Tegnap délután, miközben Husserl gondolatairól olvastam, az Avantasia The Metal Opera című albumát hallgattam. Igazság szerint nem tudtam teljes figyelmemmel összpontosítani a történetre (pedig ez nyilván kellett volna hozzá), viszont nem is szeretem, ha egy zenének ennyire le kell kötnie ahhoz, hogy élvezhető legyen. Ennyi volt a feketeleves, jöhet a java. Nem egy nagyon eltalált, dallamos, fülbemászó szám, olyan nevek, hogy amikor utánaolvastam a zenekarnak, azt hittem, rosszul látok. Ugyan csak a felsoroltaknak ha a felét ismertem, ez segített belőni a többiek színvonalát is.

Most már fix, hogy ott leszek. Eddig hezitáltam, hogy menjek-e (mármint úgy egyáltalán a Szigetre), hiszen azért egy ilyen kaliberű fesztnél kicsit durva, hogy ilyenkor még mindig nem lehet tudni, kik lesznek a fellépők. Viszont ma, lyukasórában, mikor békésen játszottunk valamilyen póker-válfaj kártyajátékot, egy barátom-osztálytársam közölte velem, csak úgy mellékesen, hogy lesz Maiden a szigeten. Egy percig sokkolva bámultam rá, és kétkedve kérdezgettem, mert olvastam (és hozzászóltam) a Sziget feszt fórumon, hogy a Maidenért könyörögtek. Fél perccel később már a mobilomon vártam, hogy betöltsön a Sziget honlapja. És amikor megláttam az Iron Maiden nevét, eksztázis. EMBER, IRON MAIDEN LESZ A SZIGETEN!!! FOGOD?! Holnap megyek és veszek magamnak jegyet. Nem merek hetijegyet venni, mert fene se tudja, milyen lesz az egyéb felhozatal, bár talán ez után megelőlegezhetünk a szervezőknek ennyi bizalmat is…

Sors hatására elkezdtem a Petőfit hallgatni (természetesen a netes folyamot), és általában tényleg olyan “nem is rossz, de azért nem vagyok oda és vissza érte” jellegű zenéket játszottak. Erre most hirtelen elindult egy olyan szám, aminek első ötven másodpercét fejből kenem, különösen az “eszperente reppet”… Vad Fruttik – Sárga zsiguli. Azt hittem lehidalok.

A saltarello – amennyire én tudom – egy vidám tánc. Igazából én csak a zenei alapját ismerem, mert a Dead Can Dance Aion című albumán vagy egy Saltarello szám. Mit ne mondjak, amikor éppen olyan korszakomat éltem – és néha élem – rongyosra hallgattam azt a számot. Most pedig, ahogy a jelenlegi válogatás listán ugrál véletlenszerűen a zenemasina, egyszer csak egy ismerős dallam ütötte meg a fülemet (szerencsére nem úgy, ahogy a magukra maradt hangok ütötték meg Monyákos Tuba fülét), bár biztos voltam benne, hogy nem volt az Aion a listán. Az Amorf Ördögök Dióhéj Hajós című számának viszont bizony ugyanaz a saltarello ritmus az alapja… A saltarello szó egyébként az olasz saltare (ugrani) igéből ered, nyilván mert ugrálós tánc volt. Erről persze nekem egyből eszembe jut egy másik olyan kifejezés, amiben benne van egy rokon szó: salto mortale – halálugrás.