Az egyetemi banzájból persze a zeneklub sem maradhat ki, és ma reggel én is színpadra álltam. (Ha-ha-ha.) Nekem ez négy hónap után az első fellépésem, mert nem mentem a nyári táborba anyagi fedezet híján.
Itt jöjjön egy kis háttérsztori: nálunk úgy megy (főleg így az őszi koncertnapokon), hogy ugyan reggeltől mennek a koncertek, az első felében csak ilyen tessék-lássék “ugyan ezek senkit nem érdekelnek” kaliberű zenekarok vannak, aztán este felé már jönnek a “jobbak”. A “jobb” itt azt jelenti, hogy mondjuk a klubfőnök zúzza benne, vagy csupa 3-4-5. éves (zenei minőség stb nem számít).
Ilyen háttérben eléggé zokon vettem, hogy ugyan mi “csak” egy “gejl” nyugati punkot zúztunk (Ramones, videó fácsén), azért két negyed- és egy ötödévesből álló zenekart első nap második zenekarának berakni nem semmi pofa.
Ráadásul az ötödéves srác, aki amúgy egy elég penge gitáros és jó fej arc, betolt egy elég nagy üveg valamit a fellépés előtt (ez délelőtt tizenegy óra), úgyhogy kb az ment ritkaságszámba, ha eltalált egy akkordot. (Mondjuk engem se kellett sajnálni, pofátlanul improvizáltam, amikor nem ugrottak be dalszövegek.)
Derp.
