Hazaértem. Egy héttel tovább tartott, mint eredetileg számoltam, de (talán) megérte. Az ismeretes, hogy ötödikétől kilencedikéig a szokásos baráti társasággal buliztunk a Balatonon (sajnos nem a balatone-on). A tavalyi hasonló partit nem tudta überelni (az a szememben a lehetetlenhez áll nagyon közel), de azért rossz nem volt (sokszor). A vonatút odafelé nem volt vészes, és szerencsére az financiális keretembe is belefértem, bár így is elértem a határát. A négy éjszaka és a köztük elterülő napok (főleg ez utóbbiak) nagyobb esemény nélkül, punnyadósan teltek – esténként aztán előkerült változó mennyiségű “hangulatfokozó”, ami magával vont néhány érdekesebb eseményt: például megkezdtem rövid életű eltűnés-sorozatomat diszkrét egy liter egy-egyes vodka-tonik után. Amikor nap közben regenerálódtunk, azt vagy a strandon tettük, vagy részemről a padláson (ami most annyira nem is volt szauna – pedig az micsoda hangulatot ad!) Loana királynő titokzatos lángjáról olvasva. Aztán szerda reggel Gandalf kocsival fuvarozott minket tova, engem Balatonlellén kirakva, hogy folytathassam a nyaralást…

Hosszas (cöh, két hét) távollét után újra itt vagyok és újra írok, mert csak. Ugye ezt a két hetet a Balaton mellett vertem el, egyet családilag, egyet haveri körben. Mind a kettő jó volt, az első regenerálódni (és biliárdozni tanulni), a második pedig degerálódni. Ma már voltam vezetni, még majd jön egy hosszabb biciklitúra Fülekre és/vagy Salgóra, aztán irány az uszoda… egyszóval elkezdek bepótolni két hétnyi nemmozgást. Na de előbb a nyaralásról.

Visszatértem a balatonnál eltöltött egy hetes folyamatos bulizásból, és újra örvendeztetem az adatbázisomat újabb és újabb bejegyzésekkel. Ma még nem sok hasznos dolgot intéztem, majd így délután aktivizálom magam (végül is fél 12-ig aludtam, szóval délelőttöm nem igazán volt).

Akit érdekel, annak mondom, hogy nagyon jó buli volt pár kellemetlen mozzanattal, de hát nem is lehetett másra számítani, végül is egy hétre mentünk!

Nagyon jól elvoltunk, én legalábbis jól éreztem magam.

Valamennyit tanultunk gitározni, de hát ugye két nap alatt semmi komolyat nem tudtam még elsajátítani, max az “Ó te drága Klementína” című eposz első hat hangját nomeg pár egyéb apróságot…

Amióta hazaértem, a fő elfoglaltságom a távollétemben érkezett host-kérelmek bírálása és aktiválása… Komolyan, már sorban állnak itt a népek =)

Saját alkotású szövegem… a veni vidi rész biztos, hogy jó, feltéve, hogy Julius Caesar nem szenvedett beszédhibáktól… a redi már az én adalékom, és messze nem biztos, hogy helyesen használom, hiszen nem tudok latinul (még).

Amúgy szerintem azt jelenti, hogy “jöttem, láttam, visszamentem”. Jó volt ez az egy hét a Balatonon – pláne úgy, hogy nem is olyan sokára megint szenvedhetek órákat a vonatozással, hiszen haveri társasággal vonulunk le oda bulizni.

De most a családi nyaralás a téma… szóval jó volt. Piszok meleg volt, sokat sütött a nap, kellemes hőmérsékletű volt a víz meg minden. Volt rocker-galeri is a közelben akik mindig ott zúzták a heavy metált egy közeli nyaralóban =). Sajnos egyszer kétszer egy iszapban alattomosan meghúzódó szikla megrongálta járószerveimet (értsd össze-vissza törte a lábujjaimat), de szerencsé(m||tek)re túléltem. Sokat olvastam mindenféléket, többek között Agatha Christie legendás Gyilkosság az Orient Expresszen című művét, nomeg unaloműzőnek egy a helyszínen beszerzett PC World-öt illetve National Geographicot.

A szúnyogok nem voltak annyian, mint ahogy számítottam, de így is épp elegen ahhoz, hogy megkeserítsék a vakarózásra felszabaduló időszakokat (lehet, hogy ez a mondat nem sikerült olyan jól, mint ahogy elterveztem =)).

Asszem ennyi is lennék mára, mert elég kómás kezdek lenni…