Oh, yesterday i bought a shoe. It’s Nike, it’s black and red, and comfortable.
Ajjajjaj
Nem Quimby, inkább Kowalsky most, ha már zenénél tartunk. Tegnap este megcsináltam a pizzákat, jók (ehetők) lettek, közben Roberto csinált piña coladát, jó sokat. Volt egy “kisebb baleset” is (bár én nagyjából végzetesnek érzékelem), mivel egy félrenyúlás következtében elfogyott kvázi az összes pirospaprikám. Adományokat elfogadok.
Aztán éjfél körül mentünk karaokéba, biciklivel, de már út közben éreztem, hogy kicsit túl hideg a menetszél. A helyszínen már kezdett kaparni a torkom, a végén már sajgott a fejem és köhögtem. Tehát sikeresen megfáztam, ma egész nap ki se bújtam az ágyból, vagy legalábbis amennyire megtehettem. Amikor meg életre akartam pofozni magam, egy jófajta forró fürdővel, majdnem belehaltam. Túlzok természetesen, de ahogy egy jó negyed óra pácolódás után feltápászkodtam, még hogy gyorsan hűvös vízzel lehűtöttem magam is, ahogy föltápászkodtam és kimásztam a kádból, realizálódott bennem a három lehetőségem: vagy leheveredek azonnali hatállyal, vagy előbb hányok és utána ájulok el, vagy előbb elájulok és utána belefulladok a hányásomba. Nyilván az elsőt választottam. Utána még próbáltam lámpázni a homlokom, de nem éreztem különösebb hatását.
Este még grillezünk a hátsó udvaron…
The good points
I had time to sleep, no classes today. Because there are too many holidays on mondays, there wouldn’t be enough monday classes in this semester, so today’s considered monday at the university. In my case this means a four day weekend… And thanks to this freedom i don’t feel all that ashamed that after my alarm went off at eight i just couldn’t wake up enough to get out of my bed until ten. Though even like this i slept less than seven hours, i feel totally refreshed, and after my breakfast coffee (still the mandheling) my energy is on a long time top. Actually, that’s probably the reason i started writing. And here i am writing about why i’m writing, and now again. This morning browsing around twitter reminded me how these community services change the way you use them. It’s supposed to be about writing your statuses, but very quickly it turns into some kind of self-marketing and/or chat platform for most. That’s one point why i like blogs more: they are harder to change into something like that. Also, they contain more interesting and longer contents.
I think i’ll get a job.
Változás
Ma eljött az ideje, hogy végetérjen a Firefox uralma az életemben. Hogy a Windows milyen sorsra fog jutni, azt egyelőre nem tudom, a továbbiakban leírom, miért. Ugye egy ideje átültem linuxra, és mivel itt csak kábeles netet használok, még ha nincs is vezeték nélküli kapcsolatom se gond. Annyira, hogy emiatt maradjak Windows alatt, ami hibernálásból is három-négyszer lassabban áll föl, mint az Ubuntu üresből. És nem csak a rendszer – mostanában minden nagyon lassú kezdett lenni. Mert még ha rajzolgatok (belegondolva a Fireworks hiányozna) az ezerszer kétezres standard lapon, megértem, hogy belassul egy cseppet a nyolcadik-kilencedik layernél, de itt nem erről volt szó.
Irritating
Even though i went to bed around, before, roughly at, one in the night, i couldn’t get to sleep for way too long probably therefore was totally washed all day. Not fun. Apparently i shouldn’t have slept all way from Tokyo on the train. Also, it took way too long to script myself an alarm in bash for waking me up if i take a short nap for refreshing me. I forgot everything, and all, apparently, of what i learnt at my home university. I will have to revise. And even though i took that “refreshing” nap for ten-fifteen-twenty minutes, i don’t feel that refreshed at all. I even forgot why i wanted so much to write this post.
Utaztam
Nekiindultunk végül vasárnap reggel, este meg már ott virultunk Tokióban. Bár nem tudom, hogy a többiek mennyire virultak, mert Yokohamában elveszett egy fő, én meg nem vártam meg, amíg visszatalál, hanem mentem inkább pipázni.
Tokió nem változott semmit egy hónap alatt, minő meglepetés. Élmény volt annyit utazni belföldi céllal, amennyi idő alatt már hazafelé félútig jutnék, bár tényleg örülnék, ha egyszer ebben az árkategóriában tudnék utazni hazáig – Tokió oda-vissza ezer jen alatt – tény, hogy nem épp a legtisztességesebb módon, de inkább bánja a lelkiismeretem (nem teszi) mint a pénztárcám (az bánja amúgy is eléggé ezt az utat).
Odaérve ami elsőként mellbe vágott, a hőség volt. Persze nem az az aszfalthullámoztató őrület, ami majd augusztusban lesz, csak nyári meleg, az az idő, amit én kellemes nyárnak tekintek. Jelentős változás volt ez Hikone időjárásához képest, mert itt azért még kellett légkondit járatni meg pulcsit venni – múlt időben. Mert úgy tűnik, hogy visszafelé volt elég lendülete a változásnak, hogy velem jöjjön, és ahogy leszálltam este itt a vonatról, ugyanaz várt, mint ami Tokióban fogadott. Itt a nyár. Már csak azt remélem, hogy itt kevésbé lesz szauna.
The disappearance of…
A mistaken rm -r and so disappeared half of my documents folder. Luckily i had lots of junk in the early letters, so only my backups and received files (folder name also started with “b”) are gone—and probably a bunch of files i will never miss (now i recall, probably all my never-used Photoshop brushes as well, but i have the raw downloads of those). So now my first way is to the phpMyAdmin of valerauko.net and backup my database. I really wouldn’t like it if my blog contents disappeared just how they already did once three years ago.
Also, tomorrow i’m going to “disappear” in the morning, because we’re heading for Tokyo. We, meaning a bunch of us living around this region west of the Biwa lake, Gifu, Nagoya, Hikone… The EEM provides me the cheap methods for travel, though of course it won’t be nowhere as fast as going by shinkansen.
My linux is complete as well. The only thing left is to change the minor details of appearance, such as menu font size and the like, to my tastes. The defaults are a bit too big, taking up too much of the not-so-big laptop screen. I started using all four desktop workplaces as well, the first being for browsing and such, the second for instant messengers, the third always has a sudo’d terminal open fullscreen and the torrent client is running in the fourth. I really will be going under Windows only for playing and browser testing.
Block
This afternoon my internet provider managed to scare me pretty well. I was trying various benefits of the linux environment (ssh and stuff), when suddenly i was no longer able to access valerauko.net—nor any of the other websites that share the same ip address. After asking around if it’s accessible for others and checking Google Translate (it works server-side, thus even if an address is blocked from me, i can “translate” it and see the contents–true it doesn’t really work with logins), i had to realize that the university router apparently blocked my website for no reason. (At least not one i could figure.) For a while, i didn’t bother, just looked for a web ftp, because i wanted to quickly fix a layout bug in the blog. But i forgot my ftp pass. So i installed Wine, and tried connecting with Total Commander. It didn’t work. Then i extracted my pass from the Total Commander ftp memory, and using that i managed to finally connect via a web ftp and fix the bug.
Then, i started working on how to actually access my own website. It became obvious that i have no control whatsoever over the router, and also there’s nothing else blocked (even though my torrent client is running non-stop for Stargate SG-1). I had to go with a proxy, but i only know one: the servers of my home university. Luckily they didn’t erase my access codes, so using that and help from Shamalt i was able to route my browser through there. Ironically, as soon as i managed to do that, out of nowhere i was able to access valerauko.net without using the proxy as well. Work for nothing. Well, at least i know how to do it, now. Had i been trying to do this from Windows, i couldn’t have, i’m sure of it.
Starbucks Sumatra Mandheling
After using the last bits of my Sumatra coffee, i rushed off to buy one of the limited ones: first Sumatra Mandheling. It’s really nice. Soft. Kind of reminds me of the spirit made out of paprika that a classmate of mine brought along to one of the highschool class trips. It was damn hot, i could still recall the feeling. Now, in case of the Mandheling, it’s only the flavor. Although the coffee is being sold as extra-bold, it’s nowhere as bold as the “normal” Sumatra coffee or an Italian blend. It’s surely not light, but it’s very soft, and warm. It feels serious, something that you would imagine for a meeting of governments discussing a war situation. It tastes red and hot, but without actually being that spicy hot. Also, it smells very nice, foreshadowing its taste.
I really will be interested to try out the other three new Sumatra coffees as well.
Orr
Most orrfújás közben, ami amúgy elvileg szörnyen barbár dolognak van tekintve itt Japánban, ehhez képest az egyik angolórán egy srác olyan bőszen pumpálta a turhát a zsebkendőbe, hogy már hallgatni is rossz volt – persze még mindig jobb, mintha a porszívó-módszerrel gyomor céllal csinálta volna ugyanezt – szóval orrfújás közben egy rossz mozdulattól megsajdult a bulis ütközés még mindig érzékeny szaglószervem, erről pedig eszembe jutott, hogy ha valakivel bunyózol, nem szabad orrot ütni, mert még rosszul találod el és felcsúszik az orrnyerge az agyába és meghal. Csak ennyit akartam.
