Month: August 2010

To read

Just a few minutes ago i read another short story in the Neil Gaiman book Smoke and Mirrors. And after i was done with it, i realised what i like a lot in a book. It’s when it makes me dream. That while i’m reading i can see the story, as if i was there, as if i was the narrator himself, in the book’s world.

It’s not only Gaiman, there are plenty of books that are such. Actually, most of those i read were like that. It doesn’t mean it’s a great story or carries a grand message, it’s just that the book is entertaining. I could go on with examples, but there’s simply too many.

It’s such a nice feeling when i’m walking on the corridors of Hogwarts or checking out the underground cavern in Bod’s graveyard, and even though i’m aware that i’m sitting on a train (even if while reading i stand up so that an elder lady could sit down) or on the toilet, the shriek of the Ringwraith or the final appearance of the Hound of Baskervilles can make me shiver to the bone.

I wish i could write like that.


van Canto

A németek tudnak valamit, na. Most délután címkézgettem a gyűjteményemet, és meg kellett keresnem, mikori a Blind Guardian stuttgarti Bard’s Song videója. És akkor találtam valamit, ami nagyon megtetszett.

Ez a valami a van Canto névre hallgató zenekar. A felállás öt vokál és egy dob, így kvázi a capella stílusban tolják – a heavy metált. Mert hogy a Bard’s Song csöndes-akusztikus hangulatát át tudják adni, az egy dolog. De két Youtube számmal odébb már az Iron Maiden Fear of the Darkját énekelték. Itt kezdtem érezni, hogy valami igazán jót találtam.

Én próbáltam gitározni a Fear of the Darkot, és a szólón kívül, lassan és darabosan még úgy-ahogy megy is. A szólóban viszont felmérni se tudom, hogy épp hol tartanak, a van Canto pedig egyszerűen elénekli. A gitárszólót. Amikor először hallottam, azt hittem, hogy gitár is van a csapatban, de nem – az egyik vokalistához oda van írva hogy ő a “wahwah guitar and solo” ének.

Igen erősen ajánlott minden kicsit is metálos vagy a capellás zenekedvelőnek meghallgatni, mert egyszerűen fantasztikus. És mint azt a Nuclear Blasttól megszokhattuk, a legjobb számaik elérhetők Youtube-on. Elég sok híres számot feldolgoztak: a Fear of the Dark mellett a Maidentől a Troopert, a Nightwish Fishmasterét Wishmasterét, meg ahogy az imént írtam, a Blind Guardian Bard’s Song (In the Forest) műremekét, valamint Manowar, Deep Purple és Grave Digger számokat plusz több Metallicát is énekelnek.


Nem volt netem

Tegnap nem volt netem. Okát nem tudom, a lényeg, hogy este kikapcsoltam a gépet és még volt, reggel meg be és már nem. Aztán ma fordítva ugyanez. A lényeg, hogy mentem szokás szerint kondiba és futni, aztán épp a fekvenyomó padon… fekvenyomtam, amikor jött egy japán srác, hogy ő akkor most zárná a tornaépületet. “Mondom wtf.” Úgyhogy elbaktattam vele a kapuig, aláírtam a papírt, hogy nálam van a kulcs, és vissza. Út közben beszélgettünk pár mondatot – még mindig nagyon poén, hogy láthatóan felsőbbévesek is keigoban (udvariasan) beszélnek hozzám, pedig többségüknél még csak vénebb se vagyok. Főleg a klubos ivászatokon vicces ez, mivel ott a csoportos koccintásnál figyelni kell olyanokra, hogy ha senpaial koccintasz, a te poharad legyen lejjebb. És akkor kiderül, hogy harmadévesek is azt hiszik rám, hogy senpai vagyok.

Ezen kívül a tegnapi nap nagy eredménye, hogy a szokásos négy kilométert húsz percen belül futottam.


Nyári szünet

Tehát elkezdődött a nyári szünet. Már egy ideje…

Az időm túlnyomó részében alszok, a maradékban StarCraftozok, amikor meg egyik se, akkor kondiban vagy futni vagyok. Mert ha már itt a nyári szünet, úgy döntöttem, hogy egészségesen élek, úgyhogy minden nap megyek kondiba egy jó órára, aztán ha nem esik az eső futok 4-5 kilométert a suli közelében. Meglátszik az eredménye már most. Mielőtt valaki kérdezné, úszni nem járok, főleg mert ilyen hajzattal nyűgös.

Persze vannak kivételes napok, amikor nem megyek sportolni, mert van más program. Például turistáskodok, fesztiválra járok vagy klubozok. Apropó, jövő héttől kezdjük a próbákat, bár a táborig nem lesz szerintem olyan, hogy mindenki ott lenne.

Emellett néha eszek is. Reggelit gyakran, ebédet mindig, vacsorát ritkán. (Főleg mivel az “ebéd” esetenként este nyolc óra…) Tésztát, McDonald’sos sült krumplit, rizst, hot dogot, vagy ami épp akad.

Jövő héten meg mennem kéne majd Oszakába vízumot intézni Kínába.


StarCraft 2

Oh, de vártam már. A vizsgaidőszak közepén aztán egyszer nézem a postaládámat, és tararadám, ott figyelt a doboza egy amazonos csomagban. Aztán véget ért a vizsgaidőszak, és onnantól nagyjából csak játszottam. Amióta tokiói életemnek és ezzel az egész éjszakás DotA meccseknek vége lett, csak neteztem, sorozatokat néztem és kódoltam a gépen, mást nem igazán. De most.

A StarCraft 2 egy élmény. Természetesen nem tökéletes, olyan nincs, de néhány kivétellel pont olyan, mint az első, és ez jó. Élmény, jó játék, és szerintem kellemes zárása három év várakozásnak.

A leglátványosabb egyértelműen a grafika. Immár háromdében, sok csili-vili effekttel lehet élvezni a Koprulu szektor három fajának csatározásait. Öh, és ezzel úgy gondolom, vége is a felsorolásnak. Új egységeken és pár apróbb játékmenetbeli változáson kívül ugyanis semmi eltérés nincs. A történet jó, bár a Wings of Liberty csak a terran kampányt öleli fel, a protoss (bár azt azért ide is becsempészték) és zerg folytatások majd később érkeznek. Ettől függetlenül persze multiban és/vagy gép ellen mindhárom faj játszható.


Newbie

Last weekend i finally managed to build my new computer. It’s really nice. My goal was to build one that will be able to run StarCraft 2 without problems, and even after years it won’t get all that slow. I think i managed.

  • AMD Phenom II X4: quadcore beauty, for teh power
  • 4GB Corsair DDR3 memory
  • Gigabyte 880G motherboard: micro ATX, because that’s what i planned, even if it turned out different
  • Saphire Radeon HD5670: not the strongest, but just what i need
  • Western Digital CaviarBlue 1TB HDD: don’t really need that much space, but it was sooo cheap…
  • LG Flatron 21.5″: for widescreen entertainment—it’s huge and bright
  • plus a Logicool wireless mouse+keyboard, Sanwa woodbox speakers, Zalman CPU cooler, GMC case

I installed Windows 7 and Ubuntu Lucid Lynx, just as it was on the laptop. With Wendy‘s help i already migrated all my documents, music and video, just some programming stuff and the server root is left. And yeah, StarCraft 2 runs without much problem.


Starbucks Africa Kitamu

Starbucks’ Africa Kitamu coffee is said to be this complex and that citrusy (apparently the marketing people at Starbucks have some stats that coffee labelled “citrusy” sells better, as every second type of whole bean coffee is marked that), but i’d rather put it simply as delicious. True, that alone wouldn’t make much of an advertising i guess. It’s smooth and bold, and the flavours are really complex. At least multi-layered.

Has a touch of cocoa, has a splash of the charcoalish roastedness i love so much, but it’s neither that bold nor over-roasted. They say Africa Kitamu matches well with citrus fruits, and it’s true. Having a glass of my usual grapefruit-orange juice mix before-after my mug of coffee really makes it taste even better.

I’ve read a few critiques about it, and even for people who usually don’t like coffee or only drink it with milk and sugar, Africa Kitamu is something they can drink and enjoy without problem. Too bad it’s not easy to get. Give it a try nevertheless.


A zeneklub életéből

Volt egy összejövetelünk, ugyanott ahol anno az évnyitó buli is volt, a tóparton. Grilleztünk és fogyott a chuhai is literszám és volt jó hangulat. Aztán persze egy idő után eljött az a rész, amikor ruhástul ugrunk a tóba, slaggal locsoljuk a még száraz lányokat, nekifutásból bukfencezünk be a vízbe és hasonlók.

Ami most hiányzott, az az évnyitóhoz hasonló váratlan párszámos mini-koncert valamelyik felsőbbéves-zenekartól – bár a hangulat így is ott volt a szeren. Az egész délutánt így töltöttük, evés-ivás-szórakozás vajmi kevés mértékkel. Az órám szíját már tényleg meg fogom csináltatni – mert az egy dolog, ha egy koncerten crowdsurf közben vész el, mert ott van valami esély, hogy megtaláljam – viszont a tóból nem tudom kihalászni, ha egyszer eltűnik.

Görkorival mentem, ami azért hazafelé kissé ittasan nem épp a legbiztonságosabb menet volt, de néhány apróbb horzsolással megúsztam. És úgy érzem, hogy akármennyire is nem állhatom az édes italokat, a chuhai lesz a jó, mert nem vagyok másnapos tőle. Pedig…

Ezt a nyáreleji bulit nézve kíváncsi leszek a nyárvégi klubos táborra (合宿). Remélem, túlélem. Az már legalábbis eldőlt, hogy milyen számokat játszunk (műfaj: punk). Még egy hónap és ott vagyunk (bár addig megyek Okinawára és Kínába is).


Oszakai akvárium

Két szláv csajjal mentem Oszakába városnézni. Végül a part közelében kötöttünk ki (a kikötőben?), a nagy akváriumnál. Voltam már párszor ilyen helyeken, Pesten, Chicagoban, meg még biztos máshol is, a lényeg hogy az akvárium akárhol van és akármekkora, csak akvárium marad. Vagyis vízi állatok úsznak-száradnak a parton, nagyjából fél méter vastag üvegfalak mögött. Itt az oszakaiban volt két hatalmas és egy kisebb cetcápa is, tényleg nagyok. Meg a csendes óceáni tűzgyűrű környékéről mindenhonnan mindenféle állatok, a különféle fókáktól és pingvinektől a trópusi leguánokig és poén apró majmokig (bár azok már nem épp vízi állatok, ebbe ne menjünk bele).

Aztán az antikvárium tőszomszédságában lévő óriáskerékre is felültünk. Nagyon jól be lehetett látni a várost, pontosabban a környező hegyekig mindent. Aztán az is kiderült, hogy ez valójában a világ legnagyobb óriáskereke volt – de én nem igazán éreztem, hogy hűde nagyon magasan volnánk.

A lányok csináltak sok fotót, én úgyhogy inkább nem is szórakoztam a telefonos fotózással. Majd Facebookon tessék figyelni.

Utána még vettem gépházat is hazavonatoztam.


Summer Sonic 2010 (day one)

Summer Sonic is one of the best summer fests for foreigners. (Because most of the others are pretty much japanese bands only.) Although i haven’t been there last year (went home instead), this year i couldn’t help it. Especially when i saw Dream Theater and Coheed and Cambria in the lineup. Those two bands alone would worth the roughly 15000 yen entry fee.

It was held on Maishima, an island of Osaka. The train station was much farther from the location though – it took a 20 minute shuttle bus ride (thus 800 yen plus) to get there. The area of the festival was much different from what i got used to. It wasn’t closed at all – they only checked the wristbands at the entrances of the stage areas. Even there… Well i’d say a cunning person with a printer could pull it off without much problem. This is how the wristband looks (plastic). (Also, my pink spot is visible too – a drop of bbq sauce fried me there a while ago in Kyoto.)