Régebben nem értettem, hogy miről beszélnek, ha valaki a “piaízt” említette. Az utóbbi időben már néhány kommerszebb dolgon sikerül megéreznem az ízt, amit szerintem a gyenge minőségű alkohol ad a piának, de a jobb dolgokon azért nem.

Viszont ez az utóíz felidézett bennem pár régi emléket, amikben valamiért elég fontos helyen szerepelt egy derék cseh katona és magyar alter-énekesnő. Jó visszaemlékezni azokra az időkre (már amennyi megmaradt belőlük az emlékezetemben)…

Ma itt munkaszüneti nap van (kezdődik az arany hét ugye), de ennél jelentősebb volt nekem, hogy mosnom kellett. És esik.

Az még hagyján, hogy a könnyebbik részét (alsógatyák, zoknik satöbbi) a szárítógép megcsinálja, viszont ha már a pólókat is beleteszem, akkor vagy kétszer annyi aprót kell beledobálni, hogy elég legyen. Vagyis a feladat: kiakasztani a pólóimat száradni úgy, hogy az ablakom előtti (szabadtéri) szárítórudat nem használhatom.

Ma újra az egyik stúdióba mentünk “látogatóba” (ami természetesn azt jelenti, hogy takarítással kezdtem a napot). Eddig ez volt a legemberközelibb, ami főleg a stúdió második emberének (meg ne kérdezd, hogy mondják magyarul, még angolul se tudom) volt köszönhető. A manusz hihetetlenül rápörgött, hogy egy nyugati embert felvettek a céghez, és egész nap úgy ugrált az izgalomtól, mint egy nyolcéves. Egy idő után már én éreztem kellemetlenül magam, hogy a másik két újonchoz, akikkel egy csapatban vagyok, szinte hozzájuk se szólt. De a többi ott dolgozó is nagyon barátságos volt, még az elfoglalt rajzolók/animátorok is szakítottak ránk egy percet. Tekintve, hogy ez az egyik stúdió (kettőből), ahol olyan projekteken dolgoznak, amilyenekkel én foglalkozni szeretnék, azt mondanám 30-40% körül van az esélye, hogy ide kerülök végül.

Semmi ténylegeset nem kell még csinálnunk (és ez májusig nem is igen fog változni), de azért (vagy inkább épp azért) hosszúak azok a nyolc órás műszakok. Cserébe vettem egy ételhordót, úgyhogy már nem kell az állomás közelében ebédet vadásznom minden nap, meg joghurtot is szereztem, úgyhogy már salátaönteteim is vannak (a pirítós-szendvics vacsoráimhoz).

Rövid távú terv találni a közelben egy konditermet. Parkot már találtam a futáshoz.

Ma nem volt épp laza napom. Egy órával előbb keltem (ami így már két órával volt korábban feltétlen szükségesnél), mert reggelről intéznem kellett a japán jogsimon a címváltozást – amit persze hétvégén nem lehet, hét közben meg reggeltől estig csákány a kézbe, úgyhogy csak úgy tudtam megoldani, hogy nyitásra mentem (fél kilenc). Nem volt épp egy derűs hangulatom amúgy se, amiről egy “kellemes” másnaposság tehetett – sajnos a betervezett virágnézést elmosta az eső, úgyhogy Azabuban egy barátomhoz mentünk fel elverni a délutánt. Legalább holnaptól végre mehetünk a stúdiókba kitanulni az alapokat, alig várom.