Most először csinálok olyat (emlékezetem szerint), hogy előbb megírom a bejegyzést, és csak utána adok neki címet. Ezt csak úgy megjegyeztem, mellékesen.

Ma időm nagy részét egy kép készítése emésztette fel, ami végül is használatra alkalmatlannak ítéltetett… Utána még szenvedtem pár félórát egy különösen idegesítő kódrészlettel is, csak hogy meglegyen a napi penzum.

Az igazi érdekesség viszont a mai napon az, hogy puszta (=)) kíváncsiságból beregisztráltam a myVIP-re. Kíváncsi vagyok, hányan vesznek fel (én nem jelölök meg senkit, nehogy valaki olyat vegyek fel, aki úgy gondolja, nem vagyok méltó arra, hogy ismertnek jelöljön). Így egy délután után tartok ott, hogy már négy partnerem van. Jampi.

Mai program továbbiakra: matekházi, Road, Vonnegut.

Ez a cím Vonnegut A halálnál is rosszabb című könyvéből van vételezve, és csak azért adtam ennek a bejegyzésnek ezt a címet, azon egyszerű, sőt, megdöbbentően kifinomulatlan oknál fogva, hogy minden figyelmeztetés nélkül megtetszett. És majd’ kikacagtam a vesémet, amikor elolvastam lyukasórán. Merthogy az is van néha.

De ha már itt tartok, végigmegyek szépen egyesével, legrosszabb esetben a négyből négyet fogok kihagyni… Tézis az ugye valami olyasmit jelent, hogy tétel. Nem kiröhögni, ha hülyeséget írok! =)

Sokan szokták mondogatni, hogy pár év múlva már középsuliban is tanítani fogják a Vale-tételt – igaz, az ominózus matematikai tétel (ugyanis ez általában matekon kerül szóba) még mindig a kitalálás előtti non-egzisztens állapotban leledzik – gyk egyelőre, mint olyan, nem létezik. A dolgok jelenlegi állása szerint nem is fog egyhamar.

Anti-tézis az meg ugye egy tétel cáfolása. Ugyan nem tétel, de sajnos, úgy tűnik cáfolás… Mivel mindenki gitározik körülöttem (kivéve aki nem), arra gondoltam, én sem maradok ki a sorból. Ha-ha-ha. Ugyan másoktól erre csak biztatást kapok, de azért magamat is meg kell állítanom néha. Csak úgy a tények-tervek következzenek. Jelenleg úgy áll, hogy idén öt (esetleg hat) OKTV-re mennék: angol, német, matek, filozófia, számtech – a hatodik a történelem lenne. Továbbá tavasszal emelt szinten érettségizek számtechből, jövő ősszel pedig kémiából (=(). Jogosítványt is kéne szerezni, meg japánul is kéne tanulni, meg a megrendeléseim is egyre komolyabbak és több munkát igényelnek, meg még suliba is kéne járni. És akkor még nem említettem, hogy azért nem ártana néha lazítani, élni egy kicsit… Király, nem? =)

Hipotézis? Az lenne a feltételezés. Jelenleg az egyetlen ilyesmi dolog az, hogy mi is az életem célja. Megosztom ezt is veletek, érezzétek magatokat nagyon megtisztelve! =) Szóval, úgy akarok meghalni, hogy semmi miatt ne kelljen bánkódnom. Ennyi. Egyszerű nem? Vonnegut – igen, már megint ő – azt mondja, hogy szép életcél az is, hogy szeressük akiket szeretnünk kell. Na?

Protézis? Szerencsére abban még nem volt részem. Bár a szemüveg valamiféle protézisnek is tekinthető, én meg ugye tíz évig (? 1 év) szemüveges voltam. Gondolom, a saját növesztésű szervpótlások nem számítanak protézisnek, pedig amikor tavaly felrobbant a fogam, és az okos doki bácsi kihúzta a maradékot, elég fürgén (fél év alatt) kinőtt a helyén az első bölcsességfogam – végül is…

Megvolt mind? Akkor ez most ennyi lenne…

Vagy legalábbis akkor esett, amikor elterveztem, hogy megírom ezt a bejegyzést. Azóta lement három-négy ügető futam (nem én, apukám nézi), megcsináltam a matek házit (2/3 siker, az egyikhez megint nem volt agyam), cseteltem egy adagot meg megcsináltam az előző DevFav bejegyzést. Ennyi…

Amúgy azt akartam csak írni, hogy tessék, hogy leszakadt az ég, amikor pár perce (nem is volt olyan sok, tényleg) még milyen szép volt az idő. Ezt alátámasztandó csináltam a következő képet. Nem jó minőség, tudom. Ez van. DeviantArtra szántam, de még nem töltöttem fel.