A hétvégén mindenhol és nagyjából mindenkinek azon sírtam, hogy mennyire pocsék a melóm és hogy minél hamarabb keresek majd egy másikat. Itt jelzem, hogy az elkövetkező egy hónapban még várható lesz pár ilyen kirohanás.

Ma volt a vágás, ahova én ugyan nem mentem, de cserébe a feletteseim szinte mind, aminek az lett a következménye, hogy egész nap vajmi kevés tennivalóm volt. Nem kell félreérteni, az esetek többségében alapból se lenne több, csak a feletteseim szeretnek minden vackot a nyakamba varrni, hiszen “hadd tanuljon az újonc”.

Ráadásul volt időm így megírni egy emailt, ami már nagyon régen érett, és volt energiám utánanézni néhány eseménynek, amikre terveztem menni az elkövetkező időben. Így esett, hogy megvettem a jegyemet a novemberi Knotfestre, október közepére egy sörös eseményre, meg sikerült belépőt szereznem egy társasági eseményre is.

Ja hogy ez a szóvicc csak angolul működik? Nekem nem szólt senki…

Ma különösen hosszú ugyan nem, de különösen fárasztó napom volt. Eleve reggel sikeresen elaludtam, úgyhogy nem tudtam teljes távot futni. Folytatódott a már-már szokásossá váló reggeli kocsikázással, majd az estig tartó szinte folyamatos hajtással.