Pénteken – vagy ha úgy tetszik, tegnap – sportnap volt a suliban. Tavaly volt pingpong is, ami érdekelt is anno, bár nem emlékszem, hogy valójában játszottam-e vagy sem – idén ez nem volt, fociztunk. Sajnos csak egy meccset. Nem fogom részletezni a szervezést és a sorsolást, a lényeg, hogy egyenes kieséses rendszerben elsőnek rögtön összekerültünk az évfolyamunk másik jó csapatával, és a meccs tíz percében döntetlent is játszottunk. Hetesekkel kellett dönteni, azt pedig ők nyerték 2-1-re. Általában nem szokott megviselni, ha elvesztek egy meccset, talán mert már megszoktam – nem tudom, de ez most nagyon rosszul esett. Talán mert rajtam múlt? Mindegy, ennyi telt tőlem. Szeretném elhinni, hogy megtettem, amit tudtam. Lehet, hogy ezzel átverem magam, mert el is vetődhettem volna a labdáért, de egyszerűen nem. És kész. Ez volt, rossz volt, volt.

Ma kresz-óra után beültem a helyi fő tér közelében található jó kis helyre, melynek neve Árkád Cukrászda, mivel ki akartam próbálni a weboldalukon beharangozott ingyenes WiFi internet használati lehetőséget (rövidebben: hotspotot). Bár a hálózat hozzáférési kódját senki nem tudta az üzletben (mivel a főnök valahova elutazott, lol), azért nem húztam el azonnal, ahogy egy vérbeli kocka tette volna, hanem már ha ott vagyok, meg is ebédeltem, vagyis elfogyasztottam egy hawaii stílusban készített pizzát. Az egyik kedvencem, yummi.

Most már nyugodtan hagyom itt a gépet, megcsináltam az aktuális sürgős melót, még van egy, amit holnap fogok befejezni, aztán annak is vége. Ámen.

Ma a tegnap este minden utóhatása ellenére is el akartam menni úszni, úgyhogy a szokásos hat órára oda is értem – és ekkor ért a kellemetlen meglepetés: az uszoda már a nyári nyitvatartás szerint hétkor zár. Ugye nekem legalább fél óra mire megszárítom magam teljesen (hosszú haj átkai, első rész), úgyhogy tudtam volna úszni kemény fél órát. Arra meg már inkább nem fizettem be, majd hétfőn. Vagy valamikor.

Fogalmam sincs, hogy ki vagy, és csak teljesen véletlenszerűen találtam el a neved. Bocs. Éppen a gépem előtt ülök, és meggyes pitét majszolok. Hidd el, nagyon finom – anyukám sütötte, úgyhogy másmilyen nem is lehet. És csak hogy ne unatkozz, ha már egyszer idetaláltál, hát elmesélek egy kis történetet, ami ma esett meg a világban, és csak azért akadt meg rajta a szemem, mert már kepesztek a jogosítványomért.

Na most nagyon jól érzem magam. Úsztam vagy másfél órát, aztán szokatlanul gyorsan megszáradtam, jó hangulatban, jó időben, jó zene mellett hazacaplattam, megettem egy fél chilisbabos pizzát és most itt vagyok és blogolok, miközben ugyanaz a remek Rage dal (Insanity) zúg – ezúttal nem csak a fülembe, de az egész szobámban.

Az uszodában ismét jó kis sikerélményem volt, mert háromszor is sikerült egy percig vagy tovább víz alatt maradnom és szintén háromszor sikerült végigúszni egy levegővel, víz alatt a medencét. Virult is a fejem, amikor először sikerült, de hogy aztán még kétszer újra össze fog jönni, azt már nem is reméltem, erre tessék! Valaki odafenn nagyon tudja, hogy lehet nekem örömet okozni.