A tegnapi napom egy az egyben a tanulásnak volt szánva, mivel (amint arról plörkön írtam), a tételekkel nem éppen úgy állok, ahogy a szóbelik előtti nap kéne – viszont ma érkezett a “megváltás”. Mivel estére (nagy szenvedések árán) eljutottam az Abigélnek nagyjából a feléig, és egy-kettő kivételével (hatvanból) minden tételhez tudtam volna mondani valamit, valahol reméltem, hogy ma délutánra raknak be – akkor legalább gyorsan túl lettem volna rajta, viszont nem az első turnusban, így még lett volna időm átfutni azt a maradék kettőt (Mikszáth, Indul a bakterház). A feltételes mód sugallja, hogy nem így lett: szombaton fogok szóbelizni, dél körül, tekintve hogy a szombati második (vagyis legutolsó) csoportban vagyok utolsó előtti (valószínűleg csak azért nem utolsó, mert az egy osztálytársam, aki hozzám hasonlóan két tárgyból felel csak, “V” betűs, míg én “E”-vel kezdődök). Nyertem két napot, tanulok, bringázok, ma megejtek egy filmet is (visszatér a nagy kényelem), melózok is talán, ha olyanom lesz… Szombaton meg lecsap Damoklész kardja.

Egy kicsit – vagy épp hogy nagyon. Tegnap megvolt a matek emelt szóbeli, és szerencsém volt. Amikor odaértem tudtam meg egy volt osztálytársamtól, hogy nem egy az egyben ugyanazok a tételek vannak meg nekem (nem néztem ugyanis a tétellistát, csak megszereztem a tételeket), mint amikből majd ki fogtam volt húzni (van egyáltalán ilyen igealak? ha nincs, most teremtettem – pontos neo-régies nyelvtan később) , úgyhogy a várakozás rövid percei gyorsan teltek. Első voltam a névsorban, és bár nem elsőnek húztam tételt, elsőnek feleltem – a háromszögek nevezetes vonalaiból és köreiből. Azon kevesek egyike (a többi az analízis-tételek), amiket biztosan tudtam – igaz, ez nem jelenti, hogy jó is lett. Nem lett rossz… mosolyogtak, a hangulat jó volt, és nem bakiztam (nagyot). Alkalmazást mondjuk nem tudtam (olyan igazi gyakorlati alkalmazást) mondani, de kit érdekel. Engem akkor se, ha azon múlt.

A mai nappal pedig köszönöm szépen, vége, ésatöbbi. Mármint az írásbeli érettségiknek, részemről. Direkt nem írtam róluk semmit, amíg túl nem lettem ma a középszintű történelem írásbeli vizsgán, így 2008. május 7-én (egy csepp SEO sosem árt). Most pedig következzék egy – természetesen dögunalmas (remélem nem), hosszú (ez fix) és személye – leírás az elmúlt három nap írásbelijeiről: középszintű magyar és történelem, sajnos emelt szintű matek (az emelt szint sajnos, nem a matek).

A tegnapi nagy vállalkozás után ma elkezdek egy másikat, amit viszont elég nehéz lenne egy délután alatt lezavarni: elkezdem ugyanis kidolgozni a szóbeli tételeket. Különösen a magyar (különösen az irodalom) tételek lesznek fontosak, mert abból az iskolai oktatásunk nagyjából a nevek magasságáig terjed (tehát a tananyagban szereplő írókról/költőkről lényegében az összes ismeretünk a nevük). Az ókort úgy tervezem, hogy majd csak az írásbeli előtt még egyszer átfutom, ugyanis azt már egyszer tavaly ősszel átnéztem. Janus Pannoniusszal fogom kezdeni, aztán jöhet Dante (holnap, mondjuk). Ahhoz, hogy be tudjam fejezni időre, a matekokat kell a végére hagynom. Ugyanis, bár abból emeltre megyek, de az írásbelitől nem félek, mert matekból komoly a fakt, magyarból viszont most kell megtanulni az anyagot…