Tag: magyar

Eső

Én nem bánom, hogy esik az eső. Sőt, kifejezetten élvezem, hogy napok óta folyamatosan esik kisebb-nagyobb intenzitással. A farmeromat térdig feltekertem, mert az esernyő lábszinten már nem ér semmit, és mezítlábasan fapapuccsal tolom. Néha viszont már kevésbé tudom értékelni az égi áldást.


Jelerősség

Most tűnt fel, hogy a telefonom már a szobámban is tökéletes jelerősséget jelez. Ez csak azért érdemel említést, mert eddig nemhogy tökéletes nem volt, de néha csak bizonyos zugokban volt egyáltalán jel (mit érdemel az a bűnös, aki földszinti lakásba költözik stb). Nem tudom, hogy a szolgáltatóm telepített-e a közelbe egy új állomást vagy csak a tegnapelőtti Android frissítés eredménye, akárhogyis, én csak örülök hogy végre nem kell a fölöttem lakó wifijét lopnom ha Skyrim közben rá akarok keresni valamire a neten.


Rizsszem

A rizst pedig mindig egy kicsit több vízzel főzni, hogy ne legyen száraz. Ez a tegnapi napom tanulsága. Egy kicsit szárazra sikerült a rizs, és persze egy szemet sikerült feltüsszentenem az orromba. Azóta se jött ki, és már érzem, hogy ettől be fog durranni az orrom, és “megfázok”. Jaj, de jó.


Jövevény

Tegnap végül elcaplattam elbringáztam a helyi au kirendeltségre és vettem egy Sony Xperia V-t (mivel épp kölcsönadtam a fényképezőm, így csak az Xperia maga tudna képet csinálni önmagáról, érjétek be egy gyári képpel). Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy amilyen csóró vagyok, miért veszek most telefont.

E mögött az van, hogy anno amikor Japánba jöttem, itt lényegében csak a szifon volt okostelefonnak, és az is elég drágán, úgyhogy a legolcsóbb telefont vettem meg a legolcsóbb csomagban. Ez azt jelentette, hogy havi 2-3 ezer jent fizettem átlagban (meg amikor többet, akkor se tűnt fel, mert nem álltam ilyen ramatyul anyagilag). Csakhogy ez az utóbbi időben rendszeresen 6 ezer jen fölé kúszott, úgy, hogy pedig szinte soha nem beszélek a telefonomon, és mást se nagyon csinálok vele.


Szél

Itt Hikonében úgy néz ki a tavasz, hogy egy nap vagy huszon-fokok vannak, napsütés és madárdal, vagy egész nap csöpörög az eső és tombol a szél. Én azt mondanám, hogy így tavasszal mifelénk mindennapos olyan szél, amire nyáron a tájfunok idején már vészriasztást szoktak kiadni.

Ma épp ilyen nap van amúgy, de a cukorigényem győzött, és elcaplattam egy közeli boltba Pocky-ért. Út közben az tűnt csak fel, hogy hiába van rajtam a jól záró fejhallgatóm és szól benne a muzsik, attól még folyamatosan hallom, ahogy zúg a fejem fölött a szél. Nem a fejhallgató nyílásain fújt be: egyszerűen csak olyan erővel tombolt odafent, hogy áthallatszott.


Álláskeresés

Az utóbbi egyik legfőbb elfoglaltságommá lépett elő, hogy állásjelentkezek. Elég macerás űrlapokat kitölteni, száz-plusz kérdéses webteszteket megcsinálni meg észben tartani az interjúkat (szerencsére egyelőre jövő időben mind).

Szerintem ha mondanám egy japán bajtársnak, hogy milyen helyekre jelentkezek, tuti hülyének nézne. Azt hiszem, az a gyakoribb, ha valaki egy bizonyos iparágon belül jelentkezik több céghez.


Furcsa

Furcsa érzés, hogy magyarul a legnehezebb elkezdeni írni. Angolul és japánul is sokkal természetesebben jön, mint magyarul, pedig. Furcsa érzés, hogy az anyanyelvemet már csak a plörk száz-akárhány karakterében használom, és ott is sokkal ritkábban, mint anno annak idején.

Három dimenzióban japánul élek, kettőben meg angolul. Én nem tudok csak azért kapcsolatot tartani valakivel, hogy kapcsolatban legyünk. Ezért is van az, hogy a magyarországi barátaimmal jól telik az a két hét karácsony-újév körül, aztán egy évig szinte csak a Facebook like-jai kötnek össze minket.


Kreditek

Így harmadévem végét várva lassan azt hiszem, ideje lesz írnom arról, hogy mi s hogy megy az egyetememen.

Először is, szinte minden tárgy (kivéve egy párat, mint például a “mag” tárgyak gyakorlatai vagy az angol bevezető) két kredit, annál több nincs. Utóvizsga nincs semmiből, ha megbuksz valamiből, akkor következő félévben kell újra felvenni (kivéve nagyon rendkívüli körülmények között).

A tárgyak értékelése teljes egészében a tanárokra van bízva. Van, amiből a vizsga számít csak, van, ahol beleszámít a jelenléti ív vagy a beadandók. Van olyan tárgy is, ahol egyáltalán nincs is vizsga, és a beadandók vagy az órai munka alapján adnak jegyet. Minden tárgyból 60%-tól kettes, az alatt bukó.


Éhes

Megreggeliztem én rendesen délben, mielőtt elmentem vizsgázni, csak aztán délután öt után értem haza, és addigra azért elég csúnyán megéheztem. Erre az szokott lenni a megoldásom, hogy amíg megfő a vacsorámhoz a rizs, addig ötórai tea címszó alatt betolok két lekváros szendvicset, amivel ki is bírom még három-négy órát.


Ráadás

Az előző hosszas morgáshoz ráadásként elmesélek egy történetet az egyik nyári “szakmai gyakorlatról”. Csoportokban kellett dolgozunk, egy új hitelkártya bevezetését kellett megterveznünk marketingestül-mindenestül. Minden nap végén cetlikre le kellett írnunk, hogy mi a véleményünk a többiekről (aztán odaadni nekik), hogy tudjanak javítani a hibáikon.