Tag: magyar

Apróságok

September 10, 2009
valeblog
0 Comment

Első rész. Hétfőn megvolt a matekvizsga. Negyedik órában írtuk (2:50~4:20), két fél feladatot nem tudtam (félszög koszinusza, meg egy nyomorult csúnya négyszög méretei) normálisan megoldani, de azért bizakodtam (izgulós volt). Kedden délután aztán megtudtam, hogy reggel óta ott az eredmény a postaládánkban, úgyhogy megnéztem, és 83%, ami már talán átmegy.

Második rész. Kedd délben thai curryt ebédeltem. Megcsináltam az instant curryktől megszokott módon, aztán egy nagy falat, és hú. Ezt nevezem én csípősnek. Ráadásul nagyon karakteres íze (akkor finom, utólag visszaérezni egy idő után már annyira nem) volt, úgyhogy még a koncert alatt is éreztem.

Harmadik rész. Hétfő este ugye lementem a kondiba. Na ezzel kapcsolatban az a vicces, hogy a karjaimban olyan izomláz lett, hogy kedd-szerdán szenvedés volt zuhanyozni, úgy igazán. Főleg hónaljtájon meg hátközépen, amit meg ugye azért nem árt…

Mára utolsó rész. Szombaton a Fórumban egész délután (szünetekben legalábbis mindig) állt egy manusz a mozgólépcső alján, aki hirdetett valamit, ugyan nem tudom mit, de azt nagyon udvariasan tette. Leírni is vicces, nekem. Japánul: 御利用頂きます様に御願い致します (hangulathoz illően fölösleges kanjikkal). Magyarul (nagyjából): “szíveskedjék igénybe venni méltóztatni (ezt az ismeretlen dolgot)”. Aki tud jobb fordítást, tessék.

コーヒー中毒者

September 8, 2009
valeblog
0 Comment

～になるかもしれない。 Péntek óta ugyanis durván háromszorosára nőtt (vasárnap kivételével) a kávébevitelem, a reggeli egy mellett most már délután is belefér egy dupla főzés a termoszba… Tartott ez mind máig, mert ma már szigorú elhatározással korán lefekszek, hogy ki tudjam aludni magam. Úgyis hulla fáradt leszek, mert fél héttől foci van, addig meg kvázi folyamatosan tervezek tanulni, ami azért minden tekintetben ki fog nyírni (remélhetőleg). Ma lenne este ugyanott a Silver Elephantban megint Progressive live koncert, többek között a TEE szereplésével, de nagyon bizonytalan vagyok, hogy vajon a foci éri-e meg jobban, vagy hogy háromezer jent elverek a koncertre, ami amúgy valószínűleg nagyon színvonalas és pofátlanul hangos lenne… Az a baj, hogy az igenember filozófiája ilyen eldöntendő kérdésekben nem működik… Érv a koncert mellett, hogy idén már biztos nem lesz ilyen, plusz foci minden héten van, érv a foci mellett, hogy nagyon jól esik. A koncerten mondjuk össze tudnék haverkodni néhány néppel, mert last.fm-en “barátok” lettünk a TEE gitárosával (és elég felismerhető a profilképem), meg lesz egy európai banda is (hogy azok hogy kerülnek ide…). De még a testmozgáshoz: tegnap este lementem egy órára a kondiba, azóta is sajognak a két éve nem edzett karjaim… holnap meg ugye pingpong (a mai edzés suliidőben, délelőtt volt), az utánra meg a kötelező tanulás beiktatásával (és a gitáróra, ha lesz, múlt héten nem volt) (amíg még nem tompulok el) este levezetésképpen még egy óra kondi, mert az úgy jó (meg megkaptam a Balatonon hogy mi az, hogy a “zorall fejemhez” ilyen gizda vagyok). Majd kiderül, hogy lesz.

Korlátozott

September 7, 2009
valeblog
0 Comment

Az idő, amit itt tudok tölteni. Egy kicsit zsúfolódok… Pénteken második óra alatt jött egy email a mitakai lelkésztől, meghívtak vacsorára. Hatig tanítás volt mondjuk nekünk, egy óra Tani tanárúrral, amiről még nem igazán derült ki (nekem), hogy tulajdonképpen mi, aztán egy matek, és végül egy közgáz. A matek kivételesen nem volt rossz, mert ugyan a koreaiak jó szokásukhoz híven öt perc alatt bemásolták az előre kidolgozott feladataikat (nem értem mi értelme van az órai feladatokat előre megcsinálni – így is, úgy is el kell vele tölteni az időt, és akkor már inkább órán, mint a szabadidőmben), kivételesen nekem is sikerült időben kivégeznem mindet (bár Motai tanárúr igencsak meglepődött, amikor egy bizonyítást kongruenciákkal oldottam meg – azon kevés dolgok egyike, amit sikerült a fejembe verniük az Eltén).

Utána a közgáz meg igencsak kaotikus volt. Filozófus tanárunk ugyanis kitalálta, hogy ő belemegy a szavak etimológiájába, és kijelentette hogy a (köz)gazdaság(tan) (economy) és az ökológia (ecology) ugyanaz. Láthatóan nem értette meg, amikor felolvastam neki a szótárgép angol-angoljából a két definíciót, de erről még egyszer majd írok neki, ha lesz hangulatom és időm. Meg (a többiek látható értetlenségének ellenére) sikerült őt elterelnem filozófiába (valami amiről talán még tudok is beszélni), amikor Marx materializmusánál bedobtam neki Feuerbach nevét.

Read More

始めた

September 1, 2009
valeblog
0 Comment

Elkezdődött a második trimeszter, az őszi, a fontos, meg ami jelzőt még lehet rá találni. Az őszi vizsgáink eredményén múlik, melyik egyetemre vesznek föl – nameg azon, mennyire tudunk összespanolni Tani tanárúrral, aki az ajánlóleveleket írja (legalábbis én így hallottam). Nekem ez utóbbi (remélem) nem fog gondot okozni, mert mint hallottam, filozófia a szakterülete, úgyhogy lenne miről beszélgetni. Az órákról: az első óra fő eseménye az első hét házifeladat-leckéből álló kanji teszt volt. Egy-kettő nem ugrott csak be (nagyjából kilencvenből), amivel azért elégedett vagyok. Holnap a második hétből lesz számonkérés, holnapután az utolsó kettőből. Volt ma olvasásértés is. Az időt is mérte a tanárnő (jófej nagyon), ahogy számolgattam utólag 120 és 180 írásjel per perc tempóban olvasok (tegnap a házinál is hasonló eredményeket kaptam). A közgáz óra arról szólt, hogy egy, a Todaion tanuló szingapúri felsőbbéves mesélt élményeiről meg elmondta, amit tudott és válaszolt a kérdéseinkre. Utána nagy nyugodtan hazajöttem, majd megnéztem, nem ma van-e kettőtől a pingpong, de holnap, úgyhogy fél hét körülig a már említett új blogdizájnnal játszottam. Akkor szólt Huyen, hogy hívta egy focizó vietnami srác, hogy nem vagyok ott és miért. Mentem, láttam, sokszor vesztettünk, néha nyertünk, rúgtam néhány gólt és hulla fáradtra futottam magam. Hazaérve tudatosult bennem, hogy ki van kapcsolva a bojler, ergo nincs meleg víz. Legalábbis nem sok. Úgyhogy a hajmosást kihagytam, pedig jól esett volna (nincs olyan hőség most). De a holnapi kanjigyakorlás muszáj, meg aztán korán le is kéne feküdni…

Apukezdődik

August 31, 2009
valeblog
0 Comment

Baj van ám, emberek. Holnap kezd a tanév. Hogy finoman fejezzem ki magam, nincs túl sok hangulatom hozzá. Különösen az nem tetszik, hogy “korán” kell majd kelnem – kilenckor kezdenek az órák, azaz fél nyolc körül már jó, ha csörög az ébresztő. Ez azért a mostani “legkorábban kilenc” gyakorlathoz képest másfél óra minusz…

Az elmúlt napokban nem volt változatos a programom. Életre keltem, kanjikat tanultam, ebédeltem, kanjikat tanultam, ma délután sorra került egy kis olvasás- és hallásértés is, online házifeladat formájában. Remélem, hogy más nincs, mert én nem tudok róla… (Ha meg igen, akkor marad a bociszem-bocsánat-félóraalattmegcsinál módszer.)

Egyébként meg újra neki szeretnék fogni a kockulásnak is, magyarul mondva (legalább) a blog fejlesztésének. Tervezek rá időt szakítani. Most a hétvégén összeütöttem (még) egy lehetséges kinézetet, ami most épp leginkább tetszik. Persze eddig valahogy az összes többiről is így gondoltam…

Sötét

August 28, 2009
valeblog
0 Comment

Vajon miért sötétedik itt ilyen hamar? Fél hatkor már megy le a nap, hét körül teljesen sötét. Nem értem. Nagyjából ugyanott lennénk az időzónán belül, ahol otthon is, és mégis jó másfél órával el van csúszva. Gondolom egyszer csak megvilágosodok, hogy miért és verem a fejem a falba hogy milyen hülye voltam.

Délelőtt a last.fmel játszottam, délután pedig tanultam, legalábbis próbáltam. Elég kómás voltam, nem tudom miért, aludtam eleget. Aztán azért négy órától (ebéd (második dupla kávé) után) már ment a dolog, végeztem is a kanjikkal, időm is maradt, úgyhogy vár a bevásárlás (olaj sincs, gyümölcslé sincs, tej sincs, kenyér sincs).

Nameg a gitár, mert azt inkább nem hagyom később estére, amikor már zavarhat valakit – Chofuig elbiciklizni meg sötétben is lehet. Tegnap is játszottam este egy fél órát nagyjából, rendesen elvonási tüneteim voltak, muszáj volt. Most nyolcig másfél óra van betervezve.

Megnéztem a legfrissebb Suzumiya részt is, jó volt. Még van hat idénre, remélem lesz belőle több is – a könyvekben ott van az anyag, kereslet van rá, úgyhogy gondolom nem hagyják veszni. A Vanishment remélem már ebben az évadban sorra kerül, az nagyon érdekelne…

Kanji

August 27, 2009
valeblog
0 Comment

Elvileg most tanulok. Gyakorlatilag kevésbé, mert majd’ elaldutam fölötte, pedig gépen tanulok, Ankival (majd ha végeztem ezzel a fejezettel, igény esetén feltöltöm a paklit). A mai napom nem sokból állt. Reggel fölkeltem, az órám fél nyolckor csörgött (előtte már hat körül egy pillanatra fölébretem, konstatáltam, hogy működik a belső ébresztőm is, bár cseppet túlbuzgó, és visszaauldtam), majd amikor (ismét) éreztem, hogy fel tudok kelni, azért aludtam tovább úgy fél tízig. Kettőig reggeliztem és bepakoltam az első fél lecke kanjit Ankiba, és el is kezdtem tanulni. Kettőkor a pingpongos Satou-sannal mentem ütőt és hasonlókat venni Shibuyába, hat körül már itthon is voltam. Azóta csak “ebédet” készítettem (instant curry) meg tanultam, és slussz. Meg egy teát még amíg főtt a rizs, mert hulla voltam (vagyok) (leszek) és most két islert, mert kell az otthoni íz, és hátha az ad egy kis cukrot az agyamnak…

A tanulás részét folytatom is amíg bírom, de ha nem, akkor még mindig ott vár “bontatlanul” a How i met your mother második évadja…

Nem kell sok

August 25, 2009
valeblog
0 Comment

Múlt szerdán (rossz belegondolni, hogy már egy hete volt) elbúcsúztam otthon a barátaimtól, akik ott voltak (volt aki nem volt, sajn’), bár a tényleges elköszönés már naptárilag csütörtökre esett, azért még a szerda este része volt. Nagyon jól esett, rég voltam boldog, úgy mint akkor, pedig milyen egyszerű is az… Ahogy néztük a csillagokat a Kálváriáról, amik vagy leestek, vagy nem, akadt mindkettőből, ahogy a vodkának hitt felesről kiderült, hogy nem átlátszó, hanem zöld (következtetés odabízva), ahogy éjjel egy körül rátörtünk egy haverra, ahogy kattogott, meg ahogy nem, ahogy tök sötétben lefelé, és akkor szabad a csaók! (persze hogy nem az, de ez senkit nem érdekel), ahogy lámpafényben szinte teletabis “nagyölelés” (majd’ bekapcsolt a tévé a hasamon), ahogy otthon egy száraz kifli. Nem kell sok nekem a boldogsághoz. Egy kis csillagnézés, egy kis szeretet, és hogy emlékezzek rá. A csillagnézést ki lehet hagyni, bár a hangulatnak nagyon jót tesz. Az igazság az, hogy nekem jobban tetszett így, mint áprilisban az a durva szétcsúszás, bár meg kell hagyni, hogy akkor a meglepetésbuli volt az aduász…

Megjöttem

August 23, 2009
valeblog
0 Comment

Péntek reggel korán kellett kelnem, mert indultunk a reptérre, ahonnan aztán délben reppentem Bécsbe, onnan pedig egy rövid várakozás után tovább Tokióig. Az út nagy részét a hetedik Harry Potter (sokadjára) olvasásával töltöttem, úgyhogy alig aludtam, egész szombaton nem csináltam semmit, pedig délre már itt voltam a koliban, és a mai nap se telik igazán másképp, hiszen már négy óra van, de még csak most készülök ebédet sütni-főzni – igaz, bevásárolni már voltam – igaz, templomban meg nem, mert nem tudtam fölkelni. (Pedig beállítottam az órát, de nem is emlékszem, hogy elnyomtam volna.) Ma is főleg olvastam, persze a Pottert, de holnaptól már tanulás és a japán könyvek is napirendre kerülnek majd. Nameg van strand és hasonló társasági program is tervbe véve.

Azért

August 19, 2009
valeblog
0 Comment

Jó, hogy itthon vagyok… Hétfőn Pesten voltam (Budára át se mentem), találkoztam Ai elvtársnővel meg sokakkal a plörk pajtik közül, aztán még hazafelé beültem a törzshelyünkre honi barátokkal, úgyhogy összességében ez egy jó nap lett. Úgy igazán. A Nyugatinál hoztam a formám, legalábbis Ai ezt állította, ugyanis heccből a gyrosos nénitől japánul kértem a kaját (bár szerintem levágta a szitut), aztán lehúztam valami germán nyelven beszélő bagázst kemény egy szem szőlőről, mert az annyira jól esett akkor és ott…

Tegnap meg strandolni mentünk, jó korán, merthogy édesanyám meg közben lehúzott egy délelőtti műszakot, de addig én már úsztam meg sütöttem (pirítottam) magamat a pásztói strandon, ahol aztán délután négyig maradtunk is. Közben nekiestem olvasni a japánból hozott maradék “könyveket”, aztán ahogy jöttünk hazafelé, már éreztem, hogy az a hetven-nyolcvan oldalnyi japán szöveg is milyen sokat segített, hogy elkezdjek visszarázódni. Ma még elolvasok kettőt (öt van ebben a középfok elejéhez készült sorban), meg újra házit írok, mert az is kell, este meg egy irgalmatlan nagy és jó buli elé nézek…