I just messed up a 8.5 G double-layer DVD. I wanted to burn some anime to free hard drive space, and insisted that the disc has 8.5 gig space. Well, it almost had, but still the burner ruined it. Sucks.
Since then i managed to nullify another disc by accidentally closing the burning app. This is getting ridiculous.
Tegnap este biciklizés után még azzal a lendülettel elmentem a barátaimmal sörözni az (egyik) törzshelyünkre. Eredetileg úgy terveztem, hogy nagyjából nyolcig maradok, aztán hazacaplatok, kényelmesen megvacsorázok és kultúridőben ágyba bújok. Ebből az lett, hogy fél tíz körül indultam el hazafelé, és fél tizenkettő is volt mire lehunytam a szemem. Ok pedig az volt, hogy valamikor az este folyamán kiderült, hogy be fog nézni drága Anyánk, alias az osztályfőnökünk, és azért ezt már csak érdemes lenne megvárni. Érdemes is volt, jót beszélgettünk az élet nagy és kisebb dolgairól, és a hangulat se punnyadt le (sokszor). Jó volt újra látni a bagázst. Úgyis két hét múlva kezdődik a suli, ideje visszarázódni, legalább az utolsó évre…
Yesterday i had the feeling that i’ve to go out somewhere sunbathing. I had no mood to go to the plage (?) or such, so i decided to cycle out to the nearby mountains and lie there in a sunny glade. This what i did, set off after lunch, and stayed out there for a few hours. The sun does great good to my skin, at least so i believe, not to mention that it’s a nice good stamina training to cycle out there, since it’s all mountains around here, and this place i went to is the second highest of them. I also brought six 1.5 litre mineral water bottles along so that i could bring home some fresh spring-water. Got to say, riding downwards with about twenty pounds of water on my back is quite an experience, no to mention that the extra weight gave a nice deal of extra speed, thus let me ride over 70 kmph. After, i went and bought some fruits, but still even with that i managed to make an average speed of 18.8, which’s not so bad i think, though i usually aim for averages of over 20… doesn’t matter much. It was fun, the sun shone, the landscape was beautiful as usual, the birds were chirping and such.
Egy osztálytársam mondogatja folyton ezt az angol injury (sérülés) szóra… Aztán ugye a hülyeség ragadós, mi is rászoktunk. Vagy legalábbis most illik ide.
Az imént a hideg zuhany alatt/előtt volt módom egy kicsit átvizsgálni magamat, hogy milyen testi elváltozásokkal zártam ezt a két napot. A mérleg kifejezetten pozitív, semmi komoly nincs. Lista következik.
After a year or so, i’ve once again picked up the habit to only have cold showers – the reason for the first time is the same as last year: right now, the hot water’s pipe is cut. I wonder, did they cut it on intention or accidentally? If on intention, i could understand, but i heard that it was an accident. Gosh, how can a somewhat trained construction worker cut such a huge pipe? I think at least, that it’s huge as only in our house there are twelve homes, all used to using hot water. Well, last year i lasted with this habit until around my birthday, when i had to have a bath when i was once terribly hung over. Well, i hope this year i won’t be. Anyway, cold shower feels good.
Na. Az elmúlt két napban kis országunk nagy fővárosában voltam és buliztam. Jól. Kedden dél után nem sokkal indultam itthonról, pásztón aztán csatlakozott hozzám bulitársam, egy csinos és nagyon jó fej japán csaj társaságában, akit egy nagyon segítőkész úr “karmai közül mentett ki”. Na, hát ezzel ugye megvolt pestig a vonaton a program, de sajnos a keletiben búcsúzni kellett. Miután felszáradtak dús záporként hulló könnyeink (és elég gyorsan száradtak abban a dög melegben), felpattantunk egy buszra, majd egy villamosra, és rövidke (fél óra fölötti) utazás után megérkeztünk a koleszba, ahol a “koszt és kvártély”-ból a kvártélyt megkaptuk. Hamar, hamar irány a Sziget!
I had a dream, and i just only remembered it, or rather only a scene of it. It was like when i was doing my driving exam’s first part, and i didn’t know an answer. After i failed to reply, the examiner told me the correct answer, and i was ashamed that it didn’t occur to me: well, the same thing happened in my dream, just with a bit changed circumstances. I had to write something in japanese, that i know had the kanji 大 (おおきい) in it (it means big, by the way). And i started writing, but somehow i didn’t remember the correct order of the strokes, and first did the left-directed harai, then the right-directed one, and finally the horizontal line. The “examiner”, or whomsoever that was with me, looked at me with the same disappointed, somewhat angry look as back at the driving exam, and told me, that the horizontal one should be written first. Naturally, i knew it, but somehow… well, it was a dream. And i just remembered it now i’m doing japanese exercises. It’s interesting how and why people dream, and how and why they (don’t) remember their dreams.
Elkezdtem csinálgatni a blognak egy olyan kinézetet, ami a domain főoldalához illik, de csúfos kudarcot vallottam. kénytelen voltam rádöbbenni, hogy a blog jellegéhez abszolút nem illik ez a retrós dolog, legalábbis nem ilyen megvalósításban. Kár.
A másik változás pedig, hogy az előszóval be is fejeztem a Dianetikát. Nem érdekel, és őszintén szólva félek tőle. Egyszerűen a hideg futkos a hátamon, és olyan érzésem van, mintha egy kórteremben feküdnék gyomormosáson, valahányszor beleolvasok. Félelmetes, oldalanként negyvenszer felbukkan a “terápia” és az “auditor” szó, de gondolom ennek egy depressziós idegbeteg számára vonzónak kéne lennie – hát nekem nem az. Köszönöm, én relatíve kiegyensúlyozott, szintén relatíve boldog ember vagyok, nincs szükségem erre a – most már c4nn1b4llal teljes egyetértésben mondhatom – hülyeségre, hogy elérjek valamit, ami már különben is megvan. Igyon thetánokat, aki nem hiszi. Inkább olvasok Nietzschét, az legalább tanít gondolkodni, nem épp fordítva.
I’ve just come up for air – i’ve just finished a really unique book i’ve been reading and talking about lately, Coming up for air by George Orwell. It was surely worth reading. It’s sometimes so light and cheerful that you almost hear the birds singing outside, even if there’s only the noise of passing cars and trains, but at other times it’s so dark and depressing that you could be depressed all evening just because of it, maybe not even realising what’s causing it – and all this in a way, that you not only can see everything that’s printed on the pages well alive around yourself, but its pre-second-world-war era world simply encages you, gets to the depths of you, and changes your way of thinking. It’s very similar to the effect of 1984, with the difference that since (most of) the communist regimes have already fallen, so there’s quite a low chance that such a world could become reality sometime. It’s the exact different with this book: you know, that this world it’s about really exists, it’s not a bit fictional, but the possible most real, so real that we’re living in it too. No, i don’t mean that times around the world war, but that world that’s starting to materialize around that time, that world George, the “hero” of the book, who’s not even a bit of a hero (at least so you think) is so bitter to accept, the very world we live in.
Délután elmentünk anyukámmal meg (unoka)öcsémmel a helyi “moziba”, megnézni az ötödik Harry Potter filmet. Meg is történt, jó volt, a könyvet persze meg sem közelíti, de azért élveztem. Furcsállom, hogy a tükröt kihagyták belőle. Nameg, ahhoz képest, hogy több, mint két órás a film, valahogy mégis gyorsan elpergett – valahogy úgy, mint ahogy a könyvek is, bár több száz oldalasak, könnyed olvasmányok. Amikor kijöttem a moziból, valahogy az a rossz érzésem volt, hogy sajnos a Harry Potter, ha egyszer lecseng az utolsó film utáni mánia is, el fog tűnni. Bár nyilván tévedek ezzel, mert gyerek- és nem-annyira-gyerekmesék közül egyértelműen kiemelkedik, ugyan kötelezővé nem kéne tenni az iskolákban – ezt be kell látni, ha már ilyenen gondolkoznak, akkor előbb Tolkien mester valami irományát kéne így megtisztelni.
七大陸最高峰チャレンジCopyright © 2024, valeblog. Proudly powered by WordPress. Blackoot design by Iceable Themes.