Tag: filozófia

God help me

I usually try to pray without asking for anything (and i usually fail, but more about this later). Why? Because who am i to ask anything from God Almighty? What am i in this infinite world, why would he even move a finger to help me? At all, do i deserve it? Am i not a sinner? I am—and that makes it worse: i am a sinner, i know, and yet i sin again and again, knowing i am doing something wrong. Still, i’m bound by my body. And my consciousness adapts. Sadly. But when i’m in a pitch, i don’t think—i pray and hope.

But i didn’t want to go in-depth of this topic (now). I wanted to write about my plans for the summer. Nice beginning, nay? The beginning may be nice, but i can only hope that the end too will be. I have so many plans for the summer… Many movies and new anime to watch, dozens (literally) of books to read, uncountable parties to attend, many thousand lines of code to write and others i don’t take into consideration yet. Beside all these, i must work, so that i’ll have the financial background for my plans. I think i won’t write more than ten posts altogether in july, because i won’t be home at all. This summer will be a silent one, but only for the blog.


Kilencedik

Ma törifakt szünetében… A törifaktot, párdon, emelt szintű érettségire való felkészítő órákat történelem tantárgyból, mi már csak “kezelés”-nek szoktuk nevezni, mivel a tanárunk, aki mellesleg a mi osztályunkat magyarból is tanítja, következetesen “foglalkozás”-ként utal rá. Mi ezen következetesen nagyot nevetünk, minden egyes alkalommal. Nem igazán zavarja. Egyébként ma megkért minket, hogy írjuk össze, mi tetszik az óráin, mi nem, mi a véleményünk úgy egyáltalán, mit kéne változtatni. Komolyan vettem, és írtam több, mint egy oldalt. Több, mint egy oldalt, az én betűimmel – aki látta már az írásomat, az tudja, miért olyan nagy szó ez. Naszóval, törifakt szünetében, pont amikor a tanárurat a Radnóti költészetében megjelenő rendszerről kérdeztem…


Gondolnivaló

[…] rendkívül fontos, hogy meséket és legendákat meséljünk a gyerekeknek és vallási fogalmakat (dogmata) értessünk meg a felnőttekkel, mert ezek olyan instrumentális jelképeket jelenítenek meg, amelyek segítségével a tudattalan tartalmak átirányíthatók a tudatba és ott értelmezhetők és integrálhatók. Ha ugyanis ez nem történik meg, akkor ezek gyakran tetemes energiája beleömlik a normálisan kevéssé hangsúlyozott, tudatos tartalmakba és az utóbbiak erőssége patologikus fokú lesz. Ily módon keletkeznek az olyan látszólag indokolatlan fóbiák és obszessziók, amilyenek az egzaltált eszmék, az idioszinkráziák, a hipochondriás elképzelések és az intellektuális perverziók, s ezek mindegyike megjelenhet szociális, vallási vagy politikai köntösben.

C. G. Jung – Aion, pp. 141

Wittgenstein

Úgy döntöttem, még mielőtt megírnék ma is egy esszét (még nem tudom, mi lesz a témája), publikálom azt a Wittgensteinről szóló írást, amit már korábban említettem.


Az élet értelme

Végül is a Nightwish élménybeszámoló várat még magára. Ma inkább filozófia esszét írtam – csak. Azaz nem dolgoztam ki magyartételt – ennek oka, hogy egy körül feküdtem le, egy kicsit hulla fáradt lettem így délutánra, és örülök, hogy ezt az esszét, aminek tárgya “Az élet értelme Sartre Lét és Semmi című művében (vö. Heidegger kései gondolataival)”, meg tudtam írni… Holnap, ha lesz rá érkezésem, írok sokat még. Tételt meg bejegyzést is. Most viszont csak egy (remélem érdekes) olvasmánnyal szolgálhatok…


Evolúció és vallás

Nem akarom mondani, hogy ezen a kérdésen én is sokat gondolkoztam már. Persze ilyen szinten kidolgozott rendszert, mint amilyet Teilhard alkotott, nyilván nem hoztam létre.


Husserl filozófiája

Ezt még tegnap írtam, csak nem tudtam publikálni, mert rohannom kellett (a németekkel buliztunk). Azért írtam meg ilyen szokatlan időpontban, mert ma volt a filozófia OKTV (igen, ilyen is van, és persze ott voltam), és még előtte le akartam adni. Egyébként az OKTV — ahogy elvárható — nem volt könnyű, sőt. A legnehezebb része az idézet-felismerés volt, de így is remélem, hogy meglesz a 40 pont az 50-ből. Majd kiderül.

Ahogy most nézegetem az írásaim mappáját (virtuális természetesen), feltűnt, hogy ez az esszé byte-ra pontosan ugyanakkora (Word dokumentumban), mint amit az én megjelenéséről írtam. Muris.


A kanti tiszta ész és az empirikus megismerés viszonya

Mentségemre legyen mondva, hogy sietnem kellett vele.


Utópiák

Egy írás a holnapi filozófiára. Annyira jó lenne egyszer mélyebben belemerülni a társadalomfilozófiába, de egyszerűen még nem találtam rá módot. Na majd valamikor…


Wandering

Rather wondering, but maybe also wandering, the fields of thought. I’ve been thinking about how long it could’ve taken for the great philosophers of the past, to come up with thoughts enough to fill those huge books. I mean, i think if i had a partner with whom i could talk about such matters, i would be able to design a complete philosophy of all fields (you know, stuff like onthology, epistemology, ethics, politics and such) in a short time. The problem is, i don’t know if i could write like eg. Kierkegaard, where in about 150 pages, i couldn’t tell more than a few key points of what he was going on about. But on my last philosophy lesson, i came up with an idea i hope to be new, in the field of ontology. I wish i could discuss it with someone other than my teacher…