Tegnap… nagyon jó volt. Mondjuk a suliban annyira nem, de megkérdeztem az osztályfőnökömet, és azt mondta, hogy menjek Apocalypticára, úgyhogy mentem, és nagyon nem bántam meg! A négyes busszal mentem, jegyet se tudtam már venni a koncertre, plusz még a bankkártyámat is elnyelte a gép, mivel hülye létemre rosszul írtam le a kódot – nem baj, majd visszaszerzem. A busz késett, de fél hétre már megvolt a jegyem (simlisen, persze, hogy ilyen gyorsan sikerült, de kit érdekel), lepakoltam a koleszba, felkaptam a Metallicás pólómat és a headbangben és pogóban kimelegedett fejem védelmére a füles sapekomat, aztán irány a PeCsa. Megismerkedtem néhány jó fej emberrel, rekedtre üvöltöttem a torkom, amikor az előzenekar Sturm und Drang a Maidentől kezdte játszani a Fear of the Dark-ot, aztán az Apocalyptica alatt nagyon jókat pogóztam és énekeltem. Borzasztó jó buli volt, és a társaság is. Ráadásul ma este is nagyon jó kedvem lett, mert kibékültünk a Végzetemmel (*love*) (pontosabban bocsánatot kértem és kaptam). Délután meg írtam programozó kategóriás számtech OKTV-t is, úgy, hogy fogalmam se volt a dologról, és éjszaka kb három órát aludtam, mivel az 5:05-ös vonattal indultam haza… Nem baj, nagyon jó volt! És megint tanultam valamit. És milyen jó érzés már végre az Access féle top n helyett limitet használni sqlben…

Egy kicsit fáradt vagyok. (Amúgy pedig, tényleg eléggé; azért persze még jobban ki fogom meríteni magam, tornászok a lehető legkínzóbb dolgokat kitalálva magamnak, megiszok egy deci citromlevet és megeszek egy hatalmas gerezd fokhagymát, és korán lefekszem miután írtam valami érdekeset, mondjuk nem feltétlenül fogom publikálni is, merthogy ki tudja, mennyire lesz annak megfelelő – mostanában elég furcsákat írok, ugye egyrészt amiatt, mert elég furcsa hangulatban élek mostanában, másrészt, mivel meglehetősen zsúfolt az életem, például holnap délután lesz az emelt informatika gyakorlati érettségim, aztán szerda este megyek Apocalyptica koncertre, szombaton meg felsőfokú ITK angol vizsga. Egy mondat.)

Most ahogy hazaértem az istentiszteletről apukám fogadott a jó hírrel, hogy nyert a pályázaton, amihez én gépeltem neki mindent. Megpakoltam a kütyüt az idén megjelent albumokkal, de azért persze A Hollót rajtahagytam, anélkül nem az igazi egy elalvásom se. Erről jut eszembe, ma azt álmodtam ébredés előtt, hogy pilóta vagyok, és mintha valahogy Pearl Harbor is ott lett volna, de aztán valamiért már nem repülővel szálltam fel, hanem a saját szárnyaimmal, de ez már elég homályos volt. Tegnap este már azt hittem, hogy sikerült megbuherálnom a dátum-idő függvényeimet a blogba, hogy ne legyen gond a téli-nyári időszámítás körüli átállásokkal, de aztán most vettem észre, hogy még mindig nem jó, úgyhogy újra hozzányúltam, és szerintem többet már nem kell. Aztán, mint látjátok, új avatart is csináltam magamnak (Urahara Kisuke 浦原喜助, Bleach), szokás szerint Bleach, de miért is lepődne már meg akárki is ezen… (Bocs, ez a bejegyzés egy kicsit random lett…)

Most úgy rámtört, hogy kakaós csigát kéne enni (persze nem ilyen francia-módi, csiga csigából készült édességet, hiszen én nem ehetek húst, mert tegnap megtérített egy krisnás (nem), úgyhogy a lelkemmel játszanék), de persze nincs itthon, így kénytelen vagyok egy egyszerű kiflivel kielégíteni gyomrom vágyait. Régebben minden délután, mikor hazajöttem suliból, várt egy kakaós csiga, de mostanában már nem. Azért holnapra mindenképp szerzek egyet, csak úgy, a nosztalgia kedvéért.