És most nem Kaukázus. Hanem a kedvenc áruházláncunk, ami ráadásul Angliában például kis ábécékkel indította el a sikerszériáját. Mivel itt a koli közelében a Tesco az, ami leginkább kézre esik és még tudom is, hogy nagyjából mire számíthatok, ott szoktam vásárolni magamnak, ha elfogyott a kenyerem vagy az összes 2,8%-os tej a hűtőben kakaóvá és/vagy kávévá változott már. Ma kivételesen elmarad egy órám, úgyhogy csak nyolcra kell majd az Eötvösbe mennem spanyolórára – gondoltam hát, beugrok a Tescoba kenyérét meg tejért, ha már úgyis azt emlegettem. Természetesen piszok sokan voltak, és természetesen pont ilyenkor közlik a kosaras pénztáraknál (ne tessék semmi sportosra gondolni), hogy “a fiatalember szíveskedjék másik pénztárhoz menni, mert ez zár” – és persze a fiatalember átfárad egy másik pénztárhoz. Ahol is szembesültem azzal a táblával, ami nagyjából annyit mond, hogy ne sértődjek meg, ha kérik a személyimet, inkább örüljek, hogy fiatalosan nézek ki, és azonosítsam az életkorom. Gyanús volt ez, hát még miután elgondolkodtam rajta. Arra jutottam, hogy ez így bizony nem jó, mert az életkoromat én bizony igazolom, nem azonosítom. Amit merészeltem a vevőszolgálatossal is megosztani – minden rossz szándék nélkül (irónia sincs).

Hasznos a plörk, legalábbis néha nagyon érdekes kérdések merülnek föl arrafelé. Például most legutóbb, hogy vajon nekünk “anyanyelvi beszélőknek” hogy sikerülne egy magyar (mint idegen nyelv) nyelvvizsga. Gyorsan kutattam egy kicsit, és az ITK-Origo honlapján találtam néhány minta-feladatsort a felsőfokú nyelvvizsgához. Eddig az volt a kérdés, hogy sikerülne ez nekünk – nyugodtan mondhatom, hogy a minimum 99% lenne.

A teszt-részben mindenképp, és a többi sem hinném, hogy sokkal nehezebb lenne. Látva ezeket viszont felmerül egy másik kérdés: vajon egy külföldinek is ilyen kaliberűnek tűnik a saját nyelvéhez való nyelvvizsga? Vagyis: a magyar felsőfok nagyságrendileg ugyanolyan nehéz, mint mondjuk egy angol? Először azt terveztem ide írni, hogy akkor ideje kétkedni a felsőfokú nyelvvizsgák értékében, merthogy azért ez nem olyan vészes. Aztán leesett, hogy nekem még szép, hogy nem vészes. Viszont én elvileg már anyanyelvi beszélő vagyok, és ha minden igaz, akkor az átlagosnál talán egy kicsit többet is olvastam, úgyhogy nem meglepő, ha megy. Azt ugyanakkor látom, hogy például a szövegértési feladat lazán nehezebb, mint amit egy kettes magyar érettségivel a háta mögött az ember meg tudna jóra írni.

Most olvastam Mefinél a Livemocha nevű nyelvtanuló “komjunitiszájtról” (közösségi oldalról), gyorsan ki is próbáltam, és levontam a következtetést, hogy ez nekem tetszik. A legalapabb japán kurzussal kezdtem, az első órával végeztem már. Ismétlésnek jó volt, és tanultam néhány új szót is (hikui, futoru, yaseru, kanemochi, binbo), viszont most kezdek a melóhoz, mert az életben nem végzek vele. Szakszöveget még angolra/angolról se fordítottam soha, hát még némettel ugyanezt… Elleszek vele egy darabig, de legalább a textilkereskedelmi szakkifejezéseket megtanulom. Még egy gyors ritörn azért: mindenképp érdemes kipróbálni ezt a Livemochát. Nekem mondjuk szerencsém van, mert az összes nyelv, amit tanulni akarok vagy tanulok, ott volt a népszerűek között (angol, német, japán, spanyol, orosz), így nem lesznek gondok, viszont nem hiszem, hogy tádzsik nyelven is ilyen jó a felhozatal. Attól még nagyon hasznos. Naphosszat ezen fogok lógni… (És mivel közösségi oldal, lehet barátokat, ismerősöket jelölni. Ha valaki ott van, engem megtalál Vale néven.)

Most ez az abrak dolog elgondolkodtatott. Meddig érdemes elmenni az ilyen fordításokkal? Nem kapcsolódik mondjuk szervesen ehhez a dologhoz, csak úgy eszembe jutott, hogy a múlt század közepén – ezt atyám mesélte – iskolai verekedés tárgya volt, hogy az egyik diák nem hitte el egy másiknak, hogy Verne Gyula nem magyar…

Mondjuk az abrak személy szerint már nekem is túl erőltetettnek tűnik, pedig néhány ilyen vicces (már ha ezt viccesnek szánták) nyelvújítást magam is átvettem – nagyjából arra a pár napra, amíg el nem felejtettem. Akármennyire is Microsoft az RSS-csatorna, nekem valahogy mégis sokkal magyarabbnak hat, mint az abrak. És mondjuk még a tévés csatornák után egy csöppet több relevanciája (hoppá-elnézést, köze) is van a fogalom lényegéhez, mint az “abrak”-nak. És ha már rövidnek kell lennie, akkor elmehetünk édibe és lehet “RSS-csati”. Hehh.