Month: December 2008

Simple

Today my life’s quite simple. In the morning (well, rathermore the hours neighboring noon) with a friend we went shopping important stuff for wednesday’s party of new year’s eve (that means we bought as many cans of beer as we could), left the stuff at the victim house and tested a few important devices (toilet, cooker, heating, electricity). Before and after that i’ve been playing StarCraft with my nephew, until he left to hang out with friends (man, how will i make a real kyub out of him?), since then i’m studying. Subject’s linear algebra, those of you who studied it could understand why i love it so much (not). I’m playing with linear equation systems, trying to solve them using basis transformations (i hope that’s what it’s called in english), with more or less luck. Isn’t really that so-very-joyful work, but has to be done because next wednesday i’m having an exam of it… Don’t have to say, i could live without it.


Boldogság és balítélet

Valaki nagyon nem szeret engem, hogy kitalálta a lineáris algebrát. Ma “megtanultam” az első öt előadás anyagát, ami abból állt, hogy elolvastam – remélem, hogy többségét meg is jegyeztem. Még van ugyanennyi hátra, plusz a gyakorlatok anyagát sem ártana majd átnézni. Azt meg még annyira se szabad elfelejtenem, hogy utána egy héttel meg diszkrét matek vizsga, igaz, arra már szaktársakkal fogok készülni a koliban, akik (remélhetően) jobban értenek hozzá nálam.

De legalább az az időm, amit nem ez emészt föl, jól telik. A karácsony jó hangulatú volt, azóta szinte folyamatosan csak StarCraftozunk vagy társasozunk (Scrabble, Trivial Pursuit és társaik) vagy punnyadunk, vagy – mint tegnap este – kocsmázunk-bulizunk. Tegnap ugyanis rock-karácsony volt a STC-ben, és ugyan a zene nem feltétlen volt az a hű de nagy színvonal (bár The Going nem volt rossz és utána a csupa-ismerős zenekar is jó zenét játszott – sajnos túl röviden), de a társaság jó volt.

És már a szilveszteri bulira is elkezdtünk készülni, hely van, és már a program is alakul, tegnap is bevásároltunk és holnap is megyünk még egy kört ilyen céllal, aztán szerdán már csak a buli marad. Meg persze takarítani is kell majd, de erre jobb nem is gondolni…


Glamour Pinball tips and tricks

For about a year now i’ve had a Nokia phone—don’t ask exactly what kind, i don’t know. The most important thing is that it has a game called Glamour Pinball. As the name indicates, it’s a pinball (sometimes called “flipper”), and i really enjoy playing it in my spare time, while travelling or when i couldn’t read a book. I’ve been playing it for a while and time by time i encountered “modes” or extras nowhere documented—you can’t really find any resources on the net about this game, that’s why i decided to write this post. I couldn’t attach any pictures and maybe i’m mistranslating a few names, but i’m playing a localised version of the game, so i don’t know how stuff are called in english.


Karácsony

Karácsony első napja van:
köszönt és minden jót kíván
egy csíz a csupasz körtefán

Az én karácsonyom most csöndesen telt. Szenteste elmentünk az istentiszteletre (ne tessék összekeverni az éjféli misével, nem ugyanaz), aztán kis családi körben karácsonyi vacsora majd ajándékbontás és beszélgetés éjszakába nyúlóan. Csöndes volt, mert most mindkét bátyám családostul külön ünnepeltek, ki-ki otthonában, úgyhogy én itthon szüleimmel, nagymamámmal és nővéremmel voltam — őt ritkán látni erre, most épp amerikában él… Aztán ma megjött nagyobbik bátyám és az ága, úgyhogy ismét sokan vagyunk, holnap jönnek kisebbik bátyám és kis családja.

Reggel ahogy készültem templomba olyan sikerrel rúgtam bele egy lépcsőfokba, hogy azóta is sajog a nagylábujjam — csak remélem, hogy nem törtem el. Kaptam egyébként sok szép és jó dolgot. Fejhallgatót, kettőt is, egy nagy Sony-t és egy kisebb Hama-t, egy Poe verses-novellás díszkiadást angolul meg a Dűne első két kötetét (amiket már olvastam, és így még fogok is néhányszor), tollat és arcszeszt (királyságos Adidas, régebben egyszer már volt hasonló, azt nagyon szerettem), meg egy szuperséges sporttáskát, mert amivel mostanáig utaztam, annak elkezdett haldoklani a cipzárja, ami elég kellemetlen, amilyen tömött táskával szoktam utazni.

Most este nagymamám nyolcvanötödik születésnapját ünnepeltük, aztán hazafuvaroztam a fele családot (most vezettem először nem-szervós autót — sokkal könnyebb ezzel a változással boldogulni, mint a benzin-diesel váltással), sétáltam egyet nővérkémmel (mesélt nekem a zsidóságról), aztán most a sajgós lábujjam ellenére is… (ja hogy az nem befolyásol) szóval annak ellenére is StarCraftozunk most egyet unokaöcsémmel).

Remélem mindenkinek legalább ilyen jó a karácsonya!


Alakul

Jól indult a “téli szünetem”. Hazajöttem ma, mondván január hetedikéig úgysincs semmi, akkor is “csak” egy vizsga lesz (meg aztán egy héttel később még egy), és nyitottam egy összeröffenéssel, egy jóbaráttal találkoztunk, forralt bor és a tradicionális Soproni mellett, átbeszélgetve az estét. Tervezgettük a szilvesztert, meg úgy egyáltalán a jövőt, és igen kecsegtető.

Ugyan a következő félév nem lesz laza, sőt. Ebben a félévben volt hét kötelező tárgyam (lett volna még kettő, valami jog és egy menedzsment, de kit érdekel az), plusz egy ráadás (társadalmi rendszerek szimulációja, megérte), plusz egy kötelező óra az Eötvös Collegiumban (szigorúan nem kollégium!) (modern elméletek az informatikában, azaz lambda-kalkulus és rokonai) meg a spanyol és német nyelvórák. Ebben a félévben viszont fölveszem azt a Tolkienről szóló extra tárgyat, amiről legutóbb lecsúsztam, meg a BTK szervezésében egy, a blogolásról szóló órát is. Ezek mellé viszont jönnek a kötelezők, analízis, diszkrét matek, programozás, formális nyelvek, meg a szakirány-specifikus scriptnyelvek (C-re megyek, ha ez valakinek mond valamit, úgyhogy harmadik félévtől mindig föl fogom venni a B egy tárgyát: OOP, eseményvezérelt, webes alkalmazások). Ugyan sűrű lesz ismét a hetem, de legalább könnyebb lesz tartani az átlagot (sok tárggyal könnyebb), és még kreditet is kaszálok, főleg ha a nyelvórákat is fölveszem majd. Izgalmas lesz.


Kifizettedemár

“Befele csíp, kifele nem jó. Hadd szóljon. Akkor girosz lesz picsá… pitában? Kifizettedemár?” Nagyjából ezek voltak a mai giroszozásnál a kiszolgáló személyzet (testes – enyhén Torgyán-rezemblens (szigorúan magyar szavakkal) – és – mint a mellékelt szöveg mutatja – nagyon poén görög úr) leggyakoribb kifejezései. Merthogy ma giroszozni voltunk, úgy plörk-csoportosan. Kisebb akadályok elhárítása után (“nem találtuk” a helyet, majd miután megtaláltuk, elkergettek mondván teltház – és ráadásul milyen udvarias a mai ifjúság! amint arra egy nálam max öt-hat évvel “vénebb” csaj rámutatott, amikor majdnem nekem jött az ajtóban) végül azért mindenkinek jutott girosz, vagy amit csak akart. Jó volt, hiányzott már egy ilyen összetalálkozósdi. A folytatás agresszív sirám, nincs köze a giroszhoz.


Death

Today on the bus on the way back to the capital, after reading about thirty pages of Ulysses, i started to think, and what else would pop in my mind than death? (Probably the strange atmosphere of the book has a part in this too.) I wondered what it would be like if someone close to me died. I was lucky enough in the past nineteen years to meet death only once—in third grade a classmate died—so i couldn’t really imagine it what it’s like. Not as if i’d like to experience it that much…

I rather want to stand prepared when it tries to strike. It’s not a nice idea though to think about the death of family members. I wondered how the others would act, and it’s not a nice thing at all. Mourning is not that pleasant thing you’d like to partake in every now and then. I realised that if somehow my parents died, i could only stay sane if there was someone beside me, alone no way.

But i wouldn’t have written about all this stuff if it wasn’t for the plurk, as there a friend is mourning and some people are just senseless and indifferent towards him. It’s so strange to see people fighting over that how bad it is to joke if someone’s mourning a loss, when i think it’s even worse to dishonour that loss by going on swearing and turning against each other, when it’d be a time to collectively support the stricken one.

I wanted to go on about what i’d do in such times, but i have no real idea, so i rather stay quiet.


Energiaminusz-rémület

Valamiért abszolút semmihez nincs kedvem. Magyarázatot tessék nem kérni, úgyis leírom. Egyrészt annyira jó volt ma hazabumlizni… még sokszor megcsinálnám (nem). Komolyan, a tömegközlekedésben dolgozók mind zsidók, vagy mi, hogy szombaton csak minden harmadik járat indul? De legalább már szemüveges vagyok (nem mutatom, szerdán lesz giroszozás (ha minden igaz), vagy csak rámcsipogsz, hogy érjek rá és meglátod), egész este fekszek az ágyamon és The Gatheringet hallgatok, és teljesen beleszerelmesedtem, nagyon bejön ez a furcsa nyomott hangulat, talán mert én is most ebben vagyok… Néha-néha feltör bennem a tettvágy, csinálnék mindent, de amikor szembesülök a munkával, amit a blogmotor megírása jelentene (ez lenne most a legérdekesebb feladat), akkor gyorsan rájövök, hogy ha ennek normálisan kell működnie még sokáig, akkor bizony jól meg kéne tervezni. Ahhoz meg valahogy sosincs érkezésem. Namost vagy nekiülök és egyszer kidolgozom, vagy inkább fogok egy könyvet a polcról (valami filozófia (Kierkegaard vagy Nietzsche) vagy Esterházy jöhet szóba), vagy megpróbálom életre kelteni annyira az agyam, hogy felfogjam a lineáris algebrát (még szerencse, hogy egy féléves tárgy), és készülök a hétfői javítóra. Kíváncsi vagyok, sikerül-e majd jóra megírni. Remélem.


In the park

In the garden, in the park, on a bench, I sit.
A newspaper floats on the breeze of this late summer.

The Gathering — Analog Park

This two lines of Analog Park are those which made me “love” this song on last.fm. It’s just… so perfect. Though i should rather write “in my room, all alone, on my chair i sit”, because sadly tonight i’m in no park—on thursday i was, in the city park of Budapest, on the icy night of my university. That means all the students go out there skating and drinking boiled wine (which was sadly not the highest quality there), having fun together on till midnight. Well, i left not long after eleven, because i got tired (skating for about two hours non-stop isn’t that light if it’s the first time that winter), so i said farewell and luckily got on the last bus home.


Tömény

Egy kicsit sűrű volt ez a hetem. Azt már megszoktam, hogy kedd reggeltől csütörtök estig sokat nem élhetek, de most még teljesíteni is kellett, nem csak poshadni a gyakorlatokon és előadásokon mint egyébként. Jövő héten kezd a vizsgaidőszak, úgyhogy természetesen minden tanárember ebbe az egy hétben kérte számon még amit zárthelyik formájában akart számon kérni (csak két tárgyból lesz tulajdonképpeni vizsga, valamikor januárban, a két zúzós matekból). A kedves matek alapozás felügyelő tanárúr (azt hiszem így hívják a posztját) még azt is kitalálta nekünk, hogy akkor pénteken este hattól nyolcig még írjunk. De ezt is túléltem, és szerintem nem is sikerült rosszul. A tegnapi diszkrét matekról ugyanezt mondhatom el, ha sehol nem írtam el semmit, akkor a hét feladatból hat biztos jó, egy meg szinte biztos, hogy nem – ez viszont még mindig ötös, hála az égnek. Jövő héten hétfő-kedden még esedékes egy-egy számonkérés, hétfőn a linalg gyakorlati jegyemet akarom minél jobbra felhúzni (a koli miatt nagyon fontos az átlag), kedden pedig progalapból lesz egy (valószínűleg ismét szörnyen komoly) vizsga-zéhá. Azzal pedig január közepéig vége (egész pontosan január hét: linalg, tizenöt: diszkrét matek). Alig várom már, hogy legyen pár szabad napom…