Az volt a terv, hogy elbiciklizek egy vasárnap is nyitvatartó postára és befizetek egy csekket. A kérdéses posta úgy húsz percre van bringával (vagyis nem éppen a szomszédban), de persze csak mikor odaértem tűnt fel, hogy nem a jó csekket vittem magammal. Hurrá!

Ma este, amikor már épp kezdett volna vége lennie az amúgy nem létező munkaidőmnek (mert ha van épp mit csinálni, van, ha nincs, akkor meg csinálok, amit akarok), eszébe jutott leszakadni az égnek, de olyan szinten, hogy a stúdióval szomszédos kisboltba nem tudtam átmenni, mert bőrig áztam volna (esernyővel).