És ne tessék arra gondolni, hogy a füvet használom másra is azon kívül, hogy a zöldjében gyönyörködöm. Ma bringáztam. Többek között. Kazáron ugyanis valami falunap-szerűség volt, a “kóstolójegyek” felirata szerint “tócsni- és laska parti”, jó hangulattal, asszonykórussal stb. Sors vetette föl az ötletet, hogy milyen jó is lenne az. Végül is az út (részemről) úgy nézett ki (főbb állomások): Salgótarján – (Forgách) – Kazár – Vizslás – Salgótarján (Sugár út) – Vizslás – Kazár – riolittufa – Kazár – Rákóczibánya – Kisterenye – Salgótarján. Ez így összesen nagyjából három és fél óra tekeréssel ötvenhét és fél kilométer, ebből sajnos látszik, hogy az átlag csak 17 km/h, de legalább a max 64.8 (Vizsláson, Kazár felé). Ami még megér egy misét, az a riolittufa. Az út eleje irgalmatlan sáros, aztán a folytatás is nagyjából ugyanolyan, de legalább nem meredek. Őszintén szólva én ennyi sarat nem láttam még a bringámon (és mihelyt elértem a Shell kutat, le is mostam), elég murisan nézett ki. Lefelé (meg persze felfelé is, csak ott az állandó kipörgések meg az irgalmatlan sár miatt nem tudtam értékelni) nagyon jó terep hangulata volt, ahogy a ramaty földúton lefelé döngetek (a többiek nem voltak olyan merészek). Ez (mármint a riolittufához a terep) is vette ki belőlem az erőt, meg húzta le az átlagomat, tudom magyarázkodok, de emberből vagyok. Jó volt a hangulat (néhány apróbb hülyeséggel, ebből egy az én nevemhez köthető, bocsánatot kérek az érintettektől ez úton is), ismét szembesültem a ténnyel, hogy edzenem kell, mert tarthatatlan mennyire nincs állóképességem. Az meg mekkora érzés már, amikor harminc kilométer után pihenő közben lesöpröm homlokomról a sót.

Tegnap megnyitottam a bringás szezont. Igazából az első indítás még valamikor csütörtökön volt esedékes, amikor elvittem a bringámat, hogy a töklapos kerekeket felfújják nekem (igen, lusta vagyok fél órát pumpálni). Aztán tegnap meg ma nekiálltam és tekertem néhányat. Tegnap ki a Károlyiaknára és az Ipari Parkhoz, ami egy mindennapos táv (szokott volt lenni) nekem – most sem volt húzós, utána még elmentem görkorizni is egyet. Ma meg unokaöcsémmel kimentünk a maconkai víztározóhoz, ami visszafelé már sajnos egy cseppet nehéz volt neki, úgyhogy nem tudtuk tartani a 20 km/óra átlagot. Amúgy:

Károlyi-Ipari Park (nem pont ugyanaz az útvonal, de jobban nem tudtam megcsinálni):

Idő: 1:01; táv: 22,59 km; átlag (óra szerint): 22 km/óra; max. sebesség: 51,4 km/óra (Károlyiról lefelé)

Maconkai víztározó:

Idő: 1:55; táv: 37,5 km; átlag (ezek alapján): 19,5 km/óra (hüpp); max. sebesség: 49,8 km/óra (a tó előtti lejtőn)

A váltóm pedig megőrjít. Ráadásul minden meg van lazulva a bringámon. Kéne szerezni egy normális kulcskészletet…

Ha egyszer sikerül beindítanom a powerballom, akkor nincs megállás. Öt percig pörögjön csak, utána már alig mozog a karom. Aranyos, ahogy felpörgetem, amennyire csak tudom, és érzem, ahogy ficánkol a kezemben, és szinte mutatja, hogy merre kell pörgetni. Furcsa, hogy néha jobbra-balra, máskor meg előre-hátra kell ingatni, néha meg körkörösen, néha meg csak hagyni kell állni, minimális kis rezgetéssel, és tényleg duruzsol. Vagy inkább dorombol. Minden esetre, miután tíz percig (igen, az előbb még öt volt, nem ugyanarról van szó) pörgetem, hagyom állni egy cseppet, aztán kezdem újra. Már ha maradt még annyi erő a karomban, hogy fel tudjam megint pörgetni. Majd meg kéne tanulni ballal is beindítani, mert így az az öröm (és erő) csak a jobbra jut ki. Az meg nem fair.