Month: May 2010

Internetről

Évekig képzeltem azt, hogy én majd megélek valaha is abból, hogy webfejlesztek. Egyszer majd lehet, természetesen változatlanul, ha megkér valaki, össze tudok rakni egy php-mysql-(x)html-css-javascript oldalt különösebb nehézségek nélkül, kisebb erőfeszítések árán még akár valami normálisabb kinézet is sikerül… De valahogy nem volt továbblépés. Biztos én se veszem komolyan, végül is évek óta képtelen vagyok akár csak a blog motorját végre normálisan befejezni. (Igaz, most minden eddiginél közelebb kerül hozzá.) Arra akarok kilyukadni, hogy ugyan mostanában nem elsősorban webfejlesztő vagyok, azért még talán képben vagyok valamennyire, ha erről van szó. (Néha magam is meglepődök, milyen jól sikerül keresőbarátra megfogalmazni adott bejegyzéseket…)

Tehát van egyszer az, hogy valaki privát blogot ír, vagy rejtegeti a twitterét, hasonlók, és ezt nem értem. Nyilván túl sokat okoskodtam kölyökkoromban, azért mondogatták annyit, hogy indulj ki magadból, de a lényeg, hogy bejött. Nekem a neten publikus mindenem, semmi nincs elrejtve (kivéve a fejlesztés alatt álló új blogmotort, mert biztosan sebezhető és nem hiányzik hogy széthackeljék belőle a szervert). Ha valamit titokban akarok tartani, akkor azt nem rakom ki a netre. Van egy jó kis füzetem, abba gyűltek, és gyűlhetnek az ilyen írások. És pláne nagyon zavar, ha valaki csak elejtett félmondatokkal jelzi, hogy igen, van blogja/twittere/hasonlója, de nem köti az orromra. Akkor fogd be.

A másik pedig, hogy mintha lelassult volna az internet fejlődése. Emlékszem, amikor először érkeztem a netre, jó tíz éve, milyen weboldalak voltak “jók”, mi volt a minőségi és hogy működtek. Lehet, hogy csak pont egy robbanás idején értem a sodorba, de mintha az XHTML1.1+CSS2.1-el megállt volna az internetes világ. Előbbi 2001-től W3C ajánlás, utóbbi még mindig csak ajánlás javaslat. Tehát az elmúlt tíz évben semmit nem fejlődött nagyjából az internet leírónyelve, csak több lett benne a JavaScript, mert az tényleg robbant. Valahogy öt évre visszanézve nem érzem, hogy annyit változott volna a világ, ugyanez az az előtti öt évre. De 1995-2000-ig mi zajlott? Létrejött az internet, ahogy ma ismerjük, nagyjából. Megjegyzem, a CSS3 2001 óta készül. Komolyan tíz évbe telik? Hol a lendület?


気分最低

今日はいい日だったって全然言えない。朝から晩までずっと学校にいたし、授業も先例のないほどつまらなかったし、ギターをやる予定のバンドに追い出しを食らわされたし、どこの店でもスケジュール帳は見つけられなかったし…朝ご飯を食べる時間がなかったので(20分寝坊しちゃった、確か俺らしいね)、昼ご飯食べてもお腹は早く減っちゃって…

まぁ、天気だけは確かいいけど。

これから音楽きいて、夜までギターだけだ。明日なんかイベントあるから授業ないからね。ところで、明日はバンドエントリーの締め切りだから、まだ俺ギターできるバンド組めるかな…


Este

Elszaladtam az egyetemre, beadni egy emailes házit szolid három és fél óra késéssel. Látva az óra tananyagát el tudom képzelni a japán diákok tájékozottságát ha számítógépekről van szó, úgyhogy valahol meg tudom érteni, hogy a kampuszon kívülről nem lehet hozzáférni a saját mappánkhoz, de attól még kényelmetlen (ha legalább egy parancssori ssh vagy valami lenne, de nincs – vagy még nem találtam meg).

Amúgy marketinget olvasok, apró betűk, nagy oldalak, kétségbeejtően lassan fogy. De legalább eddig órán egyszer se volt bajom a röpzhkkal, mindig sikerült értelmesen eleget összesüketelnem (bár természetesen az értékelésüket nem méltóztatnak velünk is közölni, mert nyilván azt minek).

Az udvaron bogarak ciripelnek, zizegnek és zümmögnek (a CZZ pedig egy tarjáni kis étterem, kiskölyökkoromban sokszor vettünk ott palacsintát), a várárokban (variációk egy témára) a békák hasonlóan bőszen zengenek, a szomszédban kínaiak, a szemközti háznál pedig egy valószínűleg részegen sikongató nő zajong. Már várom, amikor a zenekarral csak leülünk a tópartra egy-egy doboz sörrel és dumálunk éjszakába nyúlóan. (A punkok mellett egy rock’n’roll-reggae bandában is ott vagyok, gitárosként fix, a vokál is gyanús.)


MSN

Ami persze már évek óta Pidgin, a lényeg hogy az imént csipogott hogy belépett egy barátom akivel nagyjából évek óta nem beszéltünk. Nagyon Vad Fruttik hangulat lett.

Fáj a fejem, a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim sincsen

Vad Fruttik – Nekem senkim sincsen

Amúgy nem, de ez most igen.


Nyár

Május közepén ez furcsa, de már itt van. Reggel fölébredtem egy légkalapácsra, majd még kétszer, de ma is, mint tegnap, sikerült ugyanabba az álomba visszaaludnom. Meg mentem venni köhögéscsillapítot és tejet. Meleg van, nyáriasan, gondoltam. Szólt a fülembe a 少女S, dúdolva tekertem a gyógyszertárig. Megcsapott egy illat, egy olyan, amit kilenc hónapja és négy napja nem éreztem: egy tó nyári illatát. Akkor ugye a Balaton volt, most a Lantok tava (琵琶湖), nagyjából tízezer kilométerre onnan. Ilyen napszemüveg pedig kell. (*Fealasy rajza)

Atleast it's summer

Girlrock day

Today i was mostly listening to japanese girl rock. (When not, i was learning Bugger off by the Real McKenzies, it’s quite hard to catch how the strumming goes in the acoustic part.) And by girl rock, for now, i don’t mean the kind of Blink-182 and ELLEGARDEN, which have huge teenage girl fanbase, but music by girls. In this case, japanese girls.

First, i was listening to YUI’s latest album, I loved yesterday on Grooveshark. Because their api is very slow updating, it’s not yet showing on my last.fm, but it will be there once. It’s really good, though not as much as Can’t buy my love. The song My generation earned a love very early on. In Can’t buy my love there are Thank you my teens and Happy birthday to you you which are quite similar topic–on I loved yesterday, Love is all and I will love you give me that feeling as well. Complement each other quite nice.

Then i was browsing around and stumbled upon SCANDAL, a four-girl highschool band from Osaka. I had trouble believing they are really high schoolers, their voice and looks seem much more mature (to put it simply, hot). And their music’s good. They have just one album so far, titled BEST★SCANDAL, released in 2008. It’s nice speedy pop-rock, really catchy. Also, 少女S got a love as well, i just couldn’t stop listening to it. Not only that, the whole album makes me want to stick with it for a very long time listening to nothing else. I guess that’s the point of pop. They are good.


{quote} Microsoft

I didn’t want to put the contents of the above {quote} in a post title. I’m learning a song by the Real McKenzies, titled Bugger off. In the chorus, there’s a really nice rhythm which ends in a big “fuck you”. That is the {quote}.

I know it’s not recent news for those following Gizmodo, but for me it is. And i’m very pissed off about it. Namely, that Microsoft cancelled the Courier project (worth reading the comments, i couldn’t agree more with plenty). I know it was not confirmed nor anything, but everyone could see the videos and articles about it, which were more than promising. To be honest, it was more or less the only gadget i would’ve been waiting for had it been confirmed. Tablets and the kind are a bit of a gimmick for me, but i would’ve bought a Courier.

I really wonder. Courier’s claimed to have been just an experiment on Microsoft’s side that will be “evaluated” and used in later products. The problem is, it was good as it was. Microsoft seems to be very low on innovation. I’ve been using Windows 7 every now and then lately, and it’s hardly any different from XP except for the fancy Aero theme and the fat taskbar. Windows Phone 7 might be interesting, but not so huge news to the market either. What is MS doing? Just developing what it already has and revert back to doing nothing but Windows and Office? Nice. Go on.


The Disappearance (Vanishment) of Suzumiya Haruhi

Today i went to the Toyokawa Warner Mycal cinema to watch the Suzumiya Haruhi movie that came out this february, following the storyline of the Disappearance (sometimes translated as Vanishment) of Haruhi Suzumiya (涼宮ハルヒの消失) light novel. It was great. If you’re waiting for fansubbed versions, it’s really worth it. (The above picture is from the movie’s official website. On the left it says “because i’m a member of the SOS Brigade”.)

It’s timeline is pretty complicated, due to multiple alterations of the universe itself and simultaneously occurring time travels. It starts from an ordinary day of the extraordinary life of the SOS Brigade, but then everything changes out of nowhere, of course leaving all the trouble for Kyon to solve. And to do so, he has to go through a lot of trouble (and time planes).

The animation quality is great, as expected from a Suzumiya movie, the story is of the expected quality as well, so i can say, this movie is a success. Of course knowing the two anime series and possibly the light novels as well is very advised.

In the following spoilers may appear, so mind your way.


(Nem) nagy utazás…

Ma reggel korán keltem, megreggeliztem, bringára majd vonatra pattantam Toyokawa felé. Ez mint kiderült, nem Nagoya egy kerülete, ahogy gondoltam, hanem valami távoli elővárosa, úgyhogy sikeresen vonatoztam vagy 160 kilométert egy filmért. (Megérte.) A maibarai átszállásnál összefutottam az információs társadalom tanárommal (nagyon figyelnem kell, hogy megértsem), akivel így muszáj volt az elkövetkező fél órát végigbeszélgetnem. Vicces, amilyen meggyőződéssel állítja, hogy amerikát zsidó összeesküvők irányítják és hasonlók.

A filmre épphogy odaértem, mert sikeresen eltévedtem, de sikerült.

Utána ebéd címszó alatt kávé, onigiri és egy Mars szelet, majd vonatozás Nagoyáig. Ott a KEM eddigi legdurvább próbatételén kellett átmennem, mert a srác igen erősen kétségbe vonta, hogy valóban az előző állomásról érkeztem-e, és le kellett neki írnom egy épületet, ahol soha nem jártam. Szerencsére az rémlett, hogy melyik oldalon nyílt a vonat ajtaja, úgyhogy megúsztam.

Nagoyában úgy volt, hogy találkozunk néhányan, de végül is nem jött össze, mert bár majd’ három órát sétálgattam és vártam rájuk, nem voltak képesek elszabadulni a fürdőből, ahova mentek, úgyhogy inkább hazajöttem. Előbb vettem négy kötet mangát, a film után gondolom nem nehéz kitalálni, hogy a Suzumiya manga 7-11. részei.


Pörög

Gyors nagyon, mire észbe kapok, már egy hete köhögök. Bár múlna már!

A blogot hanyagoltam, mert vagy nem volt miről írni, vagy volt jobb dolgom is. Elég sokat szórakoztam a virtuális géppel, de végül is szembesültem vele, hogy ezen a laptopomon virtuális gépen az életben nem fog normális sebességgel futni még egy olyan régi játék se, mint a Warcraft. (Mennyi most, hét éves?) Bár ez eszembe juttatta, lehet telepítenem kéne a Starcraftot, úgyis remélhetőleg megjelenik idén a második, ideje edzeni. De a Fireworks megy, nekem meg Windows alatt csak az, a Warcraft és a böngészők (teszteléshez) kellenek.

A gitárral is haladok, skálá(ka)t tanulok. Igazából csak egyet, mert a többin csak végigjátszottam, de nagyon érdekes volt. Találtam egy király weboldalt, ahol sorban lehet kérni a skálákat, mielőtt megtaláltam, magamnak akartam megírni, de így tényleg egyszerűbb. Poén, ahogy végigjátszottam a japán skálát és meglepve hallottam, ahogy teljesen koto-hangzású lett a gitárom.

Aztán egy tweet nyomán felfedeztem, hogy készült egy Suzumiya film idén, és én nem is tudtam róla, úgyhogy holnap reggel korán kelek, megyek Nagoyába és megnézem délelőtti matinéban (máshol már nem játsszák). Az Eltűnés története, amit még nem olvastam, úgyhogy új lesz. Aztán meg majd kiderül.