Tag: jlc

Oyye

July 11, 2009
valeblog
0 Comment

Now comes the really fun part: two days of studying. Actually, it will sum up to around one whole day, since today is a half, and so will be tomorrow. That’s how weekends go. But i really need to study, i have about 300 kanji to learn and 300 to review. (Memorizing the kanji just ten minutes before everyday’s tests now backfires, since i forgot most of them just ten minutes after the test.) I’ll just wash the dishes, and head down to the study room with all the necessary tools: books, dictionary, phone (for the dictionary), notes, pen.

Yesterday’s exams were interesting. The composition thingy, as expected, was something very [undefined] (to use JavaScript vocab): five topics given, all focusing on an experience since we came to Japan (good, bad, surprising, regrettable, and one more absolutely freely chosen). I wrote the good one (so did most of the others as well), but i made it up for the larger part… At least i could move my fantasy a bit. The economy basics exam was a joke. Not because it was so easy… First: numbers. Write the population, area and gdp of Japan and your country. Second, describe the connection of gdp and population, focusing on your country. Third, what’s the biggest difference between your country and Japan (not necessarily economy-wise).

Esik a hó

July 7, 2009
valeblog
0 Comment

Legalábbis engem szeret belepni. Kicsit sűrű az élet… Nagyjából reggel fölkelek (nagy nehezen) nyolc körül és éjjel egy-kettőig folyamatosan történik valami. Ha meg nem, akkor csak azért, mert nincs lelkierőm nekifogni.

Tegnap (ma) egy körül végre teljesen befejeztem a közgáz beadandót, de ezzel még nincs vége, mert az a vadbarom drágalátos tanárunk a nagy előadóba tűzte ki a mai előadók névsorát (amin én is szerepelek), ahol hetente egyszer van óránk, amit ő tart. De persze ez nem azt jelenti, hogy nem kell megtartani, nem… a vizsgák előtt két nappal még készüljünk fel egy előadással. Azért ilyenkor van késztetésem Windowshoz illő jelzőkkel illetni a japán mentalitást (az ilyen hasonlatoknál meg kibújik belőlem a hatvanhétdimenziós hiperkocka)… De legalább az anyag kész van, nem készülök különösebben, majd felolvasom, aztán ha nem tetszik neki, c’est la vie. Van jobb dolgom is. Például holnapra öt A4-es oldalnyi nyelvtan gyakorlás házi. Teljesen mellékes. Persze a fél óra múlva kezdő pingpongedzést semmi tanulásért ki nem hagynám, annyit a vizsga se ér…

Most is lett volna három óra szabad időm, amiben (értelemszerűen) nem ártott volna tanulni. Ebből egy elment azzal, hogy valami irgalmatlan gáz filmet néztünk fentebb említett hőn szeretett tanárunkkal, mert szegénynek nem igazán sikerül eltalálnia az ő órájára kijelölt időintervallumot, a maradékban házit írtam (a mait, mert persze csúszok), és nem foglalkoztam mással, csak hagytam kicsit üresen pörögni az agyam. (Vagyis: last.fm böngészés, új számok és előadók hallgatása, kikapcsolódás. Kell valami kiegészítés a rendszeres 5-6 órányi alvásokhoz (amiket egyébként magamat is meglepve jól viselek — kevésbé vagyok kómás, mint “normális” délutánokon).)

That little engine

July 4, 2009
valeblog
0 Comment

First, that “Little engine that could” or something like that. I don’t know that story, but the words “can” and “could” always remind me of it. The reason is that when i was heavily into learning loads of new kanji in april (a habit i since gave up), in the Heisig (pdf) book that Robert gave me was one: “可” that according to there had the meaning “can” (as in “be able to”) (though that book gives no readings so i had to browse the unicode charactertable to write it now), and the example story to remember it has something about a “little engine that could”. I could remember it only because it didn’t make any sense to me. So instead of that “little engine” it was “the kanji with that strange steamtrain story” for me.

Yesterday luckily by lunchtime my stove was working all right so i could make my meal without trouble. I also realised i have nice corn-pea-carrot mix in the freezer, so i put that in the rice as well. Makes it a lot more filling. In the afternoon we had a tanabata party, we talked a lot and did origami. I really like the story for that day. Or rather the whole day like in itself, the feeling. The wishes (i think mine was the shortest)…

Read More

Or what?

July 1, 2009
valeblog
0 Comment

Morning, was lazy to do anything. Just the coffee and the breakfast (the first load of coffee is gone, i used now the second half, and it tastes a lot better), and rush off to school. I had lunch at the cafeteria (i hate this word, i have a totally different meaning associated with it), some kind of strange noodles, but it was really good and refreshing. Though didn’t really wake me up. We practised one minute speech with the others from class for the exam, and i really enjoyed it. For some reason our improvised random topics seemed to be more interesting and easier to talk about than most of the previous ones.

I was dead tired on the third lesson, almost really fell asleep (really close). I very much hope the teachers are not offended by this habit (too much), since i usually pay attention. I had guitar lesson as well, then i was so hungry i decided to make something real to eat. Potatoes, with cheese, one egg and yoghurt. For spice salt, oregano and pepper. It ended up good, unexpectedly, because it really seemed totally burnt. Then i wrote about a city i really like (in japanese) (Paris). Troublesome. But at least nothing else important to study for tomorrow.

Halfway

July 1, 2009
valeblog
0 Comment

I’m almost on schedule now. Yesterday i reviewed most of the grammar, but tomorrow afternoon i’ll be busy with the composition about a town or city i like. Guess what, it’s naturally Paris. I love that city… So many memories. But i’m trying not to think any about it until then because i have to prepare for the exam, where i’ll only have 90 minutes to write about something totally unknown. (It’s not even something we learnt about, so i have no idea how i’ll cope with the vocabulary.)

My rice today for lunch turned out strange. I don’t know if it was the rice or the instant don, but it always felt like having a huge pile of dust in my mouth. Strange. Now in the afternoon after the table tennis practice i retired to my room to have shower (i would’ve went with the others to have dinner, but in this weather i’m constantly sweating large scale, and that exponentially worsens if i’m doing sports, not to mention for hours…), did most of the homework (though my kaiwa book is still missing), and something that was intended to be like what Cory wrote about some time ago. A thick pancake, with salad, tomato and egg. In my case it was salad, tomatoes, eggs and yoghurt. (Though next time i’ll drop the plurals.) And i realised i can’t make a pancake. I can’t turn it. I’d really appreciate if someone explained how that should be done. It ended up a bit too much, and the pancake was not only torn up but sweet as well, because i decided some vanilla would fit well—next time i’ll stick to salt i think.

Now i really feel happy, at least what i call happy, though i still have to wash the dishes. And that’s a pain. Tomorrow will be fun. (Guitar.)

Ma

June 29, 2009
valeblog
0 Comment

Reggel fölkeltem. Álmokból kávé, zuhany, reggeli és iskola lett. Tanultunk műveltető szerkezetet, hurrá. Azt hiszem innentől már tényleg csak új dolgok jönnek majd. A múlt heti fogalmazásomban a szokásos mennyiségű hiba lett. Délután tanultam, matekon és az azt követő egy órában nagyjából az idegösszeroppanás kerülgetett, mert egyszerűen nem bírtam sehogy se egy bizonyítással – aztán meg vertem a fejem a falba, amikor leesett, hogy tangens 180 fok nem egy, hanem nulla… (Mostanában kicsit rémisztő a tűréshatárom, nagyon gyakran leszek frusztrált, de még bírok vele. Alszok, alszok.)

Utána voltam focizni (előtte megettem a maradék Kit-Kateket, mert egyszerűen nem maradt semmi energiám), élveztem is, aztán lezuhanyoztam és punnyadtam egy cseppet, átolvastam, félig-meddig megtanultam a holnapi kanjikat, csináltam gyümölcssalátát, ami iszonyat sok lett, nehéz volt mind megenni, de elpusztítottam – és csak remélem, hogy a paradicsom csak “túlérett” volt, nem romlott még. A kakaót ezért még pihentetem, bár így ki fog hűlni (mert, ismét csak idézgetek egy nagy magyar klasszikust, “hát hűl ez, hát hűl!”). Viszont a belsőségek azt követő megszokott ordenáré viselkedési mintája közel sem olyan kívánatos, mint egy forró kakaó.

Most még meg kell keresnem egy űrlapot, aminek holnap van a határideje, meg kell találnom a vizesflakonomat, meg a beszédgyakorlatos könyvemet, ami tegnap este valahogy felszívódott. Bár megvagyok nélküle, nem gyakran forgattam…

GDPと幸福の関係

June 28, 2009
valeblog
0 Comment

色々な情報源によると、国内総生産は生活水準の単位ではなさそうである。しかし、経済力の単位で、そしてGDPがあがれば生活水準もあがるがちなので、よくそれを計るのに使われる。GDPは人々の収入ように思えるが、場合は違うのである。収入と支出は全部GDPに入ったのであるが、GDPが早くあがると給料があまりあがらないこともある。金融危機があるなら、失業もますます悪くなるし、給料があがるのもやむし、マスコミにもほかの事について何も聞けないので、人々は生活が変わらないとも何か変だと思って、悪い感じがある。

そして、給料があがれば、人々は本当に幸せになうか。よく言われた「お金は幸せにできない」の言い回しは普通になったが、Forbesによると正しそうである。言うまでもなく、成功したら、幸せになるのはもっとやさしいだろう。銀行口座の残高が増えることを楽しむ人もいるかもしれないけど、ほとんど人はお金の使いしか認めない。もし、成功できるのために仕事に精出しなければならなくて、家族と間週一回しか会わなかったら、多分価値がないと思う。それは、生産性向上があったら、開きをどこかに制限が必要だと思う。人間の寛容を増させるのは機会か耕地の生産性を強めるほど簡単である。少しずつすれば、人々は多分気づかない。「茹で蛙」と言う警句を忘れないほうがいいだろうと思う。

私はまだ経済の効果を感じない。ハンガリーでも簡素な生活をして、特別な費用がなかったし、日本でも奨学金は費用でたっぷり足りる。しかし、間接費と食べ物しか払わなくても、友達がいるので、幸せだろう。と思う。

Frustrating

June 22, 2009
valeblog
0 Comment

When it proves to have been totally pointless to learn how to think for maths at home, because that’ll just screw me up here. Seems japs think about as much as a screwdriver and only solve the problems like a good robot would do. (Nice one R2D2, you’re getting an A.)

When i try to tell a few kids usually playing in the dorm not to break all the table tennis balls if possible, since we’d like to play sometimes as well, and screw up (again) miserably. Somehow they doesn’t seem to understand the japanese we learn in class at all, so it seems. See, the pros and cons of not being allowed to use any conversational forms in class, just those kind polite stuff i haven’t really heard in conversation at all… in three months…

When the internet only works when it feels like, because some great specialist must’ve set up the router so that downloads go fast like hell (meaning megabytes per second), but loading a plaintext webpage takes like five minutes and a dozen of timeouts. (Not to mention Firefox usually starts to clean its cache (half a minute freeze) when i want to type or submit something.)

And to top it all, it’s rainy season, hot and humid, so much that i’m sweating inward, because the air is already totally saturated.

… or maybe i’m just a bit grumpy from not sleeping enough this weekend.

Nem az én napom

June 17, 2009
valeblog
0 Comment

Ez a mai nap nagyon nem akarja az igazságot. Főleg az este. Mert amíg nem értem haza gitáróráról, egész jó volt. Tanultunk egy újabb igealakot (passzív), meg hasonlók, a név és értelemmentes szerda délutáni moziórán a Ramen girl című magasröptű művet tekinthettük meg, majd utána egy bő órát prüncögtem gitárórán. Utána meg jött a vicc.

Ugyanis fogalmazást kellett írni. Csakhogy a feladat maga is japánul volt, és valami furcsa oknál fogva rossz értelmet rendeltem a kulcsszóhoz (még órán, amikor először hallottam), és így elsőre nem a hobbimról, hanem az álmaimról (mint életcél, satöbbi) írtam. Mondjuk lehet, hogy nem bánom… Úgy írtam, ahogy a vizsgán is kell majd: másfél óra, szótár nincs. Hiba már annál több lett így… De aztán kiderült az alapvető tévedés, és röpke ötven perc alatt megírtam egy másikat is, ezúttal már a hobbimról. Ismét csak szótár nélkül, de legalább ezúttal egy kicsit könnyebb dolgom volt, mert ehhez a témához legalább nagyjából ismertem a szavakat.

Most viszont, lévén az internet csoda, ha működik, inkább gyorsan elolvasom még a holnapi tanulnivalót, megfürdök és kakaót szürcsölgetve nézek egy-két rész animét. Csak a poén kedvéért.

Kaja-kaja-kaja

June 11, 2009
valeblog
0 Comment

Ő volt a tegnapi ebédem. Nem az a világszépe, mi? De nem is ez volt vele a cél, inkább csak finomnak és érdekesnek készült. Az is lett. A rizs magában főtt, ami meg rajta van, bonyolultan. Először kis darabokra vágtam a halat és a polipot, és adtam nekik mustárt meg feldaraboltam egy adag sajtot. Közben kikevertem a szószt: egy tojás, majonéz, mustár, sok joghurt, egy kis paradicsomszósz a színéért, egy lötty bor az ízéért meg pár olívabogyó felnégyelve. Beledobtam a herkentyűket a forró (olíva)olajba, aztán hamarosan ment rá a szósz is. Amikor kezdett igazán jól sűrűsödni már bőszen kevergettem, és ment a rizsre. Ha esetleg ilyet akarna valaki csinálni, két dologra kell vigyázni: a mustárral mértékkel, mert ugyan finom lesz, de az utóíze túl mustáros. Hasonlóan a kevergetéssel, bár így lassabban fő el a leve, de muszáj, különben leég a sajt, és az is ad egy kellemetlen utóízt.

Read More