Month: September 2008

Linux

Linux won’t become my favourite operating system anytime soon, that’s sure. I may not be geek enough, but it’s no fun when i install an operating system and i have to spend hours worth of time configuring and installing such basic stuff such as mp3 codecs for the built-in media player (i wonder what it can play out of box), accessing other partitions or just using the network.

Ubuntu is a great choice if you are lucky enough to have a network card it supports. Too bad for me, it recognises neither my wired nor the wireless card, so it’s totally useless, since i spend most of the time with network activities or coding. Without network access i couldn’t update or install any more software, so there was no point to mess around with it anymore.

Yesterday i decided to try out openSUSE. The live cd surprised me: my wired network actually worked! Since i’m not at home now, i’m connecting to the net on wired network (thus i don’t know if the wireless’d work), so i could install stuff and use it… With not much success. I couldn’t mount my NTFS partitions normally (i even tried editing the fstab manually), nor could i play mp3 files, even after installing the suggested codec for the built-in player and lame too. And it wouldn’t import any of my settings from Windows (Ubuntu did). After a day of googling for fixes of various minor annoyances, i decided that whatever people say, i’d have to spend a lot more time in front of the screen (thus going “kyub“) to get adept at using linux. Until then i’ll just stay a lame music-maniac philosopher journalist with a strange addiction to php, who uses Windows. Still.


Az eljövendő

Vége a munkahetemnek, úgyhogy kezdődik a három és fél napos hétvégém (hétfő este már van egy szakszemináriumom, úgyhogy azt már csak fél napnak számítom), csak hogy aztán jövő héten jöhessen az első teljes értékű hetem. Meredek lesz. A spanyol nyelvkönyvet még meg kell vennem, németre egyelőre nem tudom, mi fog kelleni, de az biztos, hogy még legalább egy füzetet kell vennem, mert egy még maradt kihasználatlanul.

De azért a hétvége se fog eseménytelenül telni: ma este Európa Kiadó koncert, holnap Kispál a ZP-ben, aztán szombaton Kaukázus ugyanott – napközben meg vagy buli és kocsma, vagy Honfoglaló játék a szakkolikkal (nincs köze a netes játékhoz). Vasárnap tervezek hazamenni, föltankolni meg frissíteni a rongygyűjteményem (vagyis a ruhatáram), házi feladatokat megírni és hasonló jóságok… Hétfő este aztán kezdődik az egész elölről. Mondjuk jövő héten már biztos, hogy a lehető legkorábban fekszek mindig le, hogy ne legyek egész nap mosott szar rongy és ne függjek a kávéautomata undorító köpetétől. Nameg koncertek se lesznek, amennyire tudom, érdekesek, persze ezt itt soha nem merem biztosra mondani…


Ages

The middle three days of the week are and will be really tiring for me. As of now it seems i’ll be on lectures and stuff from 8am to 10pm with at most four hours free midday. Now after the first week, which was more or less lighter than the upcoming ones, i can already see that the triumvirate of tuesday, wednesday and thursday will be ruling my life in the coming five months… On friday i have nothing, and on monday only one lecture in the evening, that i’ll probably skip not only once.

Except that these days are long, it’s not that bad. Most of the lessons are boring, but there are some where i’ll have to pay attention without pause or else i’ll get lost a minute later. Today i made it without a coffee, but yesterday and on tuesday i had to get one or two (from coffee machine, so it’s neither good nor strong, but at least cheap), probably because those days i went to sleep later than i should’ve.

That’s surprising, because yesterday i’ve been to PASO’s gig in ZP. It was pretty good, not even that could ruin it that i was alone and hungry like hell. They played about the same songs as on Sziget, but still i could really enjoy the “jumpdafuckup” style, the fantastic songs and the altogether great feeling. I planned to join my love on their party organized by her dorm, but she decided not to go after all, so i didn’t either. At least i could go to sleep around midnight, which is better than average…


Először innen

Most írok először (és biztos, hogy nem utoljára) Budapestről, a szobámból, a saját leptopommal. Tegnap egy kisebbfajta atomkatasztrófa ütött be a legfontosabb partícióm háza táján: a kicsike nem volt éppen ott és akkora méretben, amekkorában kellett volna neki – sikerült azóta néhány képet kimenteni (a többi ki van írva dévédére, de a képeket nagyon sajnálnám, ha mind elveszne), és most is éppen egy adatvisszanyerő progival ellenőrzöm a maradék helyet. Hátha.

Az egész azzal indult, hogy az Ubuntu telepítője egy partíciót se látott – négy fizikai és négy logikai helyett. Kiderült, hogy különféle problémás átfedések jelentkeztek, nyilván amikor a betűjeleket módosítottam. Azóta is többször sikerült felbosszantania napjaink egyik legfelkapottabb linux-disztrójának: ugyanis a telepített verzió mintha kevesebbet tudna, mint a live cd. A live cd-n ott van a gparted, a telepítetten nincs; az előbbin működik a hálózat, utóbbin nem – főleg ez a bosszantó, merthogy alapja az semmi nincs.

Úgyhogy az egyetemi informatikusi pályafutásom nem indult valami fényesen, de mutogatok bőszen Bill bácsiék remek compmgmt-ére, meg a hülye Ubuntu-telepítőre.


Schopenhauer

Die Ärzte sind “wirklich saudumm” die beste.

Bababaaaah…
Dies ist ein wundervolles Lied,
ein bisschen hirnlos aber schön,
ein wirklich zauberhaftes Lied.
Man kann es hören, aber nicht sehen,
Drum sei nicht traurig, sondern lächle und sei froh,
und freu’ Dich über die Musik aus Deinem Radio.
Wir singen hier ein schönes Lied,
hundertprozentig jugendfrei.
Kein Wort von Sex oder Gewalt,
diese Zeiten sind vorbei.
Wir singen nicht mehr über schmutzige Sachen.
Ich bitte sie, das würden wir doch nie im Leben machen.
Bababaaaah…
Schlechtgelaunte Zeitgenossen könnten uns an dieser Stelle,
Vorhaltungen machen wegen fehlendem Niveau.
Doch darauf sind wir vorbereitet, sozusagen präpariert,
und wir reagieren so:
Schopenhauer, Hegel, Kant,
Wittgenstein, Wittgenstein,
Schopenhauer, Hegel, Kant,
Wittgenstein, Wittgenstein
Platon, Popper, Cicero,
Platon, Popper, Cicero,
Jean-Paul Sartre, Jean Paul-Sartre
Schopenhauer gegen Kant,
Wittgenstein, Wittgenstein,
Heidegger, Sokrates,
Nietzsche – buuh,
Nietzsche – buuh,
und Beate Uhse…
Gleich sind die drei Minuten um,
so langsam wird es wirklich eng,
und darum hören wir jetzt auf,
mit diesem schönen Schlussrefrain.
Der tut keinem Menschen weh, der geht richtig schön ins Ohr,
und es kommt noch nicht mal was von Flachlegen drin vor.
Bababaaaah…

Die Ärzte – Schopenhauer

Másnap

Számon se tartom, hanyadik másnapos bejegyzésemet írom, de egy ideig számolgathatnám őket, az biztos. Minden ilyen nap vagy az Akela Ma van a másnap vagy a NOFX Go to work wasted című száma jut eszembe – persze az elmúlt sok alkalommal már ezt is elmondtam néhányszor. A mai nap rövid lesz szerintem, ahogy a mai éjszaka is az volt – azt mondanám, valamikor három és négy körül értem haza. A fogyasztás nem volt rendkívüli, csak kiadós. Aludtam legfeljebb öt órát, most azt kutatom, melyik Leningrad albumokat gyűjtsem majd be pesti életem során (eddig Аврора, Хлеб, Бабаробот van célbavéve és még kéne egy), aztán… Szerintem a mai program néhány szükséges program (szándékos szóismétlés) telepítése, amikor épp szünetet tartok a punnyadós alvásban (ami közben valószínűleg Kalevala hangoskönyvet fogok hallgatni).


Brave enough

Yesterday i was brave enough to repartition my hard disk and reinstall both Win and Ubuntu (though i haven’t yet installed the latter). The repartitioning part was fun, because the partitioning software announced some strange error on one of my logical drives and left its NTFS table (or whatever) open, so that i couldn’t continue with GParted from the Ubuntu live cd either. Luckily i could do a chkdsk on it from the Win install cd, so a few hours later my partitions were totally resized and reordered. Since then i’ve installed Win and the most crucial apps (security, browser and media player), and now… well now i’m about to head off in town to buy some notebooks for my university time. I’ll need a couple, i think. I’ll also say hi to my schoolmates, who’re still suffering in the Bolyai high (so i’ll be evil and have a laugh at them). After that i’ll try to redo my timetable, because the one the uni gave us ain’t the best… i have a lecture each week friday 2-5pm—the worst is that’s my only lecture on friday. I hope i can do it. After that, i’ll be installing the creative apps (office apps, webdesign and coding stuff) and fixing my folder structure. And selecting the best of my music.


Nyitás

Ma a tanév meg lett nyitva (magyartalanabbul nem is fogalmazhattam volna (amúgy de), azonban ettől most tekintsünk el). Kezet fogtunk a dékán úrral, és ezzel az egyetem (estemben az ELTE) polgáraivá fogadott minket – persze szigorúan csak miután (többé-kevésbé (és inkább kevésbé) odafigyelve) végighallgattunk három szokásos évnyitó-minőségű beszédet (valamilyen rektorhelyettes, a dékán és a hök-elnök (nocsak, ez még rímel is) nem tudta tovább magában tartani a mondanivalót). Eközben én folyamatosan vadásztam emberekre, akik lakótársak lehettek volna, mivel tegnap este talált atyám egy jó nagy lakást a Nyugatinál, amit nagyjából öten tudtunk volna belakni – viszont nem találtam elég jelentkezőt, így a vége az lett, hogy a Ferencvárosban, nagyjából negyed óra sétára a campustól egy magán minikoleszban szereztem magamnak szállást. Tetszik a hely.


Izgalmas élet

Először is: elnézést kérek minden érdeklődőtől, hogy az augusztus hónapom ilyen termékeny volt – mentségemre szolgáljon, hogy nagyjából egy hetet voltam itthon. A maradék viszont tényleg aktívan telt: a Szigetes beszámolómat már olvashattátok (azóta rákattantam a Ленинград-ra és az Alamaailman vasaratra), azóta pedig jártam sokfelé: kolesz felvételiken, gólyatáborban és beiratkozni.

A két szakkoliba a Sziget utáni héten lehetett felvételizni, a Bolyaiban egy kicsit több programot szerveztek nekünk arra a két napra, míg az Eötvösben az esti program volt egy kicsit mozgalmasabb. Mindkét helyen nagyon jól éreztem magam, viszont sajnos mindkettőbe csak külsősnek vettek föl, tehát fedelet nem adnak a fejem fölé, csak egy kevés extra tudást bele. (Azt nem is mondom, hogy a szociális alapú kolikba se vettek föl, fellebbezni se tudtam, mert nem voltam itthon, dehát minek is.) Mondjuk azt, ami a gólyatáborban kiment.