Most ért véget a közgazdaságtan témakörével foglalkozó remekbe szabott vizsgám, ami azt jelenti, hogy most, mikor a statisztikák szerint már nagyjából felére csökkent a látogatóim száma (amit kivételesen meg is tudok érteni), újra itt, és újra írok. Persze a vizsgák még nem értek véget – holnap beszédkészség lesz, de szerencsére ezen a héten már más nem. Végre túl vagyok a legtanulósabb vizsgákon, amik voltak a politika, a közgáz és a ma reggeli kanji vizsga, ami mellesleg megkockáztatom, hogy életem leggyengébb kanji tesztje lett. Remélem csak, hogy az októberivel átlagban még kijön 80% fölé, csak reménykedek. A keddi politika eredménye ugye már megvan, 90% lett a kicsike, és legalább ennyinek kéne lennie a mai közgáznak is, hogy a politika-közgáz közös átlag (egy tárgynak számítanak ugyanis a felvételiben) meglegyen 80% fölöttinek. Viszont még hátra van a két talán legnehezebb vizsga, a nyelvtan és a matek. Mindkettő nagyjából ugyanaz: iszonyatos mennyiségű képletet megtanulni és tudni jól használni. Most engedélyezek magamnak ugyan kábé egy óra szünetet, vizsga utáni lélegzetvétel címszó alatt, de utána nekiugrok, és vasárnap estig csak matek-nyelvtan-matek-nyelvtan… Nem lesz élvezetes, de ami muszáj az muszáj. Ráadás, hogy száraz lett a levegő, úgy most épp nagyon, úgyhogy odatettem egy lábos vizet elfőni, hogy legyen valami páratartalom a szobámban. Meg még fűt is a főzőlap. Hát ezek mennek erre mostanában. (Természetesen belátható időn belül épkézláb bejegyzések is érkeznek, it will be legen- wait for it! -dary!)

Most jön az a rész, hogy főzök magamnak egy teát, betolok egy Snickerst és nekiállok tanulni, úgy igazán. Mostantól úgy kell güriznünk, mintha legalábbis életünk utolsó öt percében akarnánk még valami maradandót alkotni – jövő héten japán töri vizsga, egy órában (nem egy másfél órás órában, hanem hatvan percben, mert “az elég”, úgy hogy egy 250 és egy 150 karakteres összefoglalást is kell írni a tananyagról, plusz még vizsgafeladatok is lesznek). Ugyanaznap előadást is tartok (kötelező jelleggel, sajnos), úgyhogy még azt is meg kéne írni, meg tanulni is kéne azért a mindennapi kanjikat meg a nyelvtant, hogy ne a vizsgák előtti utolsó hétben kelljen mindent. Meg van matek is, amiből már megkaptuk a gyakorló feladatsort. Bele kell adnom apait-anyait, ha be akarok jutni Oszakába… Ráadásként politika-közgáz tanárunk bejelentette, hogy akkor várna egy előadást és egy kisebb “szösszenetet” az országaink alkotmányával kapcsolatban. “Anyád hogy van?”

De legalább az időjárás még mindig a kedvenc őszies. (És belegondoltam, hogy most mennyi “hasznos tanulási időt” vesztegettem el erre a bejegyzésre…)