Decided to back-date this post so that it won’t be so far from when it actually happened. It was the beginning of November and I had to start worrying about not being able to access mountains anymore. Most buses on mountain roads don’t run in the winter months, and honestly I’m not that a huge fan of renting cars.
Idén már alighanem a Yake-dake lesz az utolsó hegy, amit meg tudok mászni a japán Északi Alpokban. Amikor reggel megérkeztem a busszal Kamikochiba, a Hotaka már fehér volt…
Két hete aztán délre mentem, és megmásztam Kagoshima két hegyét: szombaton a Kirishimát, vasárnap a Kaimont.
During my university years I used to live in Hikone, pretty much walking distance (exaggerating here) from Mt Ibuki, one of the 100 famous mountains of Japan. It is (was?) a major ski destination that hosted some winter Olympics too.
Félelmetes, hogy már egy hónapja volt, hogy megmásztam a második háromezresemet (az első a Fuji volt még évekkel ezelőtt). A Norikura a japán Északi Alpok egyik csúcsa, és bár 3025m magas, relatíve könnyű elérni a csúcsot.
今日筑波山行ってきました。朝早起きやったけど、スケジュール一日中見事に動いた。大学の友達と日暮里で合流して、北千住で「筑波山きっぷ」っていろいろ便利なパス買ってTXとバスで筑波山神社まで行った。
Múlt héten valami megihletett, hogy ne halogasszam tovább a Fuji-mászást, hanem zavarjam le még idén nyáron. Mivel jövő hét végére már vannak terveim, ezért csak a tegnap-ma jöhetett szóba. Ráadásul mindenkinek közbejött valami, úgyhogy egyedül mentem. Jobb is volt úgy…
