Tag: rant

Hiszti, második felvonás

June 22, 2011
valeblog
0 Comment

Mikor végre elindultam volna suliba, persze hogy abban a pillanatban jön rám a királykodhatnék, bár semmit nem vesztettem, és egész órán egy beadandón dolgoztam. Ami nagyon alap, csak Excelben kell ügyködni, plusz a többiek beadott cuccát is meg lehet nyitni, úgyhogy lazán átmásolgattam, amit csak lehetett. És még így is ültem fölötte vagy négy órát, és ez még csak az órák anyaga volt, amin kívül még van 18 (!) gyakorló feladat, ami még egyszer legalább ugyanannyi.

Mikor meg így félúton besokalltam és elindultam venni ezt-azt, akkor meg eleredt a nyakamba az eső. Szerencsére nem komolyabban, csak csöpörgött, különben ott helyben nagyon leromboltam volna valamit, és a biztonsági őr lehet, nem értékelte volna, ha lebontom a bódéját.

Miután pedig mindent bevásároltam, a csomagom olyan mocsok nehéz lett, hogy majd’ leszakadt a karom, mire hazaértem vele. Emellé persze iszonyat meleg van, egy szem légmozgás nem sok, annyi sincsen, taknyom-nyálam egybefolyik (amit már a hasam is érez, úgyhogy a köhögéscsillapító és az orrspré mellé már beáll a széntabletta is) és köhögök, úgyhogy most rohadtul elegem van mindenből.

Miért?

June 22, 2011
valeblog
0 Comment

Köhögök, náthás vagyok, egyszóval szenvedek egy megfázástól, amiről még azt se tudom, hogy hogy szedtem össze (szombat délután kezdett el kaparni a torkom a cigifüsttől, és úgy tűnik, hogy telítve van a levegő ezekkel a rohadt bacilusokkal).

Iszonyat meleg van, értsd iszonyat meleg, értsd borzalmasan meleg. Az időjárásjelentés szerint “csak” 28 fok és 60%-os páratartalommal kellene megbirkóznom, viszont ez nekem legalább 35 foknak és 100% páratartalomnak tűnik – lehet, hogy pont a nátha és a köhögés miatt.

Plusz most, amikor az ebédszünetemben jöttem haza, és kevertem volna a limonádét, természetesen elrepedt az üveg és a fél konyhát (benne engem) teljesen beborított a cukros-citromos lé. Kvázi le kell zuhanyoznom, hogy ne faljanak fel a darazsak, mihelyt kilépek az ajtón.

Ráadásul jövő hétig meg kéne csinálni két beadandót.

Minden összeesküszik ellenem.

Plans ruined

June 9, 2011
valeblog
0 Comment

I was planning to go to the gym in the second period today, then run a few miles on the grounds, but it was not meant to be. Even though i woke up in time, made myself a porridge (it’s been a while since i last done that) to fuel up, the gym was taken by a class, and thus my plans are ruined. This leaves me no choice but to either go in the fourth period or after classes. (And i’d prefer the latter then.) Damn.

Apróbb probléma

May 21, 2011
valeblog
0 Comment

Az a gond, hogy közeledik a nyár.

Ezzel az első probléma az, hogy meleg lesz van. Izzadok, állottnak tűnik a levegő, fárasztó.

Kettő, életre keltek a bogarak.

Három, kezdődik az allergia-szezon. Általában nincs ezzel problémám, de követlenül az ablakom előtt terül egy gyomos telek. Egy teleknyi gyom pedig még egy magamfajta alig-allergiást is meg tud kínozni. Rá fogok szokni, hogy csak a konyhai ablakot tartom nyitva, ami (reményeim szerint) hűvös lesz (tekintve, hogy egy sötét sikátorra néz), és onnan egész biztosan nem támadnak majd a pollenek.

Négy, másfél hónap múlva vizsgaidőszak. Bele se akarok gondolni.

Not fair

May 18, 2011
valeblog
0 Comment

Been watching Doctor Who (from the 2005 season) for a while now and it’s disturbing how inconsistent they can be at times with the rules of time travel in a series centered around time travel.

If a human goes back in time and saves someone who died, that creates a time paradox, with strange creatures appearing, the TARDIS becoming an ordinary wooden box and so on (cf. episode 1×08 Father’s Day). But if a time lord goes back in time, and saves people whose death had a significant impact on history, then nothing happens, except for a few words changing in future newspaper articles (cf. episode 4×16 Waters of Mars). Decide if changing the past creates a time paradox or just changes the future.

Also, why is the Doctor surprised at every single alien appearing in town, claiming “this shouldn’t be happening” or something along those lines, when he’s seen the future (damn, he was remembering the articles about the Mars expedition in the aforementioned episode), he strangely doesn’t know anything about events that concern him.

Oh you’re kidding me

May 14, 2011
valeblog
0 Comment

They did send me parts for the coffee machine, but they missed the mark with which parts to send. I wrote it down clean and clear that it didn’t have the parts for espresso-making, yet they sent me the parts for the drip coffee maker. Great.

Emailed them again, i took a photo of the manual which lists the parts, and circled the missing ones with thick red in Gimp so that they’d surely get it. Hope they will.

But it’s funny in a way.

No

May 11, 2011
valeblog
0 Comment

No, i’m not asking you to repeat what you just said on the phone because i don’t understand the words, but because you’re not opening your mouth when it’s a rainstorm going on outside, and i can’t hear anything of what you’re saying. Also, repeating the same phrase shouted in some creepy broken engrish is way worse than saying it again, clear, so that it may be audible at all.

Also, if i mark that i’d like the package delivered from eight to nine pm, there might be a reason for that, and i would not like you to deliver it at other times, considering that i might not be at home, or sleeping, or something ordinary like that. Or if you show up ten minutes early, then at least ring that doorbell, not just call me about that you think they mistyped the address (which by the way they did, good job).

And when i call you back fifteen minutes later (excuse me for taking a nap), which makes it barely a few minutes after eight, don’t go telling me that you’ll be delivering it tomorrow, because i happened to see that your depot is two minutes walking from my place, and though i understand it’s raining cats and dogs out there, it’s still your precious job to deliver that thing to me. And fifty minutes (remember, i marked 8-9 pm) is enough for that.

Thank you.

Minek

March 23, 2011
valeblog
0 Comment

Nincs értelme korán lefeküdni egyszerűen. Direkt lefeküdtem “korán”, valahogy egy óra magasságában, és aludtam tízig, majdnem tizenegyig, ehhez képest ugyanolyan nyúzott vagyok, mintha négykor feküdtem volna le és aludtam volna ugyanúgy tizenegyig.

Vezetni viszont nem

March 18, 2011
valeblog
0 Comment

A japánok* nem tudnak vezetni. Nem tudom, hogy a közlekedési szabályok tehetnek róla (központban a veszélyiszonnyal, tudod, 危ない!), vagy az emberek olyanok, vagy az oktatás nem megfelelő, de nem tudok túllépni rajta, hogy milyen megdöbbentően impotensen vezetnek (hogy édesapám szava járását idézzem).

Ez most csak arról jutott eszembe, hogy az imént a hírekben bemondták, hogy a kantói előre bejelentett áramszünetek miatt (amik ezek szerint érintik a jelzőlámpákat is) sok baleset történt, amik között volt két-három halálos is. Amikor ezt hallottam, csak annyi jutott eszembe, hogy ha valaki jelzőlámpák nélkül nem tud biztonságosan közlekedni, eleve nem kéne, hogy jogosítványa legyen.

Mondjuk a kedvencem még mindig az, amikor az egyik közeli kereszteződésnél ha nincs is semmi forgalom, van, hogy autók megállnak és ilyen tíz másodpercig néznek körül, hogy mehetnek-e tovább. Mindezt a magasabb rendű úton.

A nagoyai ismerőseim szokták mondani, hogy ott viszont úgy vezetnek, mint az őrültek, de eddig ahányszor csak arra jártam, ebből nem éreztem semmit, pedig.

* japánok: japán autóvezetők, motorosok többsége.

McDögölj

February 27, 2011
valeblog
0 Comment

Nem szoktam McDonald’sban enni, csak ha épp út közben vagyok és az éhhaláltól ment meg a százjenes hamburger, vagy sült krumplit akarok venni, de a múltkor láttam, hogy százjenes akció van valami halfilés szendvicsre, gondoltam kipróbálom. Már amikor ma mentem persze nem az volt, de cserébe a BigMac volt leárazva. Vettem is kettőt ebéd címszó alatt, ha már olcsó. Aztán hazajöttem, és megettem.

A gondok innen erednek. Ugyanis azóta szinte betegnek érzem magam, nem bírok eleget inni, savasat böfögök és fáj a fejem. Mellesleg olyan büdös a szám, hogy én magam is beleszédülök. Utoljára akkor voltam így, amikor hazafelé repültem, és a tokiói reptéren betoltam öt százjenes hamburgert, mert ezer jen alatt nem lehetett ott semmi más ennivalót kapni. (Bezzeg egy kóstolásnyi whiskey-t ingyen hozzám vágtak.)

Tanulság: tényleg nem fogok semmit enni McDonald’sban, csak sült krumplit. Vagy legalábbis azt, amit sült krumpli címszó alatt árulnak. Ahhoz nincs türelmem, hogy magamnak süssek, de néha azért jól esik.