Month: August 2009

about:blank

August 19, 2009
valeblog
0 Comment

The weekend was about fixing my laptop and the home desktop computer. We’re talking about Windows, so one could guess how much pure fun that was. I finished the laptop in one evening, though there were some complications. First, i couldn’t yet get the scrollbar on the touchpad to work, but i guess if i find the right driver, that’ll be fixed. The other is more problematic, as the video card is an “old” ATi X700, and the drivers simply don’t install for it anymore. Thus i couldn’t get even the 3d-using Chronflow foobar2000 plugin to work… Sucks on high heels. And i had to play a lot with the desktop one. That’s a bit older, about six or seven years of age now, so it’s damn slow anyway. The normal installations (drivers, browser, mail client, office) was without problems. That arose with the security. On my laptop i have the Comodo Internet Security (CIS) thing with built-in everything, which is just fine for how i use my machine. On the desktop i had the eTrust antivirus and the Comodo firewall before the reinstall, but the eTrust became simply useless, as no updates were provided anymore (even though i bought the software). Thus i tried to install the CIS there as well, but the installer didn’t start, literally. The process started, and started to consume huge amounts of memory (starting from 60 megs, climbing as high as 180, sometimes dropping back to 10-15, but then going up again) without anything appearing (no dialog, no error, nothing). So i rather got the Avira antivirus and Online-Armor firewall for the desktop. Both are free, and although i had to play quite a while with the firewall to let the ICS (connection sharing) work normally, it’s now fine. And i hope it’ll stay like that…

Káoszelmélet

August 16, 2009
valeblog
0 Comment

A Bolyai végzős tudományos diákkörön (így se hívtuk soha) a káoszelméletről tartottam előadást, volt sikere is (bár a filozófia nekem jobban bejött, annak nem találom az anyagát), úgyhogy év végén még egyszer nagyközönség előtt is elő kellett adnom. Szóval ő az. A .ppt-ből nem szedegettem ki a képeket, de ha valakit nagyon érdekel, letölthető (vigyázz, több, mint ötven mega!). Ha elgépelés van benne, sajnálom, ha formázási furcsaság, arról a Word tehet (mosom kezeimet). Jó olvasást.

Read More

Túl sok

August 15, 2009
valeblog
0 Comment

Hazaértem, megettem két melegszendót, szendviccsel sajttal meg uborkával meg paradicsommal, igaz hogy az a fura ízű (metélt metélő)hagymás vajkrémmel, de azért mégis ott volt az asztalon, melegen, finoman. Ugyan még a Svejkteraszon hosszas (kétszer egy mondat) nyavalygással (ehhez is de nem illik az “ly”) sikerült kicsikarnom egy kakaós csigát mert éhes voltam, bár a moziban megint pankultam, azaz a földről összeszedtem két szem pattogatott kukoricát, mert az finom, meg amúgy is én már most pank leszek lassan, mindjárt csináltatok tarajat is. Vagy ha azt nem is, de a bal felét színes rasztára meg a tetkósra a jobbat meg normálisra, de különben meg tökcsupaszra, csak a kontraszt kedvéért. Meg már lassan aludni is rám férne, csak sajnos rájöttem, hogy angolul még mindig kevésbé tudok, mint magyarul, legalábbis az anyanyelvemen sokkal jobban átjött a hatodik Potter film, mint anno angolul, kvázi (ezt a szót is gyakran “abuzálom”) végigröhögtem, mert már két jelenettel előre jártam. Utána meg a kocsmázás-sörözésből nem csak sörözés lett, mert ugyan Sors nem jött (hüpp – persze gonosz vagyok, lehet gondolni hogy csak a How i met your mother hiányzik, de nem, bár a sztori hasonló, de inkább ő), de azért találkoztam régi ismerősökkel, akikkel rég nem, voltak rég nem látott finom dolgok (Jim Beam jó, meg vilmos-alma is, bár azt ismét pankulva szereztem, csak pizzát nem sikerült) és beszélgetni is próbáltam, több-kevesebb sikerrel. Aztán hazafelé indultam, mert úgy esett, csak a vécé a Svejkben (az ominózus kocsma, lusta vagyok odarakni az ékezetet az S fölé, a cseh részeges katonáról lenne szó) tele volt hugyozva, és nem vágtuk hogy nem lehet beletalálni, nekem még a csapba is sikerült, ergo megy ez ha kell, csak épp kapcsolat nincs, úgyhogy hazafelé már megugattak a kis fekete kutyák, akik amióta hazajöttem Japánból amúgy nem ugattak (engem (meg)), de most igen. A vacsoráról már volt szó, de arról nem, hogy milyen bátor leszek, amikor majd rákattintok a “Post it!” gombra, merthogy azért a saját írású blogmotoromban is angolul van az admin, csak már nem tudom miért, gondolom mert ezt is publikálásra szántam valamikor. Szóval ennyi. Most azért jól fog esni a zuhany meg az alvás, bár lányokkal (akár csak eggyel) jobb lenne. (Mert elhatároztam, hogy a gimis “szerelemeimet” nem hagyom kihűlni, mert jó érzés rájuk nézni úgy. (Aki érti érti, aki nem nem, vessző minek.) Majd erről egyszer.)

Just strange

August 14, 2009
valeblog
0 Comment

I watched the last episodes from How i met your mother, and a couple of Yozakura Quartet (must conclude, though the latter i have not finished yet, that i love these), and now i feel strange, and i have no idea why. Probably because i’m tired, at least it feels so, but at the same time i’m not tired, my brain just feels as if it has to lift some heavy curtain to maintain my conscience, and this effort makes me… Repeat. It’s crazy that while i’m at home i must not engage anything that would just hurt to stop a week from now when i’ll be leaving, and especially anyone, which would be even worse, but it’s so difficult, because it’s easy to be crazy at home, as i know all the way, and it’d just take the “i don’t care” attitude, but then again next day i’d be holding my head and write whiny and extremely crappy posts here about what a damn fool i am. But i rather go and play StarCraft with my little brother cousin (this always sounds like “cuisine” to me, thus i hate to use it) nephew.

Pickwick T-Kick Red

August 14, 2009
valeblog
0 Comment

Valamelyik nap édesanyámmal mentem vásárolgatni, és mivel elfogyott a fekete tea itthon, amit nővérem hozott Angliából még anno annak idején, nagyon csábítóan hatott rám a polcon a Pickwick T-Kick tea, amit úgy hirdettek, hogy majdnem olyan erős, mint egy kávé, de fekete tea. Nem ajánlom. Majd megnézem a “black” nevűt is, ahhoz még nem volt szerencsém, de ez a “red” egyszerűen undorító. Fekete tea (legalábbis ezt állítja magáról, meg a színe is stimmel), de gusztustalan tuttifrutti íze van, mint az energiaitaloknak (azokat se igazán tudom elviselni, de ott legalább tudom, mire számítsak). Nem is figyeltem anno, hogy ez ilyen pirosgyümölcsös kotyvalék lenne, de ha csak a “red”-et látom (nem láttam), akkor is meg merem venni, mert Japánban piros teát iszok (nem fekete, bár szerintem csak fordítási hiba, mert japánul a fekete tea szó szerint bíbor tea), az meg jó. De ez nem. Sajnálom.

Három nap

August 13, 2009
valeblog
0 Comment

Összeadva kábé annyi lenne, valójában naptárilag négy is volt. Vasárnap mentem reggel a Balatonra, a szokásos nyári buliszezon “power chord”-jára (nem akartam záróakkordot írni, mert nagyon nem az még, viszont akkord meg kellett bele) – igaz, hogy csak a “második felére”, ugyanis csütörtöktől tartott a banzáj, én viszont “csak” vasárnap estére értem oda. Kicsit hosszú volt a vonat, és undorítóan máv-szagom lett tőle, de ezt három-négy mosakodás megoldotta. Utána meg indult a buli (vagy ahogy egy jó barátom szokta volt mondani, a “buláj”). Hétfőn érkeztek még sokan, három jóbarát, meg Työtyi, aki a házigazda “pasija” (hivatalosan ez az állítás megcáfoltatott) meg egy tarjáni pankhaver a barátnőjével. Cseppet számosan ugyan, de volt mit, úgyhogy. A hétfői érkezők viszont kedden húztak is el, mi viszont maradtunk még egy napot, és ugyan a lányok (saját bevallás szerint) bunkóra itták magukat, nagyon jó kis este lett. A Balaton-fíl is megvolt, a szappanoperákat idéző romantikák és intrikák és ami csak kell, bár a tragédia most kimaradt, hála az égnek. (Szegény Magdi anyus.) Ahogy jöttünk haza a vonattal meg a busszal gondolkoztam rajta, hogy lehetne ezt a (szum) három napot úgy összefoglalni, hogy a lényeg benne legyen, de persze ez most minek is jutna eszembe, úgyhogy (megint).

Ended Eight

August 8, 2009
valeblog
0 Comment

Finally Kyon figured out how to get out of the loop of Endless Eight. Suzumiya again, as expected. This episode was a huge relief. I mean, if you watched almost the same thing seven times already, this one would be a great ending for that. I could feel the adrenalin rushing through my veins as the turning point got nearer and nearer (the point when Haruhi’s about to leave the restaurant). And then, a hilarious solution. Once again the obvious message: share as much with your friends as you can. Too bad it’s very difficult to find people who are ready to share almost everything. It seems to be difficult to realise that together even chores could get fun, while alone it’d count as a method of torture. I think that just two animation works, this Suzumiya series and the Yes man i mentioned in an earlier post express my view on life more than anything else i encountered so far.

Egy nyáron

August 8, 2009
valeblog
0 Comment

Ha legközelebb hazajövök nyáron (ami nem lesz egyhamar, az fix), akkor se fogok sok időt “itthon” tölteni. Inkább összespórolok annyi pénzt még kint hogy három hétig ne haljak éhen a Nyugaton, és körbestoppolom-vonatozom Európát. Ha egyedül, hát egyedül – ez se lepne meg, látva, hogy az itthon ilyesmire kapható emberek mégse annyira kaphatóak ilyesmire mint gondoltam volt… Persze tudom, mit várok. De majd meglátom, hátha Japánban találok embereket, akik kaphatók ilyen igazán kaland kalandokra, meg aztán ha nem is Európa, de nekem megfelel ha Indiában a híresen zsúfolt vonatokon kell utazni…

Biztos nem vagyok normális, vagy csak agyamra ment a Suzumiya, és kell a kaland…

(A posztot meg elfelejtettem beküldeni, csak megírtam, azért lett ilyen piszok nagy a vajúdása – lett volna, csak vacakol a szerver, úgyhogy kénytelen vagyok adatbázisba kézzel bepakolni, ami miatt elég random lett.)

Electronic

August 8, 2009
valeblog
0 Comment

It’s funny. Really it is. For a long time (more or less my whole life up till June – this could be a sick allegory to Here comes the summer by the Fiery Furnaces) i considered electronic music something i can’t take. And that changed, quite suddenly when once we went clubbing in downtown Tokyo. Since i went to Japan i try to live a “yesman”-ish life—i didn’t go there to be low and lonely. Thus i went clubbing as well and i enjoyed it (though then i had to pay attention to keep the mood on), and so my view on electronic music has changed a lot. I checked at Ishkur’s guide which ones are those i can take (not all, as expected), and ended up with goa-psy-trance trio. And been listening to such music for days now and it feels just as natural background music as if it was some of my “native” genres, such as heavy metal or progressive rock. I don’t yet mix it with those genres though, but that time will come as well.

And thus i can say i got even more open musically (but sadly there are still hell a lot of those i can’t stand).

Cucc

August 7, 2009
valeblog
0 Comment

Ma elindultunk, családilag, szüleimmel és unokaöcsémmel, és megnéztünk a Mátrában egyet s mást. Először is a Hasznos melletti hegyen a várat. Legalábbis ami megmaradt belőle. Nem volt egyszerű megtalálni – már nem egyáltalán a várat, hanem ahogy fölmásztunk, a dzsumbujban egyrészt az ösvényt, másrészt a jó ösvényt kellett megtalálni. De azért sikerült. Utána még Fallóskúton (milyen vicces neve van, remélem nem latinból jón) megnéztük a Mária-kápolnát meg ebédeltünk Mátraszentimrén, részemről egy nagyon-nagyon finom sztrapacskát, juhtúróval és szalonnával. (Sok szalonnával.) Hazafelé én vezettem, pedig voltak Rézangyal pálinkáik (emlékek?). Sebaj… Ahogy másztunk föl a várhoz, szőlőföldeken keresztül vezetett az út, és itt elhatároztam, hogyha nekem valaha lesz nagy kertes házam, ott elég sok bogyós gyümölcsöt (málna, ribizli, szeder, kökény, szőlő, meg ami nem bogyós, cseresznye, meggy, bodza, ilyesmik) “termesztenék” (inkább hagynám őket megnőni), aztán készülne a sok lekvár, szörp, meg a fincsi ágyaspáleszek. (Már olyan ágyas, hogy benne a gyümölcs, nem ágynak esel tőle.) Persze Japánban most már muszáj lesz időnként sztrapacskát is sütni-főzni, úgyis ott van Jana (a szlovák lány), biztos örülni fog neki. Hazafelé meg beugrottam Sorshoz a telefonomért, amit a keddi összeröffenés után felejtettem ott. Este még bringáztam, és elkeseredtem, mert gyenge vagyok, elpunyít a japán bringa laza áttétele. (Váltó azon persze nincs.) Ősszel úgy tűnik lesz ott mégis egy nagyobb beruházásom. (Korit nem tudom, hogy ott vegyek-e inkább, kivigyem-e vagy postázzam magamnak…) (Reméltem, hogy most hogy megvettem a szótárgépet, már semmire nem kell majd költenem, de nyilván naiv voltam.)