Author: valerauko

Az a fránya ló

Tudjátok, ami elszalad. Na most egy kicsit messzire szaladt, mert nem látom a fényt az alagút végén. Vagy legalábbis elég homályos még… A héten sorolnak majd a zh-k, plusz még két beadandót is össze kéne hozni valamikor mostanában, és még élni is kéne – sajnos az egyensúlyt elég nehéz megtalálni a meló (jelen pillanatban csak az egyetem) és a szabadidőm között, de dolgozok rajta.

Most például nagyon behavaz a tanulnivaló, ráadásul nem is mindent tudok egyből áttekinteni – főleg a linalggal vannak problémák. Ebben csak az a vicces, hogy az előadás anyagát nagyjából értem, elmagyarázni is többé-kevésbé el tudom, a gyakorlatokon is elég lazának éreztem a dolgokat, és valahogy ha nem ott ülök órán, akkor nem tudom.

Szeretnék kiállításokra járni továbbra is, meg tanulni is, meg persze a többiekkel találkozni is. Nehéz megoldani. A legnagyobb érvágás mindenképp a kiállítások szelektálása lesz, hogy ne caplassak órákat egy kilenc szövet-designból álló kiállításért, hanem inkább csak kevesebbet, de jobbat, mint mondjuk a japán kortárs kiállítást az Opera Galériában. Meg a régi elfoglaltságaimat is szeretném újra elővenni: sok nyelvtanulás, olvasás, webfejlesztés, színvonalasabb blogolás (bár ez utóbbi új szokás lesz érzésem szerint).

Az ilyen fajta rossz hangulatú estéken áldom Shamaltot, amiért anno bemutatta nekünk az Erát. (Bibliaolvasáshoz pedig például Neal Morse ajánlott.)


Controversy

In the morning whenever i have time i read the news feeds my reader collected for me, and one of these is Ars Technica. I don’t want to go deep into advertising them, so i just link the article i read now. The title says it all: “LittleBigPlanet delayed over Qur’an quotes in soundtrack”. Now i guessed that this is some kind of american insanity that the holy book of islam shouldn’t be quoted at all, or else the game would be supporting some fanatic terrorist groups. The strange thing is that it’s right the opposite: islamic people requested the removal of that track from the game, because for them using the words of their holy book as lyrics or accompanying them with music is something offending. I can see the point why, but what’s rather strange is that the Slashdot article about the same matter doesn’t take the trouble to clear that, and you can see that those commenting don’t get the idea either. And some of who do feel offended, because the quotes could offend the religious beliefs of some. That’s the country of tolerance and equality for you.


Egy jó nap

Na jó, másfél. Tegnap este gólyabál volt, emiatt kihagytam a németet és a kolis előadást is (remélem nem vesztettem semmi túl érdekeset), de legalább jó volt a bál. Ugyan nem táncoltam, de nagyon jó hangulat volt, újra volt gólyaeskü (gondolom azok kedvéért, akik nem méltóztattak felbukkanni a progiavatón), voltak (szerencsére rövid) beszédek és utána volt koncert is, Supernem és Heaven Street Seven, de előbbi egy-két számán kívül nem tudtak lázba hozni. Inkább ültem a többiekkel, beszélgettünk, vízipipáztunk, később szivaroztunk (én legalábbis), volt jó fajta csapolt barna sör, a szomszédban kisbolt két decis Royal vodkával a polcon, volt whisky és abszint is.

Ma meg a két tervezett társasági programból kettő kiesett – úgyhogy egész nap kiállításokat jártam, ami jó volt, láttam sok minden szépet s jót, csak sajnos itt is kiesett nem egy: volt, ahova csak időpontegyztetéssel lehet menni, volt, ahol egyszerűen csak be volt lakatolva a kapu este nyolckor, amikor tízig kellett volna nyitva lennie és volt, ahol mire odaértem szétszedték a kiállítást mondván másnap repül Angliába. Sok helyen otthagytam az emailcímemet, kaptam forralt bort, beszélgettem jókat, kaptam szórólapokat, fáztam meg fáradkodtam meg éheztem, de legalább ez utóbbit egy palacsintázó megoldotta (a fázást bármilyen beltér, a fáradtságot egyelőre semmi). Nameg tervezek, tervezek…


Egy rossz nap

Ez a nap rosszabb elég nehezen lehetett volna (persze minden megoldható, de inkább ne, ha már választhatok). Az még elmegy, hogy reggel nyolckor egy számítógépes alapismeretek zárthelyivel nyitottam, de azzal a lendülettel elhagytam a sálamat is – és már akkor éreztem, hogy ennek így nem lesz jó vége. És milyen igazam lett… Miután egy remek hangulatban eltelt helószia keretében (minusz egy pont) odaadtam drágaságomnak az úszószemüvegét elindultam, hogy megnézzek néhány kiállítást, egyet a Kálvin térnél, kettőt pedig a Bakáts téren, de az már nem tűnt föl az Exitben, hogy ezek jóval később nyitnak csak… Hurrá. Így hát hazajöttem, megebédeltem, kerestem a neten egy ruhakölcsönzőt, majd útra keltem (nem mellesleg közben valahol itthon a napszemüvegem is felszívódott): beadtam a zakómat tisztítóba (jövő szerdára lesz kész, hurrá), majd nekiindultam a ruhakölcsönzőnek – ahol pedig egy lehúzott roló várt, semmi több. Na ez betette a kaput, utána a lineáris algebra gyakorlatról és a programozási alapismeretek előadásról nem is beszélve. Utána még elkísértem egy csoporttársamat a Nyugatiig, mert a Körúton csak találok valahol egy helyet, ahol tudok magamnak egy estére valami extravaganza öltönyt (vagy szmokingot, vagy frakkot) szerezni, de sajnos az anyagi kereteimen belül ez se jött össze, így hát holnap fekete ingben megyek, és reménykedek, hogy beengednek. Ha meg nem, akkor holnap is remek napom lesz… (Hat óra diszkrét matek után ugyan ez nem is kérdés.) Most még hazafelé potyára mentem föl az Eötvösbe, mert úgy néz ki, nem volt modern elméletek órám – félek, valami előadásra kellett volna helyette menni… Katasztróka. Most még este egy spanyol, és csak imádkozok, hogy ennél rosszabb már ne lehessen…


Ősz van

Ősz van. Ahogy pénteken jöttem hazafelé busszal, Aszódnál az autópálya egy valóságos füsttengeren vágott át, ez pedig már azt jelenti, hogy “itt van az ősz, itt van újra…” – de hogy szép lesz-e (mind mindig?) énnekem, az egyelőre a jövő zenéje. A tavaly ősz valahogy így visszatekintve jobban indult, de akkor se feltétlen éreztem magam mindig a helyzet magaslatán – hát most se.

Meg aztán ma ahogy kimentünk családilag a Kercseglaposra, már ott is öltözött át az erdő – mondhatnám (mondom is), hogy az öltözőben kaptuk el a színésznőt: néhány fa már teljesen lombtalan, mások még teljesen zöldben, vagy épp aranyszínbe öltözve, esetleg egyik águkon még a nyári, másikon már az őszi divat szerint, persze a földet már most vastagon borítja az avar, viszont még a bogarak nem alszanak mind, és a madarak is hűségesen csipognak a fákon…

Ideje előkészíteni a fényképezőgépeket, mert most jön csak az igazi szezon. Eddig legfeljebb fincsi zöld uborkákat lehetett szedni, de most hozza a folyó az igazi aranyrögöket.

Ez nem egy jó írás. A folytatást csak saját felelősségre.


Gold and silver

Guess what. A year ago i’ve met a husky with silver-coloured eyes, a few days ago another with golden ones. Today heading the way of the gallery i wanted to check out early afternoon, a guy was walking from the opposite direction with a dog. It resembled a husky, only its fur was a bit darker. From the distance at first i spotted the HammerFall t-shirt the kid was wearing, and noted how funny it’d be if the dog had some strange coloured eyes. But as they passed by me i realised that the dog indeed had special eyes: one of its eyes was dark gold, while the other bright silver. That made me stop…


Heló

Nyelvészkedős bejegyzésünk következik. Ameddig csak vissza tudok emlékezni ilyen dolgokra, tudom hogy mindig figyeltem arra, hogy lehetőleg ne legyenek szóismétlések se a fogalmazásaimban, se a beszédemben. Mostanában például azt tudom nagyon nehezen megállni, hogy ne legyen minden második mondatomban benne a “kvázi” szó. Néha – két-három naponta egyszer – engedélyezem magamnak, de még ez is furcsán mutat számomra, mert úgy gondolnám, hogy ez a szó sokkal ritkábban fordul elő hétköznapi beszédben. (TTK-IK-n a “triviális” szó nem számít, azt nem szabad számolni.) Mert azért a való élet nem egy anime sorozat (mint pl a Suzumiya), hogy valaki minden mondatát azzal zárja, hogy “nyoron!” (ニョロン!)…

Ezért vicces mondjuk, amikor kedd reggel számítástechnika alapjai (számalap) előadáson a tanárúr minden második (néhány kritikus alkalommal, mint a múlt heti volt, minden egyes) mondatát egy “oké?” kérdéssel zár. Piszok frusztráló tud ám lenni másfél óra után – és ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy egyszerűen nem lehet igaz, hogy egy felnőtt ember ezt nem veszi észre.

Egy csoporttársam meg (akiről tudom, hogy olvassa ezt, de csakazértse fog kommentálni) szereti a “tehát igen” frázissal megerősíteni a kijelentéseit, vagy csak valami semmitmondó szóviccre ezzel rányomni a “pocsék” bélyeget – tény, hogy kíméletesebb, mint az igyekvő képébe mondani, hogy “ez most gáz volt, öregem”. Az viszont érdekes, hogy amikor megvitattam vele ezt a témát, akkor meglepve vette észre magán, hogy tényleg igaz. Azaz csak én figyelek így magamra?


Wikinger

Tegnap este blogger- illetve plörk-közösségünk gyöngyszemeinek társaságában (Miss B52, Gigi, Edi, Lev, Linelord, Maerlyn, Mefi, Sura, Zsuki) volt szerencsém több heti szemezés után (van szerencsém hetente legalább háromszor elmenni előtte) végre kipróbálni a Móricz Zsigmond körtéren található Wikinger gyros-kínálatát. (Egyébként jót mulattam rajta, hogy fölismertem a cégér betűtípusát… Aftershock Debris.)

Nem vagyok az a nagy gyroszabáló, nem ettem végig Budapest minden ilyen helyének teljes kínálatát, úgyhogy nem merek túl komolyan ítélkezni. A gyros teljesen kultúrált minőségű volt, az eddigi tapasztalataimhoz képest nagyon gyorsan kézhez is kaptam (nem is beszélve róla, hogy a hatszáz forintos ár még számomra is elég korrekt volt, pedig én igazán nem nőttem még bele a pesties ármagasságokba), ugyanakkor a mesterszakács, aki összerakta, furán értelmezte azt, hogy nyugodtan rakhat bele mindent: irgalmatlan mennyiségű hagymán és hagymarokon növényzeten kellett átrágnom magam, és ez az ízélményt is nagyon mélyen érintette. Nem lett persze tőle rossz íze, csak ha épp nem sikerült egy hús-többségű falatot kiügyeskednem, akkor mintha vega-gyros lett volna (ha felkészülök rá, hogy azt eszek, akkor meg tökéletes).

A Wikingernek van még másfajta szolgáltatása is, amolyan menza-féle, amit egyszer végszükség esetén majdnem kipróbáltam, de aztán olcsóbbnak bizonyult időleges megoldásnak egy szendvics a szomszéd GRoby-ból. Más is biztos van, de most csak a gyorsétterem része (hamburgerek, gyros, falafel és rokonaik) volt érdekes. Arra meg hosszas hezitálás után adok egy hármast, de csak mert nem szeretem a törteket (különben 3.5 lenne).


Goldene Augen

Erinnert ihr euch an dem Eintrag ich über der silberen Augen eines Hundes geschrieben habe? Ein paar Tagen vorher habe ich einen Hund getroffen, der gleichermaßen ein Husky war, aber anstatt weiße, schön dunkel-goldene Augen hat.


How I met your mother

You know, around the hungarian blogosphere every second blogger is addicted to at least one of the recent american series (House MD, Heroes etc), so i’m more or less familiar with many of them, the titles at least.

Every thursday we have a movie evening in the dorm and tonight we watched at first the Simpsons movie, and after that, since we had still enough time, the very first episode of the series in title, How I met your mother. Even after being exhausted in terms of jokes and laughing my ass off of the movie before, that one episode of about half an hour made me almost fall out of the chair a couple of times. I guess i was not a bit annoying to the others (though we were three altogether), since i laughed out loud on almost every joke–especially the “smurf penis” one (the others didn’t get what a smurf was at first). Seems even a theoretical bit of coffee speeds me up that much.

Since then the first season of the series is in the front of my torrent download queue, though right now not a whole one percent complete.