie is van hová.
ね～ 秒速五センチなんだって。
え？何？
桜の花の落ちるスピード、秒速五センチメートル。
Vasárnap este megnéztem a 5 Centimeters per Second című filmet. Ai anno furcsán nézett rám, hogy miért pont ezt… Én meg közben/utána pár pillanat erejéig gondolatban fogtam a fejem, hogy miért pont most. De sebaj. Nagyon szép szerelmes film. Olyan nagyon szomorú fajta. Azon meg se lepődtem, hogy itt-ott mintha az én életemből lopkodtak volna bele – bár gondolom ezzel mindenki más is így lett volna. Nagyon jó volt… olyan, ami megérdemelné, hogy többször is megnézzem. Csak óvatosan kell bánni vele. Nehogy túladagoljam, vagy rosszkor jöjjön a dózis. Mint mondjuk most. Így veszélyes. Nagyon mély szomorú-szerelmes hangulatot tud kelteni.
Know the ability of the WarCraft Death Knights to reanimate the bodies of the fallen? Naturally not revive them like the Paladin does, just use the flesh as fighting puppets for a while. This is not the time i’m going to write about that.
Instead gaming, i’m into watching series again (though Bomberman is fun to play with someone). I’ve started with the Bleach movie yesterday, and finished off the latest Bleach, Naruto episodes, and the second one of Toradora. Too bad, i couldn’t yet find the third of that subbed, and i couldn’t watch the second and third Hyakko because the second one was an MKV with subs very hard to read. I’m rather downloading another one (now i watch both Hyakko and Toradora with Mayu-Genjo subs)… Too bad it takes longer than eg a new Dattebayo release, since there are no way so many seeds out there… Whatever.
Oh, and the blog’s going to change significantly. I’ve already more or less finished the future layout (as usual, i at first finished that), and am planning the back-end too. I don’t know when it will be out, but it won’t take very long. I hope this year it’ll be public. You’ll see when that happens.
Kezdetnek leszögezném, hogy elfogult vagyok: az FLCL-t ma éjszaka néztem meg a nosleep alatt, egyhuzamban, és azonnali hatállyal átrendezte a top 5 anime listámat, betolakodva az előkelő harmadik helyre (Suzumiya és a Cowboy Bebop mögött). Abszolút kaotikus őrült agymenés, olyan szintű szürrealitással és mértéktelen (látszólagos) idiotizmussal megspékelve, hogy az első két perc után már nem lehet tudni, hogy egyáltalán ki-mi-mit-hol-miért-mikor (ugye az újságírás öt W-je). A tempó néhol eszeveszett gyors, néhol pedig kényelmes Zsigulis nagypapi módjára döcög. Mindenből kapunk az elején: csendes városnézés (helyszín Mabase városa, ahol a hegy tetején a Medical Mechanica “üzeme”, egy hatalmas vasaló gőzölög) és két szereplő bemutatása után (Naota, a főhős, kiskölyök, akinek mániája komoly felnőttnek látszani, éppen Mamimivel tölti az időt a folyóparton, aki rajong a srác Amerikában baseballozó bátyjáért) berobban a képbe egy rózsaszín hajú csaj (húsznak látszik, tizenkilencnek mondja magát, már nem mintha számítana) egy robogón, és igen lendületesen fejbevágja Naotát egy Rickenbacker basszusgitárral (persze csak miután legázolta és szájon át lélegeztette). (Nem, még nincs itt az ideje a “WTF?!” arckifejezéseknek.)
I hope it doesn’t count as a spoiler to put the screenshot i made of Lilith out here–it wasn’t a secret anyway, and i couldn’t find any normal, good-looking material to promote the first one in the Rebuild of Evangelion tetralogy. I just watched the first piece, 1.0 You Are (Not) Alone, which more or less consists of the first six episodes of the Neon Genesis Evangelion anime series. The storyline is said to be changed, but i haven’t realised much about this: the newly redrawn graphics and the much more watcher-friendly presentation makes this movie a great alternative for the series. It’s just as depressed and/or depressive, but meanwhile more bearable–or maybe just i changed, matured for two more years (it was about that long since i watched the End of Evangelion movie). It’s easier to digest for sure. With the series one could have the feeling that it’s made to be understood only by people who suffer from severe depression–but the Rebuild 1.0 is “appropriate for all brave and mentally stable audience”. I won’t say you should watch it: if you think you’re strong enough to see the struggle of a totally hopeless and depressed mankind, give it a try. Else… it’s up to you. Just don’t lose your faith, because i could hardly forgive myself then.
Or as they say in japanese: 劇場版ＮＡＲＵＴＯ−ナルト− 疾風伝 (Gekijōban Naruto Shippūden). I’ve watched it (Dattebayo sub) yesterday, and decided to write a little review, or description or whatever about it today. Before going into spoiler mode and putting tons of screenshots, i’d first summarize my opinion. As expected. It’s nothing extreme: though the big hype around Naruto dying in this movie was surely a great help to make it popular, the story, the style, the characters and the fights are all of the kind we’ve already seen in the anime. Let’s say, in the Raiga filler arc. It provides one and a half hour of entertainment, with laughs and excitement, for the more sensitive people even worry for their much-beloved characters. As usual, Naruto has very deeply philosophical discussions (arguments) with everyone not agreeing with him–even more than in previous movies, i think. And not everyone shows up from the old crew–but of those story-specific details only later. To put it short: this was a good movie, with Shippuuden-quality graphics, a movie-average storyline, and a bit of otherworldly twist. Something a Naruto fan must see.
Ma pedig jó volt. Vettem délután ilyen karerősítő giroszkópot, amit hol powerballnak, hol rollerballnak hívnak (az enyém dobozán épp ez utóbbi név szerepel). Eleinte semmi sikerem nem volt vele, de azóta már sikerült néhányszor elég istenesen felpörgetnem, és akkor bizony örültem, hogy a kezemben tudom tartani. Meg aztán.
Ma befejeztem Vonneguttól az Éj anyánkat, és egy régebbi bejegyzésemet olvasgatva rájöttem, hogy már a Kékszakállt és a Bajnokok reggelijét is olvastam, pedig ez utóbbira egyáltalán nem emlékszem. Vagy legalábbis egyelőre, cím alapján. Amerikában megvettem angolul, úgyhogy majd egyszer az is sorra fog kerülni. De egyelőre még van négy másik, meg aztán egy hónap múlva már érettségi, és nekem változatlanul kerek egy tételem van kidolgozva. Muris. Magyarra nagyon kéne pedig tanulni…
Egyébként most este megnéztem a Shippuuden utolsó három részét (ami tulajdonképpen négy). Ezt a részt pont nem olvastam a mangából, de majd pótolom. Különben már nem is nézem se a Narutot, se a Bleachet. Sokkal szórakoztatóbb és érdekesebb a manga, és ami fontos, ott nincs semmilyen silány töltelék (vagy száz részből egy, na bumm). Néha azért persze belenézek, mert mozgásban látni egy kicsit más, de mulatságos, ahogy egy Naruto részben (példának okáért) azzal töltik ki az időt, hogy az ellenfelek merednek egymásra, és ez az esemény. Most vasárnap egyébként lesz a Conqueror of Shambala (FMA film) a tévében, megnézem majd…
Ez egy olyan fajta bejegyzés lesz, amikor az elején elindulok valahonnan, írok jó sokat, amíg van valami leírható gondolat a fejemben, aztán egyszer csak vége lesz. Az egy gond ezekkel, hogy van nyolc bejegyzésre való szöveg kerül egybe. Ez van…
