Tag: pénzügy

Bevételek – kiadások

Az elkövetkező három hétben számítógépet fogok venni. Hogy milyet, azt még egyelőre nem tudom. Valószínűleg asztalit, alkatrészenként, aztán összerakom magamnak. Vagy valahol e körül. A lényeg, hogy mire kijön a StarCraft 2 hó végén, addigra kész legyen.

Megyek majd az elkövetkező időben néhány koncertre, ha szerencsém lesz, végre látom az Ajikant élőben, eddig még nem sikerült egy bulijukra se jegyet szerezni, mire feltűnt, már mindig elfogyott. Meg fesztiválra, legalább egyre.

A nyári szünetben szeretnék leugrani Okinawára. Ha lehet nem egyedül, de még senkit nem találtam, aki jönne. Nekem valami hátizsákos-sátras-kompon zuhanyozós megoldás van tervben. Meg rengeteget heverni a tengerparton, mert még a Digimonban is mondták, hogy ha nyár, akkor tenger.

Meg szeptemberben (nekem az már mondjuk ősz) mennék Kínába. Shanghaiban ott van a világkiállítás, így két legyet üthetek egy csapásra. Plusz ahány kínai van itt, meg ahányan mondták, hogy de jó terv, még egyedül se kéne menni.

Erre mindre viszont nem tudom, mennyire lesz elég csak az ösztöndíj – ha jól sejtem, egyáltalán. Úgyhogy a nyárra kell majd valami meló is. Van néhány ötlet: tricikli-taxi, McDonald’s, Starbucks, a helyi szupermarket, bármi.


Költeni

Ma végre vettem a fáradságot és elmentem a postára venni föl pénzt meg ha már arra járok, szerezni bankszámlakivonatot. Ez utóbbi azért kellett volna, hogy meg tudjam erősíteni a PayPalen a kártyámat. Csakhogy mint látszik, a kártya pénzmozgásait nem igazán figyeli a posta, legalábbis egyáltalán nem jelentek meg a kivonaton. Márpedig a PayPal 200 jenes terhelése is meg kellett volna jelenjen…

De hogy mire. Először is, kétszáz jen, amit tegnapelőtt mosáshoz kértem kölcsön. Huszon-párezer jen, ami az elkövetkező három hónap lakbére. Mert valami furcsa logika szerint ezt előre ki kell fizetnünk, mivel sokan utaznak a nyáron. Az összefüggést ugyan nem igazán látom, de biztos jogos. A másik pedig sült krumpli, ami ugyan most épp nem aktuális, de ha jól sejtem most egy darabig megint nem lesz szükségem készpénzre.

Mert a konbiniben lehet kártyával fizetni, remélem. ATM biztos van ott, úgyhogy ha nem, az se akadály. Általában nem megyek el odáig, mert messze van, és amióta nem találom a biciklim kulcsát, vagy görkorival megyek, vagy gyalog, és ilyen hőségben egyikhez sincs hangulatom. De most már muszáj leszek, mert ideje jegyeket venni. Koncertekre. Fesztiválokra.


Kétesélyes

Vagy megjön az ösztöndíjam, vagy nem. Amióta az egyetemen kell aláírogatni, nem derül ki, hogy egyáltalán mikor és meddig kel aláírni, és hogy mikor érkezik a pénz. Úgyhogy most várok feszülten, hogy jön-e már az ehavi adag, mert ha nem, akkor az azt jelenti, hogy hó elején túl későn írtam alá, és a júniust mindenestől kemény harmincezer jenből kell leélnem. Remélem megjön. Mert ha megjön, akkor veszek először is…

Egy iPodot. Nyolc vagy tizenhat gigás Nano lesz, még nem találtam ki, milyen szín. Ja hogy én nem szeretem az Apple-t? Kegyetlen az élet. Közgáz ez, van kereslet, van kínálat. Amit én keresek, azt csak egy iPod tudja megadni. Annyit, hogy hackelés nélkül működjön normálisan, férjen rá elég zene és tudjon logolni last.fm-re. Nem sok, mégse tudja semmi más. Érdekes, hogy ahhoz képest, hogy uralja az iPod az mp3 lejátszó piacot, mennyire nem hallani a konkurenciáról. Úton-útfélen belefutok az iPod marketingjébe a neten, de hogy a Sony egyik Walkman lejátszójának se láttam még reklámját, az fix. Mit képzelnek ezek? Hogy a versenyhivatal majd megvédi őket, ha az Apple nem csak nagyobb, de már pofátlanabb is lesz, mint a Microsoft? Mert eljön az is majd, de nem a lejátszók között.

Addig pedig én jól elleszek egy Nanoval a zsebemben.


(Very) long walk

After i read the Evangelion manga (after arriving to Hikone and taking a walk around town), i got bored and decided to go for another walk. This time i had some target, i wanted to find the famed Sukiya of the town. I managed to, had a cheese don, but it was quite adventurous. First, i headed out at half past nine, quite dark, and a small town like this, on a rainy sunday night, is totally deserted and silent. I could say i got lost, but let’s just put it like i was discovering a new place. I walked kind of all the way to the next station (Hikone south), though i didn’t realise this that time.

I’ve seen a great bunch of shops (Daikichi instead of Sankichi) and stuff, so i get the feeling i won’t be lacking much other than luxury and computers (both i’d buy elsewhere anyway), once i will have money for anything but life, since i’m already on a quite tight budget, and i will have to manage surviving till the next scholarship while paying all the entrance and books and stuff for the university, which will cost a few Yukichi, i’m afraid.


Változások

Tegnap olvasva ezt a pályázatot nagy bőszen elhatároztam, hogy addig veszek magamnak egy fényképezőt. Anno plörkön kérdeztem, hogy milyet érdemes, és valóban jó is lenne egy Canon EOS 500D, meg azzal nagyjából életem végéig is jól ellennék, viszont ennyit nem tudok áldozni rá most… A gépváz nagyjából 90 ezer jen lenne, legalábbis a nagyjából 900 dolláros árból kiindulva, de még japán weboldalon vagy webboltban nem találtam meg. Ha pedig nyáron és karácsonykor is haza akarok menni, márpedig haza akarok, akkor arra legalább 200 ezer jen kell (Gergővel találtunk 100 ezer jen körüli retúr repjegyet, remélem lesz még hely), ami mellett egy ekkora kiadás nem hiszem, hogy beleférne – legalábbis ha nem akarok éhen halni, azt pedig egyelőre nem tervezem. De ha már a pályázat kapcsán nézegettem a mintákat, (egy időre) lecseréltem a hátteremet egy lanka-utánérzésre, és miközben kipróbáltam az Energy Blue és Zune témákat, bekapcsoltam a ClearType élsimítást, ami teljesen megváltoztatja a betűk hangulatát. Teljesen.