Month: October 2010

Rádiózzunk!

Másfél éve nem élek Magyarországon, ergo fogalmam sincs az otthoni rádiók helyzetéről. Amit tudok, hogy amikor otthon voltam, akkor vidéken az egyetlen hallgatható rádió az MR2 Petőfi volt – igaz, Salgótarjánban azt se mindig sikerült fogni. Az volt az egyetlen rádió, ahol nem csak az épp aktuális, két év múlva elfeledett amerikai “popsztárok”, a nyolcvanas- és kilencvenes évek diszkó- és europop slágerei és a magyar “szuperzenék” szóltak.

A Petőfin volt helye az alternek, a rocknak, és mondhat akármit az Edge Records vezetője, én azért azon rövid idő alatt is hallottam “torzított gitárt” ott, még ha nem is hörgősmetált. És nem volt egyoldalú se (annyira), mert volt helye a rock-fajok mellett hiphopnak és elszálltabb underground műfajoknak is, és ez jó.


Ninják, vámpírok, punkok

Megcsináltam az e heti Shippuudenben is a rám eső részt… pontosabban annyit belőle, amit magamtól is tudtam. Elvileg úgy lett volna, hogy egy korábbi feliratból átmásolom és igazítom a dalszövegeket, de a WoF honlapja nem elérhető, úgyhogy nincs felirat se, amiből ki tudnám másolni.

Cserébe megcsináltam a Shiki ötödik részének a fordítását, és végre történt valami (bár a negyedik rész cliffhangere után várható volt), úgyhogy nagyjából egy lélegzetvétellel azóta ledaráltam a maradék hat részt is. Tud ez izgalmas lenni.

A fennmaradó nem csekély időben (az ebéd kivételével) egész pontosan egy dolgot csináltam: a Rancid Up to no good számát játszottam basszusgitáron. Egyszerű, de nagyszerű, és jó játszani.

Ennyi volt a mai nap. Tartalmas.


Little Brother

I read about Cory Doctorow’s book at SeSam’s, and then i read the book itself (downloaded for free from the writer’s website and printed for free at the university) on the ferry to China (about which later). I couldn’t really stop once i started.

It’s a youth novel centered on technology, privacy and national security. To be exact, the point where these all clash. It has plenty of nerd talk, plenty of preaching about rights and lots of dissatisfaction with national security.

Except for a few bit forced “youthful phrases”, the whole thing feels natural, though i myself couldn’t really imagine high schoolers gathering on the seashore, get drunk and then exchange encryption keys. But it somehow fits in the near future America scene of the book.

This book should totally be made compulsory. Just as lectures about sexuality are compulsory in every school, the information literacy that one can get from this book is priceless in the age we live in and it will be even more as we go on.

But it was not actually the book that left the deepest impression in me, but a sentence in the foreword, saying that our world is one where any measure, including torture, could be justified just by waving your hands and shouting “Terrorism! 9/11! Terrorism!” until all dissent fell silent. So true.

Although i can say i didn’t learn anything really new from the book, being pretty much of a nerd before anyway, but it surely changed my way of thinking a bit and gave me a great reading experience.


Stargate Universe

I started watching Universe right after i finished Atlantis, but it’s way too different. Not that i’d drop it, that would take a bit more. But even fifteen or so years ago, when Neon Genesis Evangelion was made, it was common sense that if you made a series with lots of mental problems and depression, you need to counterbalance that every now and then with some kick-ass action or no one will watch it. Apparently the makers of Stargate Universe think otherwise. Onboard the Destiny, everyone sulks, occasionally gets a conscience swap home, and that’s it. Maybe once every fifteen episodes something happens. Where by something i mean something different than the local heavy guy clashing with someone.

It’s boring. Okay the makers wanted to focus much more on character personalities and mental progress, but at the price of any story? Like any at all? You can’t make a story of people locked in a starship without something happening. Not through n+1 seasons where n≥0. If you don’t have any better idea at least let them go off-world for a change. Or make an arbitrary system of the ship brake down so that they can fix it. Make something happen. Okay that the people are going crazy with idleness onboard, but if you go on like this, it’ll drive the watchers crazy too. And that’s no good.


Free time zero

My days are a series where the variable indicating my free time is a random number for each day between 0.1n and 0.5n where n is one hour. Not that i mind being busy with something all the time, just it’d be nice to finally be able to sit down and write a decent blogpost about something else than being busy too, maybe even before 2 in the night, or by any chance (God forgive my impudence) both… (Not happening.)

Today i woke half an hour earlier, because we had a short practice before the first period. At least, we would’ve had one, if our drummer hadn’t overslept. Nevertheless me and the guitarist played Anarchy a few times and then classes…

As soon as i got home (4 pm) i fixed the translations of the new opening and ending songs of Bleach and published ep 292.

Then i started practicing, first anarchy, then played around with the Red Hot songs… Ended up trying the guitar of Snow, but i need more practice to get the speed. Then i headed over to the Oasis songs (Don’t look back in anger and Roll with it) and got braindead. They are pretty much the same: same sounds, same progression, just a (not all that) different rhythm. Yet there are those tiny changes that i always miss. Annoying.

Then i realised i didn’t do the Xros Wars 13 translation yet, so i grabbed the raw‘s ass and translated it. Epic cliffhanger, can’t wait for the next episode.

Or to go to bed already.


Gyűlnek amúgy

Gyűlnek amúgy a témák, amikről majd tervezek írni, ha lesz egy lélekzetvételnyi szabad időm, merthogy most nem sok van. Vagy suliban vagyok, vagy fordítok, vagy gyakorlok. 22-e a válogatóra a videó beadási határideje, addig kell mindhárom zenekarral legalább egy-egy számot kvázi-tökéletesre megcsinálni.

Így nem sok idő marad blogolni. Nagyon nem. Ezt a bejegyzést is azért tartott annyi ideig megírni, ameddig, mert félúton újra nekiálltam gyakorolni, és teljesen elfeledkeztem róla.

De ha lesz időm, akkor jön itt sok minden. Kockaság, politika, könyvek, utazási beszámolók, képek, zene, meg a szokásos naplóbejegyzések is. Viszont az nem most van.

Egyébként Szandi addig rágta a fülem fotókért, amíg megígértem neki, hogy egy évig minden hónapban tartok egy napot, amikor nagyjából mindent lefotózok magam körül (mondván, hogy ha már nem tudom mit kéne fotózni és/vagy nincs mit, akkor mindent). Hogy ezek a napok mikor lesznek, az nincs eldöntve.


Virtual tunnel

Is there any program out there that can virtualize a whole hard drive partition? I want to use one of my (real) partitions in a VirtualBox virtual machine in real time, not just the virtual drive for the system. I’d imagine the whole process like this app i look for would act as a tunnel, appear as a virtual drive image that VB can use, act as a link and just forward all VB requests to the physical drive and the responses back. Is there such a thing out there?


Breathless

When it came to subbing the latest Xros Wars episode, i was surprised no one was in the irc channel when i got there the usual hour or so after the episode aired to ask for the raw video and subtitles to translate… No one said a word while i was there for hours… Then i went to sleep. Next morning i got a notice from iMon that the WPP joint is over and we’re working by ourselves from now on. I’ve also seen the since deleted posts the WPP people left at the forums… As much as i knew them (not at all, it seems) i didn’t think they’d write such stuff without being seriously pissed off. That and knowing iMon’s habit to get a bit too 4chan-ish in arguments made me think he overreacted something and kicked them. Sorry about that, i really am.


Panty and Stocking with Garterbelt

Take two totally unangelic angels, a priest and a city, write murderously hilarious stories and turn the whole thing into a strictly 18+ anime with the looks of Invader Zim and the Powerpuff Girls. That’s Panty and Stocking with Garterbelt. Panty is the slutty angel who uses her panties as a gun to kill ghosts, Stocking is the gothloli angel addicted to sweets who turns her stockings into swords and Garterbelt is their mentor priest-looking madman who gives the girls missions and seems to be just a bit too fond of young boys.

There’s no much story to this anime, but it’s frenetic. If one likes this kind of filthy humour, the adventures of Stocking and Panty will cause a warp in timespace: bringing infinitesimal amounts of fun in the very limited time of an episode. When i say the series’ humour is filthy, i mean it: if the above character descriptions are not enough, the continuous stream of shit and sex jokes will prove the point.

There’s also a cute doggie-like something that looks very similar to GIR from Invader Zim and dies even more often than Kenny of South Park.

And whenever the girls finish a ghost off, it dies exploding just how a stereotypical Kamen Rider Hibiki or Power Rangers enemy would.


Basszus!

Nem feküdtem le korán, nem keltem föl korán. Nem hitem a Korán. Eddig gondolom nincs meglepetés.

Aztán valamikor a délután folyamán eljutottam odáig, hogy ideje lenne akkor nekiállni megtanulni a két Oasis számot holnapra, ha már reggelről próba van. Meglepően könnyen ment, két-három próba után már nagyjából hibátlanul ment.

Nem úgy a Red Hot (amit amúgy erre mindenki inkább Red Chilinek hív) Snow-ja, amiben a szám java egyszerűen olyan gyors (bár legalább egyszerű), hogy nem tudom még pengetővel se tartani a tempót, úgyhogy kényszerből egyszerűsítettem.

Lassan este lett, úgyhogy intermezzoként elmentem bevásárolni. Hazafelé aztán fölcsendült a fülesemben a Sex Pistols Pretty Vacantja, amit egyébként elvileg majd játszunk, és ez megihletett.

Ahogy hazaértem, nekiálltam, és a dalszöveg mellett a basszust is elkezdtem gyakorolni – szerencsére a punkzene atyjai nem vitték túlzásba a zenei komplexitást, úgyhogy rövid gyakorlás után már ment egyszerre a kettő.

Aztán abból is elég lett, de nem akaródzott letenni a gitárt, úgyhogy elszórakoztam egy kicsit egy System számmal (a szemfüleseknek feltűnhet, hogy a gitárosnak olyan fehér SG 400-a van, mint nekem), és ez lett a zárás. Bár aztán még volt kísértés, hogy egy Neal Morse számnak is nekiugorjak, de egy fáradtsághullám ezt könnyedén legyűrte.