Tag: zene

Something fishy

I never heard anything from Fish before this album. I looked into what and who Fish is, and listened to a few songs he did as the vocalist of Marillion back in the ’80s (and I wasn’t impressed). That was a bit of a surprise, because A Feast of Consequences is very different.

Feast of Consequences


Into the Maelstrom

Bigelf’s new release, while not a concept album, focuses on the central element of sci-fi, with space and time travel showing up at every corner.

Into the Maelstrom


Straight out of hell

Last year I wasn’t really paying attention to anything music, so I must admit I didn’t realize that Helloween released a new album. While Straight From Hell didn’t impress me much at first, it’s by no means bad.

Helloween 2013


Audio Technica ATH-C505

Audio Technica ATH-C505RD


Tücctücc

Volt egy idő, amikor el nem tudtam volna képzelni, hogy önként és vidáman “tücctücc” zenéket hallgassak. Aztán közbejött Japán, és közbejött egy shibuyai egész éjszakás diszkózás.


Pentakill

I might be on pretty bad terms with League in general, but the Pentakill original album Riot released a while ago is a whole different thing.

Pentakill Album Cover


Underline media franchises

The other day I was riding the train to the suburbs of Tokyo with a colleague to pick up some cuts for the show in production, and on the train I saw this (maybe junior high?) girl reading a book.

Now, I thought, what can make a kid read nowadays? I can rely on my own experiences in the matter even less that with other stuff, since when I was junior high age, my favorite book was (drums, please) Tolkien’s Silmarillion. Note that wouldn’t change until I discovered Neil Gaiman after I entered university.


力強い勇気で

今日研修中いつの間にか鼻歌で「力強い勇気で」を歌いだした。実は何の歌詞かもわからなくて、帰り道でクグッたら氷菓のOPだってわかった。帰ってからYTからずっとその一曲だけを流している。

手を伸ばそう いつよりも力強い勇気で!


The Theory of Everything

I really loved Ayreon’s 01011001. It was such an overwhelming experience with great musical execution of deep topics. After songs like Connect the Dots, i guess it’s understandable that I had high expectations for The Theory of Everything.

While there are 42 songs in total on the two discs (what a smart answer that is to life, the universe and everything), the almost-two hours of progressive metal left me without any real impressions. It was there – it was playing – then it was over. Lucassen himself said that it was meant to be “less heavy and more instrumental than 01011001” and sure it is much more instrumental. My problem is that if you want to thin out the overwhelming lyrical depth that characterized Y (01011001 is the code for Y) and make it “more instrumental” then there would be a need to replace that attractive force with something on the instrumental side. That is something that the Theory of Everything fails to do.

It’s still a good prog metal album, but it is nothing compared to Y.


Fellépünk

Az egyetemi banzájból persze a zeneklub sem maradhat ki, és ma reggel én is színpadra álltam. (Ha-ha-ha.) Nekem ez négy hónap után az első fellépésem, mert nem mentem a nyári táborba anyagi fedezet híján.

Itt jöjjön egy kis háttérsztori: nálunk úgy megy (főleg így az őszi koncertnapokon), hogy ugyan reggeltől mennek a koncertek, az első felében csak ilyen tessék-lássék “ugyan ezek senkit nem érdekelnek” kaliberű zenekarok vannak, aztán este felé már jönnek a “jobbak”. A “jobb” itt azt jelenti, hogy mondjuk a klubfőnök zúzza benne, vagy csupa 3-4-5. éves (zenei minőség stb nem számít).

Ilyen háttérben eléggé zokon vettem, hogy ugyan mi “csak” egy “gejl” nyugati punkot zúztunk (Ramones, videó fácsén), azért két negyed- és egy ötödévesből álló zenekart első nap második zenekarának berakni nem semmi pofa.

Ráadásul az ötödéves srác, aki amúgy egy elég penge gitáros és jó fej arc, betolt egy elég nagy üveg valamit a fellépés előtt (ez délelőtt tizenegy óra), úgyhogy kb az ment ritkaságszámba, ha eltalált egy akkordot. (Mondjuk engem se kellett sajnálni, pofátlanul improvizáltam, amikor nem ugrottak be dalszövegek.)

Derp.