Tag: language

Flashcards

Today i started learning kanji again, with the method Robert suggested: flashcards. I managed to learn a few new today, and i hope i won’t forget them until tomorrow. The Anki app is really useful, a lot more, than the pdf books… I haven’t really tried this method before–or well, maybe i have, but that wasn’t a success at all, guess because i wasn’t taking it seriously. I wasn’t taking anything seriously… But now it’s really important to learn as many kanji as possible as quickly as possible, and i think this is still the best method. Daily at least ten minutes spent with them, and i think that time will just increase as time goes, since i set it to “teach” me daily 10 new ones. That should be enough i think…

I’ll have to learn new vocabulary as well. That means, beside memorizing the kanji, i’ll learn the readings and compounds as well—now that’s the more difficult part, as i still have to figure out how i’ll do it. Though probably when classes start, i’ll figure it out quickly enough, as i’ve heard the language education here is pretty tough but effective…


Again

I’d rather not give the title “plans” to any more posts. First, there are already way too many such, second, those “plans” are rathermore dreams, as i somehow never manage to follow them. But now i have a break (yesterday was my last exam in this semester) until february 10th, and i want to spend it well. I have to code a lot. I really want to finish a project that i kind of dropped many times before just to start it again and again. It’d be a great reference and it’ll be useful for others too. Now i have time for it and i’ll take it seriously. I’ll try, at least. It seems i’ll also have another project, an online typography magazine, it’ll be very interesting for sure, though yet i don’t really know any details about it.

I plan to finish at least Ulysses (but hopefully more) and start learning languages again. I’ll have to practice japanese a lot again, since in the spring i’ll start my studies in Japan, but i also want to refine my german and learn as much spanish as i can (i think i won’t really have much time for these later).

That’s about all… Now i start coding. Imagine it as if i had to fill an empty pool with water out of nowhere. A challenge.


Teszkó

És most nem Kaukázus. Hanem a kedvenc áruházláncunk, ami ráadásul Angliában például kis ábécékkel indította el a sikerszériáját. Mivel itt a koli közelében a Tesco az, ami leginkább kézre esik és még tudom is, hogy nagyjából mire számíthatok, ott szoktam vásárolni magamnak, ha elfogyott a kenyerem vagy az összes 2,8%-os tej a hűtőben kakaóvá és/vagy kávévá változott már. Ma kivételesen elmarad egy órám, úgyhogy csak nyolcra kell majd az Eötvösbe mennem spanyolórára – gondoltam hát, beugrok a Tescoba kenyérét meg tejért, ha már úgyis azt emlegettem. Természetesen piszok sokan voltak, és természetesen pont ilyenkor közlik a kosaras pénztáraknál (ne tessék semmi sportosra gondolni), hogy “a fiatalember szíveskedjék másik pénztárhoz menni, mert ez zár” – és persze a fiatalember átfárad egy másik pénztárhoz. Ahol is szembesültem azzal a táblával, ami nagyjából annyit mond, hogy ne sértődjek meg, ha kérik a személyimet, inkább örüljek, hogy fiatalosan nézek ki, és azonosítsam az életkorom. Gyanús volt ez, hát még miután elgondolkodtam rajta. Arra jutottam, hogy ez így bizony nem jó, mert az életkoromat én bizony igazolom, nem azonosítom. Amit merészeltem a vevőszolgálatossal is megosztani – minden rossz szándék nélkül (irónia sincs).


Magyar nyelvvizsga

Hasznos a plörk, legalábbis néha nagyon érdekes kérdések merülnek föl arrafelé. Például most legutóbb, hogy vajon nekünk “anyanyelvi beszélőknek” hogy sikerülne egy magyar (mint idegen nyelv) nyelvvizsga. Gyorsan kutattam egy kicsit, és az ITK-Origo honlapján találtam néhány minta-feladatsort a felsőfokú nyelvvizsgához. Eddig az volt a kérdés, hogy sikerülne ez nekünk – nyugodtan mondhatom, hogy a minimum 99% lenne.

A teszt-részben mindenképp, és a többi sem hinném, hogy sokkal nehezebb lenne. Látva ezeket viszont felmerül egy másik kérdés: vajon egy külföldinek is ilyen kaliberűnek tűnik a saját nyelvéhez való nyelvvizsga? Vagyis: a magyar felsőfok nagyságrendileg ugyanolyan nehéz, mint mondjuk egy angol? Először azt terveztem ide írni, hogy akkor ideje kétkedni a felsőfokú nyelvvizsgák értékében, merthogy azért ez nem olyan vészes. Aztán leesett, hogy nekem még szép, hogy nem vészes. Viszont én elvileg már anyanyelvi beszélő vagyok, és ha minden igaz, akkor az átlagosnál talán egy kicsit többet is olvastam, úgyhogy nem meglepő, ha megy. Azt ugyanakkor látom, hogy például a szövegértési feladat lazán nehezebb, mint amit egy kettes magyar érettségivel a háta mögött az ember meg tudna jóra írni.


Heló

Nyelvészkedős bejegyzésünk következik. Ameddig csak vissza tudok emlékezni ilyen dolgokra, tudom hogy mindig figyeltem arra, hogy lehetőleg ne legyenek szóismétlések se a fogalmazásaimban, se a beszédemben. Mostanában például azt tudom nagyon nehezen megállni, hogy ne legyen minden második mondatomban benne a “kvázi” szó. Néha – két-három naponta egyszer – engedélyezem magamnak, de még ez is furcsán mutat számomra, mert úgy gondolnám, hogy ez a szó sokkal ritkábban fordul elő hétköznapi beszédben. (TTK-IK-n a “triviális” szó nem számít, azt nem szabad számolni.) Mert azért a való élet nem egy anime sorozat (mint pl a Suzumiya), hogy valaki minden mondatát azzal zárja, hogy “nyoron!” (ニョロン!)…

Ezért vicces mondjuk, amikor kedd reggel számítástechnika alapjai (számalap) előadáson a tanárúr minden második (néhány kritikus alkalommal, mint a múlt heti volt, minden egyes) mondatát egy “oké?” kérdéssel zár. Piszok frusztráló tud ám lenni másfél óra után – és ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy egyszerűen nem lehet igaz, hogy egy felnőtt ember ezt nem veszi észre.

Egy csoporttársam meg (akiről tudom, hogy olvassa ezt, de csakazértse fog kommentálni) szereti a “tehát igen” frázissal megerősíteni a kijelentéseit, vagy csak valami semmitmondó szóviccre ezzel rányomni a “pocsék” bélyeget – tény, hogy kíméletesebb, mint az igyekvő képébe mondani, hogy “ez most gáz volt, öregem”. Az viszont érdekes, hogy amikor megvitattam vele ezt a témát, akkor meglepve vette észre magán, hogy tényleg igaz. Azaz csak én figyelek így magamra?


Livemocha

Most olvastam Mefinél a Livemocha nevű nyelvtanuló “komjunitiszájtról” (közösségi oldalról), gyorsan ki is próbáltam, és levontam a következtetést, hogy ez nekem tetszik. A legalapabb japán kurzussal kezdtem, az első órával végeztem már. Ismétlésnek jó volt, és tanultam néhány új szót is (hikui, futoru, yaseru, kanemochi, binbo), viszont most kezdek a melóhoz, mert az életben nem végzek vele. Szakszöveget még angolra/angolról se fordítottam soha, hát még némettel ugyanezt… Elleszek vele egy darabig, de legalább a textilkereskedelmi szakkifejezéseket megtanulom. Még egy gyors ritörn azért: mindenképp érdemes kipróbálni ezt a Livemochát. Nekem mondjuk szerencsém van, mert az összes nyelv, amit tanulni akarok vagy tanulok, ott volt a népszerűek között (angol, német, japán, spanyol, orosz), így nem lesznek gondok, viszont nem hiszem, hogy tádzsik nyelven is ilyen jó a felhozatal. Attól még nagyon hasznos. Naphosszat ezen fogok lógni… (És mivel közösségi oldal, lehet barátokat, ismerősöket jelölni. Ha valaki ott van, engem megtalál Vale néven.)


Megvan

Kiderült, hogy…

Írásbeli rész eredményei:

Olvasott szöveg értése (maximum 75 pont) 75 pont
Nyelvtani, lexikai ismeretek (maximum 30 pont) 22.5 pont
Fogalmazási készség (maximum 45 pont) 33 pont

Szóbeli rész eredményei:

Hallás utáni szövegértés (maximum 75 pont) 45 pont
Szóbeli vizsga (a 3 feladat értékelése együttesen) (maximum 75 pont) 67 pont

Az Ön vizsgájának értékelése: SIKERES KOMPLEX vizsga (C-típusú bizonyítvány) .

Ez Telc német, középfok. Szóval mostantól két nyelvből van vizsgám. Hurrá.


Now come (my child)

Credits for that title go to whomsoever i quoted. I have no idea who that is… So. Today still i have a few press- and sit-ups to do, then i’ll be off reading and playing Trivial Pursuit with my family. Apropos “my”. Today walking home i once again started thinking how strange the possessive structure was eg in the Lord’s Prayer. Remember? “Our Father, which art in Heaven…” The strange thing is that this structure implies that the “Father” is “ours”, even though actually its understood exactly the other way. “We” are the “Father’s”. Strange…


Abrak

Most ez az abrak dolog elgondolkodtatott. Meddig érdemes elmenni az ilyen fordításokkal? Nem kapcsolódik mondjuk szervesen ehhez a dologhoz, csak úgy eszembe jutott, hogy a múlt század közepén – ezt atyám mesélte – iskolai verekedés tárgya volt, hogy az egyik diák nem hitte el egy másiknak, hogy Verne Gyula nem magyar…

Mondjuk az abrak személy szerint már nekem is túl erőltetettnek tűnik, pedig néhány ilyen vicces (már ha ezt viccesnek szánták) nyelvújítást magam is átvettem – nagyjából arra a pár napra, amíg el nem felejtettem. Akármennyire is Microsoft az RSS-csatorna, nekem valahogy mégis sokkal magyarabbnak hat, mint az abrak. És mondjuk még a tévés csatornák után egy csöppet több relevanciája (hoppá-elnézést, köze) is van a fogalom lényegéhez, mint az “abrak”-nak. És ha már rövidnek kell lennie, akkor elmehetünk édibe és lehet “RSS-csati”. Hehh.


Wort

Ich mag auf Deutsch schreiben sehr, wenn ich solche Wörter raten kann, wie zum Beispiel “Umweltschützerorganisationen”.