Month: December 2010

O(f)f 2010

Let me keep up with the trend and sum up what happened to me in the past year. I don’t exactly remember how it started, but i well remember waking up totally hungover next day and cleaning up the mess the one after that.

Then i went back to Japan and came the winter trimester in Gaidai. Made presentations about all kinds of stuff, wrote a huge load of reports, but at least school was easier than in the autumn before.

I ended up playing in a band for the graduation ceremony, during the practice for which i had the pleasure to play on guitars i probably won’t have a chance to for years to come (Fender Stratocaster and Telecaster), but then i bought my own electric and we performed (well?).

Thus ended my year in Tokyo and after and adventurous week of staying in hotels (looking back i should’ve found some cheap hostels) i moved in to my dorm in Hikone.


Amúgy itthon

Egyébként aki esetleg még nem tudná, annak mondom, hogy lassan két hete itthon vagyok, és… Nagyjából ennyi. Találkoztam barátokkal, volt nagyobb találkozás meg csöndesebb találkozás, volt sokat ivós találkozás meg… ja, hogy másmilyen az még annyira nem, de ezen nem tervezünk sokat változtatni.

Volt rockkarácsony a volt STC-ben, jó volt, vad volt, volt, hogy vicces volt. Két volt osztálytársam bandája is fellépett, néztem csak, hogy már mindenkiből zenész lesz lassan. (Bezzeg külföldnek szánt magyar folk-metál még mindig nincs, de persze minek az, baj lenne, ha a Dalriada minőségét és stílusát népszerűsítenénk külföldön is.) Azóta is sajgok több helyen.

Meg volt karácsony, volt sok jó süti meg kaja meg forralt bor, meg persze az elkerülhetetlen herpderp bátyám részéről, ami nélkül nem is családi összejövetel a családi összejövetel… Erről jut eszembe, megdöbbentő, mennyire feszült mindenki. Nem csak a családban, úgy egyáltalán. Szinte látni a szikrákat az emberek körül, ahogy mindenki ideges, mindenkinek ezer gondja van, és mindenki csak az ezer gondját látja és folyton panaszkodik. Nyomasztó…

De azért csak “otthon édes otthon”.


By the way…

… i tried to say, i’d be there…

Red Hot Chili Peppers – By the way

(By the way, i can play By the way on the bass, hard as hell, but i can.)

By the way, in case anyone realized there’s a blogpost missing, it’s not really missing, it’s just on an other server. In mid-december me and Glend moved on a VPS, and i wrote it there, but nowadays there are minor (major?) problems around, so i decided to stick with my old and stable space (where i only miss ssh) until it’s all sorted out (and doesn’t shift out of existence for half days randomly).

Actually i pretty much hope i’ll get some details soon, because if it’s not going to get normal before mid-january, i’ll have to extend my current space for another year, otherwise of course i’d move over there completely (and try fixing a mail server, which i couldn’t yet get to work sadly).

We’ll see. Until then, i’m doing just a few things over there: working on the mail server, playing bastet and ninvaders and ftping up stuff that i want to have when i get back to Japan.


Douwe Egberts Omnia

Valamelyik nap édesanyám azt kérte, hogy ha már annyit írok a mindenféle Starbucks kávékról, írjak ugyan valamit az ő kedvenc Omniájukról is. Nem könnyű, tekintve, hogy úgy nőttem fel, hogy szüleim naponta három csészét megittak belőle, plusz minden kávés sütibe is az ment, úgyhogy teljesen természetes nekem az illata.

Amit végül “tesztelek”, azt a csésze kávét nem én főztem, úgyhogy nem tudom, miből mennyi van benne (de hogy cukor és hasonféle kártevők nincsenek, az biztos). Az őrölt kávét azért megtaláltam a “szelencéjében”, meg is szimatoltam, lássuk, mit tud: édes, vastag illat, szinte érzem benne a rumot.

A kész kávé is hasonló, csak az ízénél már megjelenik egy olyan erő, hogy ha a nyelvem oldalához ér, azonnal összefut a nyál a számban. Igaz, maga az íze annyira nem karakteres, amennyire vártam volna. Cserébe az eszpresszó-féle főzésnek hála megvan a kávés keserűség és utána jobban belegondolva egy halvány édeskés utóíz.

Jó ez.


Starbucks Christmas blend 2010

Today i went to buy coffee and got a package of the House blend, but as a gift i got a tiny pack of this year’s Christmas blend as well, worth about two cups. I just made the first one.

It smells Christmas. I don’t mean the pine tree, but the warm cozy feeling to it with a touch of sweetness i could only compare to that of mincemeat (not the meaty one, but the very sweet fruitish one).

It’s taste is warm and bold as well, a pleasant feeling in the winter cold. Since i make it as espresso, the bitterness is guaranteed, and this is a bold coffee, which makes it just fine for my tastes.


Bootolnék ha tudnék

Azt terveztem, hogy Wendy-re telepítek egy hordozhatónak szánt, titkosított Ubuntut (elvileg az alternatív telepítője tud ilyet), a laptopot pedig legyalulom és átküldök rajta egy TrueCryptet. Aztán bemásztam a laptop biosába, és láttam hogy lehet jelszót beállítani a bootoláshoz és a biosba belépéshez is. Beállítottam hát mindkettőnek, mindkettőnek ugyanazt (mivel csak egy olyan jelszavam van, ami nyolc karakterbe belefér és még használom is).

Elmentettem a beállításokat és újraindítottam. Amikor csipogott, beírtam a jelszót. Aztán néztem. Ugyanis ott virított egy szép “X”, jelezvén hogy hibás. Mondom mi a szösz. Beírtam újra, ismét. Aztán próbáltam lehetséges elgépeléseket is (bár nem hinném, hogy egymás után kétszer ugyanúgy elgépeltem volna, amikor meg kellett adni), változatlanul semmi.

Gondoltam oké, akkor üssük ki a fenébe. Belépnék a biosba, de ugyanúgy kérdezi a jelszót (mintha bootolni akarna). Természetesen a következő lépés az internet volt, utánanéztem, mi lehet alapértelmezett jelszó egy ilyen gépben, de amiket találtam, azok közül se illeszkedett egyik se.

Ha lenne egy megfelelő méretű csavarhúzóm, már persze szétszedtem volna és kikaptam volna a cmos elemét, de nincs csavarhúzóm, úgyhogy most nem igazán tudok vele mit csinálni.

Hogy teljes legyen az örömem, az Ubuntu telepítője se akarta azt csinálni, amit mondtam neki, úgyhogy feladtam.


Vuze (Azureus) vs. Transmission

Back in the old days, i was using mostly Azureus (back then it was really called Azureus) for torrents. But it was using Java, and my computer was getting slower and weaker, and with many torrents Azureus was as insane resource hog, so i switched to uTorrent. I used uTorrent all the time while i was using Windows, but there’s still no version for linux i’d want to try (a pre-alpha isn’t all about usability and stability), so i was using Vuze again. That meant that when i installed Ubuntu, my first job was to remove the default applications for chatting (i’ve been using Pidgin for years and i don’t plan to change that) and torrents.

But Vuze had problems with my connection. I’m behind an university router, so it could use NAT only occasionally, meaning that either all the torrents seared with mighty 1MB/s speeds or there was no traffic at all. And lately the latter became regular, which was especially troublesome as i had to seed certain torrents.

Then Glend mentioned that Transmission is praised as a seeder client, so i gave it a try, and indeed: where Vuze couldn’t produce any upload, Transmission was seeding without problem. And not only that: downloads work perfectly, without a glitch as well, even where Vuze was complaining about connection problems. So i decided to start using Transmission as my primary torrent client. I’ll only add a few older torrents i want to seed and start a fresh leaf.


Time to get active

It’s time that i started preparing for my “little trip” this weekend. I’ll need to clean my room, destroy all that’s left in the fridge that’d rot in three weeks’ time, and pack my stuff.

Luckily many of my classes are off this week, for example i don’t have my only japanese today, nor will i have one of the english classes tomorrow and my entire thursday afternoon will be free. This is probably totally unrelated to Christmas nearing (considering that some of my friends will be working 10 hour shifts on the Christmas days), but it comes just handy.

My financial problems are still financial problems—to be precise, my credit card is way too close to the limit to be able to support a shinkansen ticket to and a night of partying in Tokyo, but if i did that all with cash, i’d have problems after the credit card balance drains my account. No need to worry tho, it’ll turn out well. It always turns out well.

I’ll also have to figure out what to do with my laptop. I guess i’ll bring it back home, but i don’t know if i should leave it there, or bring it back with me… Considering that i’m not using it at all since i built my desktop computer, i wonder.


Iron Maiden

iron maiden denmark

I decided to write a series of posts about the bands i like, and what would be better to start with than Iron Maiden?

I don’t remember how i got to know Iron Maiden. It’s been ages, ages ago, during my first year in high school i think. That was the time when i got loads of cd’s from friends trying to enlighten my then non-existent musical world. That’s how it all started. (This story also applies to most of my top listened bands.)

Iron Maiden has always been the music, something i could listen to at any time, in any mood, and never get bored of it. It was like that when i was 13, it’s like that even now i’m 21. There are of course albums i listened more, and there are ones i listened to less, but it doesn’t make much of a difference.


沙耶の唄 (Saya no Uta)

A while ago Glend suggested that i might want to try this visual novel titled Saya no Uta.

So i did.

Saya no Uta has everything that can make something “adults only”: blood, gore, sex, violence, drama, madness. It’s interesting to read as well, so i’ve seen all three endings after reading/playing it all night yesterday (not literally all night, but from late to even later, even in my senses) and a few hours just now.

Critics might consider using words like “shocking” or “tense” and the like, or would go on for pages about how Saya no Uta (Saya’s Song) is full of deeper meanings, how it makes people wonder what the world around us might be, doubt our senses like philosophers suggested hundreds of years ago and the meaning of life, the universe and everything.

I’m not a critic. I’m just a guy who enjoyed reading/playing this visual novel.